„Tartalma, értelme, mondanivalója megfoghatatlan, mégis létező, mint a muzsikáé: nem tudjuk pontosan, mit jelent, mégis felemel, átalakít.” – mondta a versről Weöres Sándor. A Valse triste hangulata lenyűgöző és mámoros, alaptónusa a melankólia, de mégsem egynemű. Mintha az elmúlás, az ősz, a fagyos esték és a magány képei mögött mégiscsak ott sejlene a nyár, a fény és a szerelem.

Úriasszony az, aki annak érzi magát – jelentette ki a papa, aki mindig, minden helyzetre képes volt előcitálni egy szólást vagy versidézetet. Ezzel az alighanem saját kútfőből származó megjegyzéssel a mamát szerette volna megvédeni. A mamáról ugyanis éppen az imént jegyezte meg a saját lánya, hogy „nem éppen úrinő típus.”