Kerámia-karmester

Ma is hálás azoknak, akik bíztatták

2010. augusztus 16.
Saját bevallása szerint nem törekszik egyéni stílus kialakítására, Somogyi Sándor Máshol című kiállításán látott kerámiaképek és -tárgyak mégis egészen egyediek voltak.

Hogyan jellemezné saját maga alkotásait?

– Monolit típusú szobrom már volt a felkéréskor, most hozzá álmodtam azt a világot, ahol ezek a sziklaszerű építmények születnek, élnek. Műhelyemben mindig szól valami instrumentális zene, itt hiányzik is a tárgyak köré valami, amitől élnek, vibrálnak. Ezért írtam a képek alatti vázlatokra az elképzeléseimet. Két vonalon fut a gondolatmenet, az egyik, hogy a szobrok geometrikus formavilágát és a képeken a sziklaszerű épületeket grafikai gesztusok erősítik, miközben az alkalmazott színek mindezt tompítják. A másik, hogy a vonalvezetés már lágyabb, de hangsúlyos „élő” épületei megjelennek egy képen, egy szobron és a befejező samott mázas tálon. A többi munka ezek improvizációi.
 
– Használati vagy dísztárgyakat készít szívesebben?
– Használati tárgyaim is inkább dísztárgyak. Sokszor van, hogy sokáig foglalkoztat egy téma, és addig dolgozom rajta, amíg olyan lesz, mint elképzeltem. De olyan napok is vannak, amikor egyszerre több tárgy születik. Ez valójában a technológiától függ. A kísérletezés majdnem minden munkámon felfedezhető, két egyforma tárgyat ritkán készítek. Saját technológiámat csiszolgatom, amit fajansz intarziának hívok. A monori kiállításon is látható képek így készültek. Szeretem a samott anyagokat a fehértől a feketéig. Az alapanyagokat magam színezem. Legtöbbször pasztellszíneket használok, és hozzájuk markáns tónusú mázakat vagy máz alatti grafikákat alkalmazok. Fontos számomra az egyensúly, a harmónia és persze ezek ellenkezője is.
 

– Kevés művész van ma Magyarországon, aki az alkotásával keresi a kenyerét. Mennyire nehéz a keramikusságból megélni?

– Valóban kevés ilyen művész van, én sem tartozom közéjük. De nem ez a legnagyobb baj, hanem az egyediség iránti igény elvesztése. Nincs tanított tárgyi kultúránk, lassan eltűnik az iskolákból az alapszintű művészeti oktatás és annak gyakorlata. A kézügyességet már gyermekkorban fejleszteni kell, és hozzá a látásmódot, a színek, formák értelmezését. Az ezekre fogékony emberek keresik munkáimat. Én technikusi tevékenységet is folytatok, gipszformákat készítek más keramikusoknak, tagja vagyok a MAAK design csoportnak, szakmai segítséget nyújtok a műhelyemet látogató fiatal iparművészeknek, és részt veszek a győri szabadegyetemen hamarosan induló átfogó elméleti és gyakorlati képzésben is. Ez sok időmet elveszi, és próbára teszi eddigi tanulmányaimat, szakmai tudásomat. Mégis azt mondom, jó, hogy nem könnyű ez a helyzet, mert egy bizonyos rezgésben tart, inspirál, minden napra ad munkát.
Nagy Renáta
Címkék: Somogyi Sándor kiállítás kerámia

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció