Kés és virág a Krúdy utcában

2013. április 2.
A március elején történt monori gyilkosság felzaklatta a várost, és a környező településeken is visszhangot váltott ki. Az esetről született azóta gyűlöletkeltő írás is, és - nem meglepő módon - a politika is belefolyt az ügybe.
Szerkesztőségünk úgy döntött, hogy utánajár a történteknek, ezért ellátogattunk azokra a helyszínekre, ahol az áldozat utoljára megfordult, és beszéltünk azokkal az emberekkel, akikkel Sz.Károly feltételezhetően utoljára találkozott a gyilkosság éjjelén.    


Március 10-én a hajnali órákban az egyik monori utcában holtan találtak egy ötvenöt éves férfit.  Az orvosszakértő megállapítása szerint a helybeli lakost megölték.
A Pest-megyei Rendőr-főkapitányság Vizsgálati Osztálya emberölés bűntett elkövetésének gyanúja miatt rendelt el nyomozást a történtek miatt. A nyomozók a bejelentést követő 12 órán belül azonosították, felkutatták, majd elfogták az emberölés gyanúsítottját, a 32 éves Sz. Krisztián monori lakost, aki megalapozottan gyanúsítható a bűn elkövetésével
Az utcán
Az emberölésről Monoron, a szűkszavú rendőrségi tájékoztatás ellenére hétfőn már mindenki mindent tudott – mondhatnánk. De pontosabb, ha úgy fogalmazunk: a Krúdy Gyula utcában szombat éjjel történt tragédiáról a környéken sokan tudnak részletesen beszélni, mert szájról-szájra terjedt a hír. Ezért is meglepő, hogy a Balassi utcai lakóparkban, ahol az áldozat – legalábbis többek határozott állítása szerint – lakott, igen keveset tudnak az esetről, az áldozatról pedig még annyit sem. A lakóparkban az elidegenedésnek olyan magas fokával találkozunk, hogy amikor felcsengetünk a szerencsétlenül járt férfi szomszédságába, az ottani lakónak fogalma sem volt, ki él a mellette lévő lakásban. Ugyanígy járunk egy másik ajtónál is, majd az is kiderül: a postás sem ismeri a lakókat, csak a levelesládáikat.
A Krúdy utcában a bűntett helyszínén virágkoszorú függ egy oszlopon. Valaki, aki T.G. szignóval jegyzi a nevét a papír alján, az oszlopra drámai hangú tacepaót is kihelyezett,  amelyen az erre járók számára szeretné összefoglalni a történteket. A „Sikoly és gyász a Kenderesalján” kezdetű megemlékezés nem annyira együttérzést és szomorúságot vált ki, mint inkább a hideg futkos tőle az ember hátán. A szövegben az elkövető magyarságára utaló szót valaki pirossal aláhúzta, s egy kérdőjelet illesztett mögé. Akik megállnak itt, megbeszélik, mi történhetett, meghallgatják, mit tud a másik, és mi a véleménye.
A városközpontban is beszédtéma a bűncselekmény. Egy középkorú asszony megszólításunkra annyit felel: ismeri a tettes családját, az apja rendes ember, kőművesként dolgozott mindig. Kis csend után hozzáteszi: borzasztó érzés lehet az ilyesmi egy rendes szülőnek.
– Az egyik rokonomhoz úgy jutott el a hír – meséli egy hajlott korú asszony egy éppen csak résnyire nyitott kapuban – hogy megtámadtak egy idős asszonyt ezen a környéknek az egyik utcasarkon. Lélekszakadva rohant ide, mert azt hitte, rólam van szó. Hát nem vagyok nyugodt, mert lehettem volna éppen én is. De most ez a szegény ember került sorra, akit ugyan nem ismertem, de azt mondják, jó ember volt, senkinek nem ártott. 
A kocsmában
Rendes ember volt Sz. Krisztián apja, többször dolgoztam vele – közli egy vendég a kocsmapultnál, ahol mi is kikötünk végül.
Az életellenes bűncselekmények kiindulási pontja igen sokszor a kocsma, így hát oda térünk be mi is, ahonnan Sz. Károly, az áldozat is utolsó útjára indult aznap este, úgy tíz körül. Előbb értelemszerűen a lakásához közelebbi vendéglátóhelyet választjuk, de kiderül, hogy egy jóval távolabbi volt az áldozat törzshelye, ahol hetente egyszer-kétszer megfordult.
Nem ivott sokat, inkább a beszélgetés, a társaság kedvéért jött – meséli a kocsmáros, aki hétfőn, amikor a tudomására jutott, hogy mi történt, kicsit későbbre tette a zárórát, hogy a vendégek ki tudják tárgyalni magukból a zaklatottságot.
Mindenki szerette Sz. Károlyt – mondják – mert megtalálta a hangot mindenkivel, a romákkal is jól el tudott beszélgetni. Egyikük például aznap este meghívta, hogy menjenek át együtt egy másik kocsmába is. Ha így tesznek, még ma is élne – morfondíroztak a törzsvendégek utóbb, de a történteken már nem lehetett változtatni. Ugyanis ott volt akkor az a hosszú hajú lány, és mi tagadás, Sz. szerette a szép lányokat. Szeretett villantani előttük, ha értjük, miről van szó – magyarázzák, és kiderül: aznap este alighanem előállt a bűnmegelőzésről szóló irodalomban kihangsúlyozott klasszikus eset. Sz. potenciális áldozattá lépett elő abban a percben, amikor elkezdett dicsekedni azzal, hogy nagy összegű pénzhez jutott, s a jelenlévők szerint meg is lebbentett a kezében néhány ígéretes bankót.
A közelben üldögélő Sz. Krisztián – aki olykor maga is megfordult ebben a kocsmában, de mint mondják, azelőtt itt nem volt vele semmi probléma – ekkor mehetett haza a késért.
Hogy később mi történt, azt a nyomozók dolga lesz kideríteni. A szóbeszéd most még arról szól, hogy Sz. Károlynak háromezer forintért kellett három késszúrástól meghalnia a Krúdy utcában, ahol hazafelé ballagott.

Kovács Márton
Címkék: gyilkosság Krúdy utca kocsma utca

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció