Ki dönt a víz- és csatornadíjakról?

Szolgáltatói ajánlatok és önkormányzati döntések labirintusában

2010. augusztus 17.
Igen nagy szórás mutatkozik régiónk települései között a víz- és csatornadíjak tekintetében.

A hatalmas eltérések arra vezethetők vissza, hogy minden település saját önkormányzata hagyja jóvá a díjak mértékét még akkor is, ha nem önkormányzati tulajdonú cég adja a szolgáltatást. Az pedig a város anyagi lehetőségein múlik, hogy a díjakból mennyit vállal magára, azaz mennyivel támogatja a fogyasztókat. Ebből is adódik az a különbség, hogy az év elején néhány településen csak néhány forinttal, másutt, akár több százzal is emelkedtek a díjak. Monoron, Monorierdőn, Gombán, Bényén, Káván, Péteriben, Csévharaszton és Vasadon egyáltalán nem vállalnak át költségeket az önkormányzatok.

Szennytelenítve

Gyálról, Üllőről és Vecsésről érkező szennyvizet a GYÁVIV kezeli. Mechanikai tisztítást végeznek, ami azt jelenti, hogy kiszűrik a beérkező víz szilárdanyag tartalmát, és így továbbítják a Dél-Pest megyei szennyvíztisztító telepre, ahol biológiai úton is megtisztítják a csatorna tartalmát.
 
Gombáról, Vasadról, Csévharasztról, Péteriből Monorról és Monorierdőről érkező szennyvizet 2004 óta a KÖVÁL kezeli. A mechanikai szűrést követően biológiai tisztítás következik, melynek során mikroorganizmusok segítségével lebontják a szerves anyagokat. Végül egy kémiai foszforeltávolítást követően kerül a Gyáli-patakba, ahonnan a tisztított szennyvíz útja a Ráckevei-Soroksári Dunába vezet – ha egyáltalán eljut odáig. Aszályos időben ugyanis gyakran előfordul, hogy a tisztított szennyvíz időközben elszivárog a talajba. Ez azért fordulhat elő, mert a Gyáli-patakba torkolló csatornát eredetileg csapadék- és belvíz elvezetésére hozták létre, tehát nem állandó vízfolyá­sok. Ha a régió településeiről érkező tisztított szennyvíz nem kerülne bele, akkor csak nagyobb esőzések után és a téli hóolvadáskor lenne benne egyáltalán víz.
 

Esővíz a csatornában!

Az elmúlthónapokban komoly problémát jelentett országszerte és Monor térségében is, hogy a hatalmas esőzések alkalmával a lakosság egy része a lezúduló vizet a szennyvízcsatornába vezette. Pedig az elválasztó rendszerű csatornában - amilyen a monori is - külön úton megy a szennyvíz és az esővíz, ezért egy 1995-ös kormányrendelet tiltja az esővíznek a csatornába való bevezetését. Ellenkező estben, ami térségünkben is előfordult, az átemelő szivattyúk sokszor nem bírták a kétszeres terhelést, meghibásodtak, és a csatorna tartalma sok esetben kifolyt a felszínre. Ilyen esetek Monoron és Maglódon is előfordultak (lsd. Régió előző száma).
 
A legtöbb településen ezt a fogyasztói magatartásformát az önkormányzatok komoly pénzbírsággal szankcionálják. A GYÁVIV munkatársai évek óta erőteljes felderítő munkát végez ennek kiderítésére. Egy külső céget bíztak meg azzal, hogy portáról portára járva ellenőrizze az esővíz megfelelő elvezetését, és ha szabálytalanságot észlel, a tegyen feljelentést a jegyzőnél. A KÖVÁL olyan jelzőberendezést, ún. ködfejlesztő gépet vásárolt, amely nagy biztonsággal kideríti, mely fogyasztó használja szabálytalanul a csatornarendszert. A berendezés nyomon követi a szennyvíz útját, és jelzi a szabálytalanságokat.
A KÖVÁL arra kérte a szolgáltatási területén lévő önkormányzatokat, hozzanak minden településen rendeletet arra, hogy a szabálytalankodókat pótdíjjal büntessék. Gomba önkormányzata máris élen jár a dologban, Monoron pedig júliusban tett a képviselőtestület komoly lépéseket arra, hogy a településen is pénzbüntetést fizessenek azok, akik az esővizet a csatornába vezetik, és azok is akik a saját kútból származó vizet engedik bele úgy, hogy csatornadíjat nem fizetnek. A szankciók alapelveit és mértékét a napokban dolgozzák ki a szakemberek, és várhatóan a következő testületi ülésen el is fogadják.
– Nem az a célunk, hogy a pótdíjjal és pénzbírsággal növeljük az önkormányzatok vagy a szolgáltatók bevételét, hanem az, hogy az emberek úgy használják a csatornarendszert, hogy azzal nem okoznak többletköltséget sem a szolgáltatónak, sem a többi lakosnak – hangsúlyozta Takács Endre. – Már használjuk a ködgépet, de egyelőre még csak figyelmeztetjük a szabálytalankodókat. Büntetésekre január elsejétől lehet számítani – tette hozzá az igazgató.
Van, aki megteheti, van, aki nem

A Közüzemi és Vállalkozási Zrt. (KÖVÁL) Monoron, Monorierdőn, Gombán, Bé­nyén és Káván szolgáltatja a vizet, Monoron, Monorierdőn, Péteriben, Csévharaszton, Vasadon és Gombán pedig a csatornát. A többségében önkormányzati tulajdonú cég minden évben két vízdíjszabási alternatívát terjeszt elő a települések önkormányzatai számára. Az átlagfogyasztó szempontjából mindkét verzió azonos terhet jelentene, a különbséget a kis- vagy a nagyfogyasztók éreznék meg. Erre azért van szükség, mert évről évre minimum az infláció mértékével többe kerül a szolgáltatás színvonalának megtartása, ám az, hogy ezt milyen mértékben hárítják át a fogyasztókra, már a településeken múlik. Takács Endre, a KÖVÁL Zrt. elnök-igazgatójának elmondása szerint a cég mindig, így ebben az évben is az infláció mértékénél kevesebbel emelte a díjait. 2010 januárjától ez három százalékos növekedést jelentett. Ráadásul a cég dolgozóinak béremelését már második éve nem építik be a díjakba, így tudták elérni az infláció alatti értéket.

A Gyál és Vidéke Vízügyi Kft. (GYÁVIV) is évente felülvizsgálja a víz- és csatornaszolgáltatás díjait, ám mivel a 2009-es évben a társaság a válság ellenére is eredményes volt, így tavaly január óta a gyáli, maglódi, péteri, üllői és vecsési fogyasztóknak egyáltalán nem kellett a díjak emelkedésével szembesülniük.

A legtöbb településen, például Nyáregyházán, Gyömrőn, Ecseren, Felsőpakonyon többe kerül a csatorna, mint a víz. Ennek oka, hogy a szennyvíz kezelése költségesebb, mint a víz kitermelése és elosztása. Fordított a helyzet azonban Gyálon, Üllőn és Vecsésen, ahol a vízdíjhoz viszonyított alacsonyabb csatornadíjakkal ösztönzik a lakókat a csatornarendszerre való rákötésre.

Kiválóra értékelve

Gyál, Maglód, Péteri, Üllő és Vecsés is önálló vízbázissal rendelkezik. Az ÁNTSZ előre meghatározott ütemterv alapján vizsgálja a vízminőséget, melyet ezeken a településeken kiválóra értékeltek – tájékoztatta lapunkat Sárosi István, a GYÁVIV ügyvezető igazgatója. A szolgáltató is saját laborral rendelkezik, melynek eredményei meg kell, hogy egyezzenek az ÁNTSZ laboreredményeivel. Egyedül Gyálon magasabb a víz vas- és mangántartalma a megengedettnél, de itt külön berendezéssel tisztítják határérték alá a vizet. Ez a készülék naponta nyolcezer köbméternyi vizet tud megtisztítani, ellátási gond tehát nem merül fel.

Ugyanúgy, ahogy Üllőn sem, ahol a jelenleg működő nyomásfokozó szivattyúk helyett egy 38 méter törzsmagasságú víztornyot építenek. Az ötszáz köbméter víz tárolására alkalmas torony 4,5 bar állandó nyomást biztosít, melyet ráadásul az olcsóbb éjszakai árammal is fel lehet tölteni. Ez azért hasznos és szükséges, mert ha a vízszolgáltató rendszerében esetleg bármilyen meghibásodás törté­nik, a torony tartalékaiból még 5-6 vagy akár 10 órán keresztül is egészséges ivóvizet tud biztosítani a városnak. A víztorony nélkül pedig a meghibásodást követő egy percben elapadnának a csapok a városban.

Gyömrőn is nagyszabású ivóvízjavító beruházásba kezdtek 2008-ban. Az új vízlelőhelyek felkutatása, az új kutak fúrása – melyek magasabb hozamú, jobb minőségű ivóvizet biztosítanak – a településen elodázhatatlan feladat volt. A tervek szerint a 2010-es év végére már az új kutak vizét használhatja Gyömrő lakossága. A város vezetése terveit kétfordulós uniós pályázati forrással valósítja meg, tekintettel arra, hogy a beruházás meghaladná az önkormányzat anyagi lehetőségeit.

A hálózat csapdájában

Káva önálló vízbázissal rendelkezik, melynek minősége kifogástalan, de Monoron, Monorierdőn, Gombán és Bényén sem kérdőjeleződik meg a víz ivásra alkalmas mivolta, ám az érzékszervi megítélése nem mindig hibátlan.

– A megnövekedett vas, mangán és ammóniatartalom a levegő hatására kicsapódik, majd kiül a csövek falára, ezért időnként barnás színű és szagos lehet a csapból kiengedett víz. Ez azonban semmiféle káros hatást nem gyakorol az emberi szervezetre – hívta fel az olvasók figyelmét Takács Endre igazgató.

Ráadásul a több mint három évtizede épített hálózat hosszában és keresztmetszetében is túlméretezett, a megnövekedett energiaárak miatt az utóbbi években csökkent a vízfogyasztás, ezért túl sok a pangó víz a rendszerben. Átlagosan három napot tartózkodik a víz a hálózatban, amíg eljut a fogyasztó poharába, ezért sem kifogástalan mindig a víz érzékszervi megítélése. A szakemberek tíz éve keresik a megoldást egy vízminőség javító program keretében. Sikerült elérni, hogy a KÖVÁL már rendelkezik egy vas, mangán, ammónia eltávolító berendezés érvényes létesítési engedélyével, de mivel ennek kivitelezése több száz millió forintba kerül, csak pályázat útján lehetne megvalósítani. Monor már pályázott egyszer, sajnos sikertelenül, de a lehetőség még mindig nyitva áll.
Péter Renáta


« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció