Ki emlékszik Mogyoróra?

2011. szeptember 30.

Október 3-tól 9-ig tartanak az Országos Könyvtári Napok, Könyvtárak összefogása a tudásért elnevezéssel. A monori könyvtár nyitó rendezvénye 4-én lesz, zárása pedig 9-én a Könyves vasárnapon. Ennek részeként 11 órakor a 100 évvel ezelőtt Monoron született Szalay Lenke íróra emlékeznek.


Szalay Lenke – mondta Hajdú Zoltánné, a könyvtár igazgatója.
Én meg csöndben voltam.
  – Mogyoró! – szólalt meg újra.
  Akkor már tudtam.
  De arról például mindmáig – amíg a könyvtár igazgatója és munkatársai aprólékos gonddal ki nem nyomozták – fogalmam sem volt, hogy Szalay Lenke író Monoron született, 1911-ben, majd itt járt elemi és polgári iskolába. És egyáltalán: nem tudtam Mogyoró szülőanyjáról semmit, de semmit.

  Hajdú Zoltánné járt utána az életrajzának is, amely szerint Szalay Lenke apja vasúti tisztviselő volt, aki öt gyermeket nevelt. Lánya, Lenke ugyan az egyik fővárosi gimnáziumban még érettségi vizsgát tett, de édesanyja hosszú és súlyos betegsége miatt továbbtanulásra nem gondolhatott. Nyelveket kezdett tanulni, sokat olvasott, majd férjhez ment, vezette a háztartást és két fiát nevelte.
  Viszonylag későn kezdett írni, ám amikor néhány novellájával felkereste az Ifjúsági Könyvkiadót, ott további írásra buzdították. Első ifjúsági regénye, a Ketten hiányoznak, 1959-ben, megjelenése évében rögtön nívódíjat kapott. Az igazi népszerűséget a négy kötetből álló Mogyoró sorozat hozta meg neki.
  Mennyire szerettük Mogyorót! A nagykockás kabátjával, a balatoni vakációjával, a problémáival és az örömeivel, amik az én akkori bajaim és boldogságaim is voltak, meg Zalka Éváéi, aki a 7.b-ben Mogyorót a figyelmembe ajánlotta, és Nagyszegi Katié, egyáltalán, minden egyenköpenyes, barna fűzős cipőben pipiskedő, az utolsó osztatlan lányosztályba járó bakfisé. Akiknek akkoriban a Kossuth iskola udvara se lehetett közös a fiúkéval – a koedukáció majd csak ezután következett be.
  De Mogyoró legalább már létezett. Akik szerettek olvasni a 7.b.-ben, mind szerették Mogyorót, aki nem úrilány volt, nem is zsenge korú mozgalmár, se nem Cilike, se nem Zója, Mogyoró mi magunk voltunk.
   Nagyjából most is megvagyunk, és jó, ha tudjuk, hogy a Mogyoróról, tehát rólunk szóló könyvek, ha némelyik kopottra olvasva is, de jelenleg is kint vannak a könyvtár polcain. A Könyves vasárnapon kis időre tárlókba költöznek, ugyanis Szalay Lenkére emlékező kiállítás nyílik az aulában.
  Hajdú Zoltánné kereste az író két fiát is, s meg is találta őket. Kiderült egyebek között, hogy egyikük az a Szalay Péter, aki Magyar a lovon és gyalog címmel könyvet írt Magyar Zoltán olimpiai bajnok tornászról, a lólengés világklasszisáról, aki a Magyar-vándort, az orsót és a szökkenő vándort a világon elsőként bemutatta – és ez a könyv is ott van a könyvtár polcain. (Amúgy a Szalay-fiú nem akármilyen karrierje a Ki kicsoda 2002-ben kapott helyet.)
  Az első Mogyoró-kötet ajánlása ugyan így szól: „Péter fiamnak, akire csodálatosan illik Mogyoró nagykockás kabátja” – mégis Miklós volt az első „közönség”, aki először meghallgathatta és lektorálhatta az édesanyjuk frissen írt történeteit. Az általa küldött, Szalay Lenkéről vélhetően 1972-ben készült fotó is ott lesz a kiállításon.
Láthatják az érdeklődők az Ady utcai iskolában fellelt iskolai anyakönyv másolatát is, amely a hajdani polgári iskolai növendék, Lányi Lenke monori gyökereit igazolja.
  A bemutatásra kerülő írások, dokumentumok, könyvek közt egy diák felolvas majd egy részletet a Mogyoró sorozatból – így tervezik a könyvtárosok, és jól is lesz ez így: bensőségesen, békésen megemlékezni elmúlt napokról, melyek szépen beleszövődtek a mába.
  Ez a kiállítás teszi jóvá, ha átmenetileg elfeledkeztünk volna Mogyoróról. Bár a 86 évesen elhunyt Szalay Lenke, ha élne, feledékenységünket bizonyára nagyvonalúan megbocsátaná. Mert aki olyat tud írni, mint ő, az van annyira bölcs, hogy pontosan tudja, mi az, ami igazán számít.
Koblencz Zsuzsanna
Címkék: Szalay Lenke

« vissza

Hozzászólások (1 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció
Zemplenszkyné Rujder Éva - 2015.05.30 18:01
1971-ben érettségi ajándékként kaptam az író Hajnali szökés című könyvét. Nagyon szerettem, többször is kézbe vettem, szívesen olvastam.1980-ban született a kislányunk, a Nóra nevet kapta. A Hajnali szökés neki is egyik kedves olvasmánya lett, és amikor 2011-ben az ő kislánya született Lenkének keresztelték. Azért írom ezt le, mert a könyv, vagy 10 esztendei pihenés után most került újra a kezembe és most döbbentem meg az összefüggéseken. Milyen mély benyomást tett ránk a mű. Köszönet az élményért.
Válaszolok erre »