Kiderül a végén?

2015. január 29.

"Abban a percben, mikor valakivel a közös élet mellett döntöttél, te is, ő is meghaltatok, ám azonmód fel is támadtatok, mint egy közösség: mint egy Mi." Kornis Mihály




Sokak szerint a házasság csak egy papír, felesleges nyűg. Attól nem lesz jobb és szebb az élet, sem igazabb a szerelem, ha papírunk is van róla – mondják egyre többen. Az esküvőre egész üzletág épül, jellemzően sokba kerül, és minek fizessünk ki rengeteg pénzt azért, hogy utána elváljunk? A válóper pedig szintén nem kevés pénzt emészt fel, mire lezajlik.
Emlékszem, amikor megkértem a feleségem kezét, minden eszembe jutott, csak az nem, hogyan osztozkodunk majd a válás során. Az járt a fejemben, mennyi nagyszerű közös élmény vár ránk, milyen örömteli lesz az együtt eltöltött idő, a közös otthon kialakítása, a gyereknevelés, és milyen jó lesz majd együtt megöregedni. Nem végeztünk gazdasági számításokat, nem matekoztunk, nem egyezkedtünk, egyszerűen csak tudtuk, hogy előbb vagy utóbb eljön a házasságkötés pillanata, amellyel a következő lépcsőfokra lép a kapcsolatunk. Magától értetődő volt, hogy így történik majd. Tisztában voltunk vele, tartunk valahonnan valahova. Persze ez az út törődéssel, olykor lemondással és rengeteg munkával lesz kikövezve. Azt is tudjuk, hogy lehetnek olyan pillanatok, mikor majd javítgatni, orvosolni kell a hibákat.

 

Manapság minden a fogyasztásról szól. Mamutvállalatok dollármilliókat költenek arra, hogy hamis ígéreteikkel elvarázsolják az egyszerű embert, aki persze vágyik is arra, hogy végre valaki elvarázsolja. Mert a nehéz sorsokból, életekből, úgy hiányzik a varázslat, mint az éhezőnek egy falat kenyér. A televízió és az internet elhitette velünk, hogy az egyszerű élet üres és semmitmondó. A csillogás, a fények, a felhajtás, az élvezetek hajszolása ér valamit. És mi folyamatosan látszódni akarunk ebben a hamis fényekkel kivilágított világban.
Ott kell lennünk a toppon, különben lemaradunk. Sok pénzzel, drága verdával, külföldi utazással, a közösségi oldalra feltöltött fotókkal, melyekből árad a szirupos boldogság, márkás ruhákkal, lapostévével, de legalább egy átkozott okostelefonnal, ha már másképp nem megy. Mindegy, hogy mi az, csak új legyen, szép legyen, kihívó, csillogó. A vállalatok jól kifundált módon a folyamatos vásárlásra ösztönöznek. A régi megjavítása a mai világban többe kerül, mint az új vásárlása. „Á, nem érdemes megjavítani, hagyjuk. Drágább, mint az új, akkor meg már inkább újat vegyünk. Há’ nem?” Hányszor gondoltuk hasonlóan az elmúlt napokban, hetekben, hónapokban, években? Annyiszor biztosan, hogy teljes egészében magunkévá tegyük az elvet: ne bajlódj vele, nem érdemes, dobd ki, itt van helyette a másik. Újabb is, szebb is, mire vársz? Miért is tennénk másképp épp a kapcsolatainkkal, házasságainkkal? Hülyének néznek, idiótának gondolnak, ha azt mondom, inkább drágábban megcsináltatom a régi eszközömet, minthogy újat vegyek. Miért? – kérdezik hüledezve. Mert annyira a szívemhez nőtt. Annyi időt eltöltöttünk együtt, szeretném megjavítani – felelem. Ekkor néznek rám értetlenül, ahogyan a kergültekre szoktak.
Persze ahhoz, hogy megjavítsunk egy párkapcsolatot, nem csak a saját beszédünket kell érteni, azt is meg kell hallanunk, mit mond a másik. Felül kell emelkedni a saját egónkon. Mert ellentéteben a sugallatokkal: nem csak azt kell nézni, hogy nekem mi a jó. És ha a másik már nem szolgálja az érdekeimet, akkor eldobom mint egy taknyos zsebkendőt. Persze így is lehet élni, csak nem biztos, hogy érdemes. Majd a végén kiderül…
Varga Norbert
Címkék: házasság kapcsolat feleség férj válás család

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció