Kincskeresők is kerestetnek

Önkéntes szemétszedőket várnak Csévharasztra. Tavaly 30 köbméter jött össze

2011. március 18.

A 32 éves csévharaszti Szabó Attilát nagyon dühíti, amit maga körül lát. Amit különben mindannyian látunk, csak vagy nem vesszük észre, esetleg beletörődtünk, netán fogalmunk sincs, személy szerint mit is tehetnénk ellene.


Szabó Attila őstermelő, piacozásból él, egyik különösen kedvelt elfoglaltsága a vadon termő gombák gyűjtése, eközben a különleges példányokat le is fényképezi. El sem tudom képzelni, rajta kívül hány embernek van tudomása arról, hogy a cseh kucs­ma­gomba márciusi meg­jelenésével szokott kezdődni a gombaszezon, ami az idén a fagyok miatt késik, de remélni lehet, hogy egy-két hónap múlva már lehet gombapörköltet főzni.

Idén is várják a segítőket

Két fiatalember – a csév­haraszti Szabó Attila őstermelő és Roik Róbert vadász – kezdeményezésére az idén március 26-án harmadik alkalommal kerül sor szemétgyűjtő akcióra Csév­­haraszton és környékén. Korábban a vadászok, az erdészek, a polgárőrök és néhány helybeli is erősítette a harminc köbméter körüli szemétdombot felszámoló csapatot. Vélhetően az idén sem lesz másképp. A szervezők reggel kilenc órára várják az önkénteseket a csévharaszti polgármesteri hivatal elé. Aki kedvet és kellő elszántságot érez a környékbeli bokrok, fák alján szétszórt hulladék összeszedéséhez, a 06-30-851-3029-es telefonszámon hívja Szabó Attilát.

Kincsre is lelhetnek a szemétszedők

A szemétszedési akcióban résztvevők a munka végeztével meg szokták beszélni egymással, hányféle szemetet képes besuvasztani a találékony polgár a bokrok aljába. Az egyik legkülönösebb lelőhely ezek közül alighanem az a gödör lehetett, amelybe egy jótékony szervezet által ruházott család rétegesen belekomposztálta azokat a ruhaneműket, amelyek nem passzoltak egyik családtagra sem. És azokat is, amelyek a hordásban elpiszkolódtak, mert így nem kellett mosni.
És az is érdekes volt, amikor Roik Róbert, nem várt jutalomként, egy szeméthalom mellett ötezer forintot talált. Párszor megázhatott ugyan, de így is elfogadható állapotban volt.
Ha ez az epizód netán a kincskeresők érdeklődését felkeltette volna, az se baj: szívesen várják őket is március 26-án.
A fiatalember gombaszakértőként a keresztúri piacon – ahol a terményeit árulja – ingyen vizsgálja a hozzá fordulók által gyűjtött gombát, mivel igény van rá, de erre a szolgáltatásra az önkormányzatnak nincs pénze. Szabó Attila viszont úgy gondolja, ha ő valamit a természettől elvesz, azt valamiképpen vissza is kell adnia, úgyhogy ez esetben a szakértelmét osztja meg a természetjáró, gombaszerető közönséggel.
Mindezekből talán sejthető, mi dühíti Szabó Attilát: a természet iránti közömbösség.
Délutánonként, amikor sétálni viszi a kutyáit, azt látja, hogy rajtuk kívül sehol egy lélek, csak a tévéképernyők villódznak az ablakok mögött. Ilyenkor arra gondol: négymillió ember bámulja a Való Világot, de vajon ez a sok ember tudja-e, hol magasodik a hozzá legközelebb álló védett fa? És hogy mi van az őt körülvevő, igazi való világban?
Szeméthegyek vannak, szerteszét, elképesztő mennyiségű szemét – dohog Szabó Attila, és néha elcsodálkozik, milyen kevés kell ahhoz, hogy valaki úgyszólván automatikusan szemeteljen. A minap munkásokat vitt Ferihegyre, s az úton egyikük a kocsi ablakát letekerve kidobott egy műanyagpalackot.
– Bocs’, csak nem akartam elrondítani a kocsidat azzal, hogy itt hagyom az ülés alatt – szabadkozott. Az eszébe sem jutott, hogy az elrondítás a kocsiablakon, s más személyes téren kívül is ugyanúgy érvényes.
A dohogás azonban nem sokat használ, bár valamire azért mégiscsak jó: Szabó Attilát a faluban erről is ismerik, tehát hozzá fordulnak, ha a falu valamelyik útján – mint nemrégiben is, amikor valaki szétbontott hűtőszekrények tömítő anyagát helyezte hanyag eleganciával egy földútra – illegálisan lerakott szemétdombot találnak.
Három évvel ezelőtt e düh azt eredményezte, hogy Szabó Attila kibérelt egy platós teherautót, s a jegyző jóváhagyásával, Roik Róberttel vállvetve, szemétszedő akciót hirdetett. Csatlakoztak a vadászok, az erdészek, a polgárőrök, s néhány helybeli is. Saját járműveikkel járták a környéket. Az első évben harmincnégy, a másodikban harminc köbméternyi hulladékot szedtek össze. De a platós kocsival – amelyen pedig elfért volna hat elszánt szemétszedő is – a két fiatalember kettecskén gyűjtögetett. Nem jutott melléjük elegendő segítő.
– Pedig annyira látványos az eredmény! – bizonygatja Szabó Attila – A lomtalanítás nagyon hatékony munka. Ha a most még közönyösek eljönnének velünk kipróbálni, maguk is tapasztalnák, hogy ahol dombnyi hulladék tornyosul, ott tíz perc alatt ki lehet takarítani, ha többen vagyunk.
Úgy véli, az lenne az igazi, ha valamely hivatalosságnak eszébe jutna elrendelni a márciusi általános hulladékgyűjtést – hiszen az április 22-i Föld napjára már sok mindent eltakar a kizöldellő aljnövényzet. De addig is, amíg ehhez hasonló csoda nem történik – ők mindenképpen folytatni akarják.

Kertész Zsuzsanna
Címkék: szemétszedés

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció