Kis Lizi kocsmája és a Feketemacska a menedék

Mielőtt elindul a vonat

2014. december 11.
A MÁV Zrt. a Budapest – Újszász vasútvonal állomás épületeinek felújítása, és új típus épületek építése projektjével elnyerte a vasúti építészet Oscar-díját, a Brunel díjat, amelyet Amszterdamban adtak át – adta hírül a mi lapunk is.
A mendeiek, akiknek vasútállomása szintén ezen a vonalon található, igencsak elcsodálkoztak, mondván, hogy az ő állomásépületükön már vagy két éve még csak tető sincs. Hogyan kaphatott akkor Oscar-díjat? Tavaly már jártunk ott, de megint elmentünk, megnéztük, és most megírjuk – bár a helyszínen arra gondoltunk, hogy a látvány igazság szerint leginkább Hrabal tollára kívánkozna.

Annyira kedves hely lenne amúgy a mendei vasútállomás és közvetlen környéke, ha az épület nem keltené egy romos villaépület képzetét a gyanútlan utazóban. Vagy ha már romos villa, akkor lenne igazán az, és ne akarná senki elhitetni, hogy ez egy vasútállomás. De így az ember csak bóklászik magára hagyottan, és nem érti a helyzetet.
Például hogy miért térköveznek a munkások most is nagy szorgalommal az épületet körbevevő terepen. Nekik sincs erről fogalmuk, ugyanis az állomás felújítása állítólag majd valamikor tavasszal kezdődik Akkor aztán megjelennek a nehéz gépek és mind egy szálig feltörik az eddig lerakott viakolort.


Málló vakolat, megtépázott tető. Áldatlan állapotok a mendei állomáson

A pénztár egy konténerben üzemel, de nem ott, ahol tavaly, hanem az állomás túloldalán. Aki nem mindennapos vendég errefelé, nem bukkan rá könnyen, és hirtelenjében nem is hiszi el, hogy annak az ablaktalan bádogdoboznak a belsejében naphosszat ül valaki várva, hogy rányissák az ajtót
Pedig neki még szerencséje van, nem úgy, mint az utasnak, akit a peronon ver a szél, a jeges eső a hó – mert nincs egy melegedő hely, egy falatnyi váróterem sem a számára, immár két éve.
Noha a mendei vasútállomás olyan szerencsés helyzetben van, hogy a sínek mindkét oldalán egy - egy kocsma felől lehet megközelíteni. Az egyik a Betérő a kis Lizihez, a másik pedig a Feketemacska.
A tériszonyosoknak semmiképpen nem ajánlott, irgalmatlanul meredek, kopott lépcsősoron leereszkedve eljutunk egy kikövezett, mély csatornaárokig, és megpróbáljuk nem elképzelni, milyen lehet ingázóként itt közlekedni naponta, amikor ráfagy a lépcsőkre a jeges víz, lent pedig zuhogva árad a jégkásás olvadék.
Balra fordulva egyenesen a kis Lizi vendéglőjébe visz egy ösvény, az utazóközönség óriási szerencséjére. Kis Lizi ugyanis non stop nyitva tart. A minap is, amikor jeges eső miatt jókora felfordulás mutatkozott a menetrendben, itt is megállt egy szerelvény, ami éjjel fél egykor tudott csak tovább indulni. Addig az utasok ebben a békebeli restihez hasonlító intézményben áldották az időjárást és a vasutat, elfogyasztva közben a polcokról a teljes csokoládékészletet.
Az itteni közönség azonban normál körülmények között nem mer sokáig itt időzni- tudtuk meg – ugyanis idáig nem hallatszik el a megafon hangja, következésképp nem lehet tudni, mennyit késik, mikor jön a vonat. A vendéglős ugyan kérte már, hogy vezessék be a hangszórót ide is, de azt a választ kapta, hogy nem. Slussz. Így hát a közönség a peronon lesi a vonat érkezését, ha közben a lába lefagy, akkor is.
A túloldalon, a Feketemacskában ugyanez a helyzet. Mint kiderült, itt is összegyűlnek az utasok melegedni, kibekkelni a vonatot, de kis idő elmúltával nekik is fel kell menniük a huzatos peronra. És előtte még csal melegítő féldeciket se nagyon fogyaszthatnak, hiszen a legtöbb munkahelyen a szondáztatással kezdődik a munkanap.
Épp kisütött a nap, amikor mi is felbaktattunk a peronra, ahonnan bal felé épp ráláttunk egy lankás, kopasz fákkal benőtt domboldalra, ami nyáron is, havas télben is kedves látvány lehet. Ezzel szemközt a forgalmista a langyos napsugarak felé fordított arccal almát evett éppen, lábánál egy vidáman sertepertélő, zsemleszínű keverék kutyával, amelyik talán az állomás kutyája lehetett. 
Élveztük a vasútállomásokon nem túl gyakori, réges-régi békeidőket idéző látványt, ami, meglehet, tavaszig az utolsó idill ezen a helyen is.
Aztán elgondoltuk, hogy mire ez az állomás majd valóban kiérdemli a megelőlegezett Oscar-díjat, vajon megalkotnak-e olyan elismerést, amit viszont a közben eltelt idők viszontagságait kiálló utasok érdemelnek.

Molnár Anna



Címkék: vasút máv közlekedés épület állomás vonat

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció