Kutyák éji dala

2014. június 2.
Teliholdkor a kutyák és az emberek különösen kezdenek viselkedni, amint az köztudott. A kriminológia is a bűncselekmények elkövetésére különösen alkalmas időszakként tartja számon a teliholdas éjszakákat. A kutyák pedig valami ismeretlen oknál fogva szeretnek vonyítani a teliholdra – mondják, bár jómagam, noha kutyás vagyok, ilyesminek sosem voltam tanúja.

Most azonban nem volt telihold. Minden tekintetben átlagos éjszakának ígérkezett, ami éppen akkor előttünk állt, csakhogy a környékbeli kutyák másképpen döntöttek.
Öregedő németjuhászom miatt amúgy is gyakran furdal a lelkiismeret, mert ahogyan múlik felette az idő, az én kutyám úgy lesz egyre szószátyárabb. A legkülönbözőbb napszakokban kezdi rá a történetmesélést, de hajnalban érzi erre legalkalmasabbnak az időt, aminek nem túl sokan örülhetnek a környéken, akik épp olyankor fordulnának át a mélyalvásból a kellemes hajnali álmok vígan csörgedező világába.
Ezen az éjszakán a többi kutya is rákezdte. Nem ugatás volt ez, hanem valami egészen különös üzenetváltás, amit ember meg nem érthet, de hallatára mégis felébred.
Miközben a kutyák a maguk rendkívüli módján társalogtak, aludni nem lehetett. Amint utóbb egy szomszéd mesélte, ő még az utcára is kiment megnézni, mi kelthette fel az ebek érdeklődését, de nem talált semmit.
Jómagam a párnáim közt megpróbáltam azonosítani a hangokat az általam ismert ebekkel. Zeuszt könnyű volt felismerni, ő mennydörög. Felismerni véltem egy sárga-fehér keverék üzenetét, de azt már nem tudtam, megszólalt-e a filces bundájú puli is, akinek láttam a haldoklását tavaly nyáron. Ott feküdt az udvarban, már csak nagy néha emelkedett meg a horpasza, jelezve, hogy lélegzik. Kiszökött és elütötte egy autó – derült ki, és mindenki úgy gondolta, már nem lehet segíteni a szeleburdi jószágon, csak hagyni, hogy csendben elmenjen. Nem telt bele egy hét sem, s ugyanez a puli ott rohangált az udvarban vígan csaholva. Azóta mindig nevetni támad kedvem, ahányszor csak látom.
Csányi Vilmos, a nagy tekintélyű etológus professzor azt nyilatkozta egyszer a Nyelv és Tudományban, hogy márpedig állati nyelv nincsen. Az ember a nyelvével gondolatokat kommunikál, lényegében a nyelv segítségével gondolkodik, de ilyesmire az állat nem képes. A kutyák fejében ugyanis képek vannak. Az autisták számára ugyancsak képekből áll a világ
– magyarázta a professzor –, s ők arról számolnak be, milyen iszonyatosan nehéz a fejükben lévő gazdag képi világot szavakba önteniük, szűkíteniük. Egyes kutatók szerint így lehetnek ezzel a kutyák is, a fordítás igénye nélkül.
Ilyesmik jártak a fejemben, miközben a kutyák csak mondták, mondták a csillagos éjszakában a magukét, de azóta se derült ki, mit akarhattak egymástól. Vagy tőlünk, akik testi szükségleteikről ugyan évszázadok óta gondoskodunk, ha már társunkul szegődtek. A világukról azonban – amelybe belemagyarázzuk a sajátunkat – még mindig nem tudunk szinte semmit.
Koblencz Zsuzsa


Címkék: kutya ugatás éjszaka álom alvás tudomány

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció