Lányok a vonaton

2014. február 3.

Nehéz szeretni az utazást egy ilyen napon, amikor beáll a négyes vágányra egy kopott, leharcolt szerelvény, amelynek oldalára vastagon lerakódott minden utak poros, sáros, ragacsos, szürke mocska. Kint meg hull a téli eső az ember nyakába.


De menni kell, hát megyünk., és elszántságunk elnyeri jutalmát: a vasúti kocsi belseje ragyogóan tiszta, mintha még virágillatot is éreznénk odabent. És arra az oldalfalra, amelyen az ajtó leng ki és befelé, növényeket és fecskemadarakat festettek.
Miközben nézzük ezeket a valóságos világban egyre ritkábban mutatkozó, nekünk, utazóknak hangulatjavító elemként ide festett madarakat, kissé jobb lesz a kedvünk. Ülőhely is van bőven, letelepszünk az egyik négyes „páholyba”, hátradőlünk, és nézelődni kezdünk.
Két lány ül a túloldalon a közelünkben. Mivel más látnivaló nem akad, olvasni meg most épp nincs kedvünk, őket nézzük. Nem feltűnően, épp csak rövid oldalpillantásokkal.
Különösen egyikük méltó a megkülönböztetett figyelemre, a feketére festett hajú, akit az első percben sikerül elneveznünk Műlánynak.
"Az első percben sikerült elneveznünk Műlánynak"
Noha tisztában vagyunk vele, hogy csúnya dolog az előítélet, erről a lányról azonnal tudni vélünk mindent. Csak azt nem értjük, mit keres egy ilyen lány, minden valóságshow-válogatás szereplőgárdájának, s a celebvilág üdvöskéinek kvinteszenciája éppen egy személyvonaton, útban Szolnok felé, amikor minimum egy limuzinban kéne ülnie.
Látszik rajta, hogy ő is így érez. Ha lehetséges hideggel elárasztani az őt körülvevő kis világot, azt mesterien műveli, mert jeges fuvallat lengi körül. Rideg, távolságtartó pillantásokat vet ránk, azt is csak ritkán. Néha ráfeledkezik hajnalszínűre festett körmeinek látványára – a vörösek közt van egy-egy fehér is, aranypettyekkel – olykor megcsörgeti ezüst karkötőjét, amelyről ugyancsak vörösen szikrázó kövek csüngnek alá vékony láncokon. Testhez tapadó nadrágján aranypettyek. Tetovált szemöldökének íve tökéletes. Táskája, okostelefonja, hanyagul a mellette lévő üres ülésre dobott kabátja árából családok vacsorázhatnának több napig gondtalanul.
Azon kapjuk magunkat, hogy félünk ránézni. Rossz érzéseket kelt bennünk ez a kimódolt, művi tökéletesség. Így hát szinte boldogok vagyunk, amikor a következő állomáson a mi kocsinkba is becsörtet egy csapat fiú és lány, önfeledten lármázva. Aztán úgy alakul, hogy az egyik fiú valahogy éppen szemben ül le a Műlánnyal, és hirtelen elcsendesedik. Sokért nem adnánk, ha megtudhatnánk, mit érez, miközben lapos pillantással felméri a látványt.
A Műlány kissé felvillanyozódik, bár ezt csak szakértő szem veszi észre: mintha bekapcsolódna a sötét szemében egy apró lámpa. A fiú ül némán. Egy pillanatra olyannak látjuk, mint bogarat a kartonlapon, amint a gombostű közeledtét érezve sejteni kezdi, hogy mindjárt bekerül a gyűjteménybe.
De nem, szó sincs ilyesmiről. Felugrik, átül a másik oldalra, két kis seszínű, de roppant vidám lány mellé, és vissza se néz többé.
Az újabb állomáson leszáll az a lány, akit az utazás kezdetén épp csak észrevettünk, mert nem volt benne semmi különös. Most elégedetten látjuk, milyen jóképű fiú karolja át, amint lelép a vonat lépcsőjéről a peronra, s hogy egymás derekát és vállát ölelve sétálnak el. Talán még káröröm is ül az arcunkon, amíg a Műlány magányát figyeljük.
A seszínű lányok a közeli ülésen egyre vidámabbak, színházi próbáról beszélnek, valakiről, aki mindig elfelejti a végszót, és akin különben is mindig annyit lehet röhögni. És erről hirtelen az jut eszünkbe, hogy a seszínű lányok a színházi előadáson talán majd éppen királynővé változnak, vagy a végzet asszonyává, és senki meg nem mondaná, hogy seszínűek is szoktak lenni. A Műlány pedig, amint hazaér, levedli a kozmikus magányát, felveszi a kitérdelt nadrágját meg a kibolyhosodott pulóverét, és paprikáskrumplit főz vacsorára.
Mire pedig ezt így végiggondoljuk, már nem is értjük, miért nem tudtuk szeretni az utazást éppen egy ilyen napon. 
Koblencz Zsuzsa
Címkék: utazás vonat utas lány fiú vágány eső vasútállomás

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció