Le is út, fel is út!

Csakazértis kirúgom, ...kilépek!

2009. február 15.
A jogellenes munkaviszony megszüntetése előfordul a munkáltató és a munkavállaló részéről is. Ezért nagyon fontos, hogy mindkét fél ismerje a leggyakrabban felmerülő törvénytelen eljárásokat.

„Kéthónapos próbaidővel vállaltam munkát, ami két hete járt le. Azóta is dolgoztam és most jutott eszébe a főnökömnek, hogy „már lejárt a próbaidőd, nincs rád szükség”. Másnap már nem is dolgoztam, mert azonnali hatállyal elküldött. Úgy tudom, hogy ez törvénytelen. Igazam van?”

„Másfél hónapot dolgoztam a volt munkahelyemen, 6 hónapos határozott munkaidejű szerződéssel. Kaptam egy jó állásajánlatot, és a következő héten már az új helyen kezdtem. Azonnali hatállyal felmondtam, de most a volt munkáltatóm pénzt követel rajtam. Jogos ez?”

Ebből a két esetből is látszik, hogy a jogellenes munkaviszony megszüntetése előfordul a munkáltató és a munkavállaló részéről is. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy legtöbbször a munkáltató magatartása okozza a jogellenes elbocsátásokat.) Ezért nagyon fontos, hogy mindkét fél ismerje a leggyakrabban előforduló törvénytelen eljárásokat, amelyek a következők: a felmondás indoka nem felel meg a törvényes előírásoknak, vagy az felmondási tilalomba vagy korlátba ütközik; nem tartják be rendkívüli felmondásnál a kötelező határidőket, vagy az elküldés oka „mondvacsinált”; a kötelező írásbeliséggel szemben az intézkedések csak szóban történnek; határozott idejű foglalkoztatás alatt rendes felmondást alkalmaznak; a próbaidő letelte után mondanak fel azonnali hatállyal; a csoportos létszámleépítés szabályait nem tartják be; és végül a munkavállaló rendes felmondás esetén nem tölti le a felmondási időt.

A munkáltató törvénytelen eljárása esetén a munkavállaló választhat: az eredeti munkakörében való további foglalkoztatását kéri-e a bíróságtól, vagy a jogellenes munkaviszony megszüntetésének megállapítását kéri. Ezzel egyidejűleg 2-12 havi átalagkeresetének megfelelő „átalány kártérítés” megfizetését is követelheti. Mindkét esetben jár még az elmaradt munkabére és egyéb járandóságai (például étkezési jegy vagy adott esetben szabadság megváltás stb.), továbbá kártérítés (ha bizonyítottan egyéb kára is keletkezett), illetve bizonyos esetekben meg kell fizetni a munkavégzés alóli felmentési időre járó átlagkeresetet és a végkielégítést is. A felsoroltak után kamat is jár. Az elmaradt munkabérbe – a konkrét elnevezésétől függetlenül – beszámít minden olyan juttatás, amely a dolgozó által végzett munka anyagi elismerését szolgálja, például a prémium. Nem vagyoni kár is felmerülhet, különösen akkor, ha a törvénytelen elbocsátás a személyiségi jog megsértésével együtt történik. A határozott időre szóló munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén a munkavállaló választhat: kérheti az előzőekben ismertetett következmények alkalmazását, vagy a még hátralévő időre eső járandóságának (maximum egy év) a kifizetését.

A Bíróság bizonyos esetekben – ha ezt a munkáltató kéri – mellőzi munkavállaló eredeti munkakörben való továbbfoglalkoztatását, kivéve ha a jogellenes elbocsátás a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe, a hátrányos megkülönböztetés tilalmába, illetve felmentési védelembe, vagy a szakszervezeti tisztségviselőt védő előírásokba ütközik (természetesen a jogellenes megszüntetés többi jogkövetkezményét viselni kell!). Az „átalány kártérítés” mértékét az eset konkrét körülményei, így különösen a jogsértés és a következmények súlya, illetve a munkaviszony hosszának mértéke határozza meg.

Amennyiben a munkavállaló szünteti meg jogellenesen a munkaviszonyát, akkor köteles a munkáltató számára az egyébként rá vonatkozó felmondási időre járó átlagkeresetének megfelelő összeget megfizetni. Ha ez határozott idejű munkaviszony esetén történik, és abból már egyébként a felmondási időnél rövidebb időtartam volt hátra, akkor nyilván csak erre a rövidebb időre járó átlagkeresetet kell megtéríteni. Ugyanez a szabály érvényes akkor is, ha a munkavállaló nem tölti ki teljesen a felmondási időt, ekkor csupán a le nem töltött időre vonatkozik a megtérítési kötelezettsége. A munkavállaló jogellenes munkaviszony megszüntetésével azonos lehet a következménye annak, ha a munkavállaló elmulasztja a munkakörének szabályszerű átadását, vagy a munkáltatóval való elszámolást. Ezen kívül kártérítési kötelezettsége is keletkezhet, ha a munkáltató részére bizonyítottan további kárt is okozott a törvényellenes kilépéssel (például a munkáltató emiatt késik egy elvállalt munka befejezésével). A törvényellenesen elbocsátott munkavállalónak nincs kárenyhítési kötelezettsége, azonban a jogellenes elbocsátást követően tényleges elért jövedelmét (például ha kapott munkanélküli járadékot) az elmaradt munkabérbe csökkentő tényezőként bele kell számítani. Nem kell beszámítani azonban a nyugdíjat, ha a jogellenesen elbocsátott dolgozó egyébként már nyugdíjas.

Reményeim szerint a fentiekből nyilvánvalóvá vált, hogy – ha már végképp nincs más megoldás – a munkaviszony megszüntetése esetében mindig a humánus, jogszerű eljárás módját kell keresni és alkalmazni, mert ha nem ez történik, akkor a jogellenes magatartásnak súlyos, adott esetben több (tíz)milliós nagyságrendű anyagi következményei is lehetnek. Ezért tehát amennyiben mégis sor kerül erre, célszerű, ha mindkét fél alaposan utánanéz a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek.
Dr. Kéri András ügyvéd rovata
(Kéri Ügyvédi Iroda, Monor, 30/931-6242)

 

Címkék: Dr. Kéri András ügyvéd

« vissza

Kapcsolódó cikkek:

Legolvasottabb cikkeink:

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció