Lehet így, lehet úgy

Ami elromolhat, az el is romlik (Murphy)

2010. március 16.
Elromlott a hűtőszekrényünk. Ez önmagában még nem olyan nagy tragédia, hogy írni kellene róla, még annak tükrében sem, hogy egy nászajándékba kapott, csili-vili, mit tudom én hányszorosan „A plusszos”, „no frostos” gépről van szó, hiszen Murphy nem véletlenül alkotta meg örökbecsű mondását. Ráadásul nem is először döglött be ez a csodamasina, legelébb úgy két évvel ezelőtt, még garanciálisan.

Akkor egy fiatal srác jött javítani. Állítólag sorjás volt, ezért megakadt a „no frost” funkció állítólagos lelke: a ventilátor. (no forstnak nevezik az önkiolvasztó rendszerrel szerelt hűtőket.) Szerelés közben figyeltem a fiatal fiút, aki úgy tűnt, még nem igazán látott ilyen gépet élőben, de végül azért valahogy mégis megjavította.
Legalábbis akkor úgy tűnt, mert másfél évre rá ismét gondok adódtak. S mivel ez egy nagyon okos hűtő, ezért tudtomra is adta, hogy baj van. Hangosan csipogni kezdett, és a kijelzőjén az átlagember számára értelmezhetetlen és értelmetlen hibaüzeneteket is küldött. Például ilyeneket: Figyelem! Ellenőrizze a termosztát helyzetét! Persze rendszerint mindezt az éjszaka kellős közepén. Egy idő után meguntam, hogy a legszebb álmomból kelt föl egy fridzsider, ráadásul a sörök is egyre melegebbek lettek, ezért felhívtam az Ariston (merthogy egy ilyen hűtőről van szó) ügyfélszolgálatát. A teljes történetet most hely hiányában inkább nem írom le, legyen elég annyi, hogy két hónappal később azzal búcsúzott el feleségem a helyi szerviz vezetőjétől, hogy a hűtő valószínűleg javíthatatlan. Pontosabban javítható, de azért az összegért már érdemes inkább egy újat venni.
Nem vagyok műszaki zseni, de úgy gondoltam, ha már úgyis a kukában kell végeznie a három-négy éves hűtőmnek, akkor még előtte én is belenézek egy kicsit (ezt egyébként egyetlen szerelő sem tette meg a két hónapos küzdelmünk során). Néhány olcsó műanyagdarab eltávolítása után én is megtaláltam a hűtő lelkét: vagyis a jégbe fagyott, körülbelül tíz forint gyártási költséggel készült ventillátort, amely lássanak csodát, a jégből kiszabadítva ismét forogni kezdett és megszűnt minden hibajelenség – legalábbis az elkövetkező másfél évre, amikorra valószínűleg ismét befagy a befagyást gátló rendszer lelke. Röhej. De mindegy, azóta legalább nyugodtak az éjszakáim és hidegek a söreim.
Persze azért olyan sokáig mégsem örülhettem, mert még aznap elromlott a fél éve vásárolt szerkesztőségi monitorom. A hűtőnél átélt két hónapos procedúra után már a garanciális javíttatástól is féltem. Úgy gondoltam, most sem lesz másképp, mint szokott: vigyem el valahová Budára a monitort és majd két hónap múlva értesítenek, ha esetleg sikerül megjavítani. Volt egy tartalék monitorom, így csak a következő hét első napján hívtam fel az LG ügyfélszolgálatát. Kedden futár jött a monitorért, és még aznap felhívtak az Albacomptól (ők szervizelik a LG monitorokat), hogy elfelejtettem belerakni a dobozba a garanciajegyet. Másnap elsőbbségivel föladtam. Csütörtökre nyilván odaért, mert a megjavított készüléket már pénteken vissza is hozta a futár.
Ami elromolhat, az el is romlik – ismétlem megint Murphy-t. Az viszont már nem mindegy, hogy a hibáért felelős szervezet miképp kezeli ezután a helyzetet. Helyrehozhatja a hibát úgy, hogy a fogyasztó kezdeti bosszúságát elkendőzze a gyors hibajavítás, vagy magára hagyhatja gondjával az embert, nem törődve azzal, később milyen következményei lesznek. Stratégia kérdése. Abban viszont biztos lehet bármely szervezet, hogy hamarosan megint választani fogunk.
Papp János jegyzete


« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció