Macskák és galambok

Koblencz Zsuzsa jegyzete

2010. november 22.
A kis vöröst ajándékképpen kaptam egy ismerősömtől. Hiába próbáltam eltéríteni e nagylelkűségtől azzal, hogy én kutyás vagyok, kutyáim pedig zsigerből utálják a macskákat.
 – Majd összebarátkoznak! – búcsúzott a rá jellemző, ez esetben is indokolatlan optimizmussal. 

A kis vörös nem volt félős, s addig provokálta a kutyákat, amíg azok végképp elszánták magukat a kiirtására. Mivel épp jelen voltam a drámai végkifejletnél, a macska nálam keresett menedéket. Felugrott rám, s foggal-körömmel addig kapaszkodott a kezembe, hogy egy óra múlva már a sebészeten varrták a sebeimet.
 Macskából nekem elég is volt ennyi.
 Nemrég azonban mégis nekik köszönhettem egy különösen derűs délutánt. 
 Kedves ismerősöknél jártam látogatóban, ahol a terasz minden talpalatnyi helyét puha holmikkal bélelt kartondobozok foglalták el: a házi és a vendég macskák pihenőhelyei. Uzsonnaidőben megérkeztek e panzió lakói is, s amikor a háziak a nevükön szólították őket, akkor már muszáj volt nevetni. Jött Jóska, Pista, Miska, Piroska, Novák1, Novák2 és a Királylány – mind fényes szőrű, jól tartott jószág, saját egyéniséggel. És persze mindegyikükről szólt egy-egy élvezetes történet, amelyek meghallgatása után csakis arra juthattam, hogy macskákról gondoskodni kissé strapás ugyan, de lélektanilag mindenképpen jó hatású elfoglaltság, különösen idősek számára. Elvégre a házi kedvencek majdhogynem barátok.
 Másnapra meggondoltam magam.
 Másnap ugyanis valaki kétségbeesetten kereste és siratta a kedvenc macskáját. Az utolsót, amit még nem sikerült megmérgeznie feltehetően a szomszédságban keresendő ismeretlen tettesnek, akinek rémtetteit – fölöslegesnek ítélt kiskutyák oszlophoz való kikötését halálra éheztetés céljából, valamint óvatlanul sétálgató macskák méreg általi elpusztítását – egy közeli romos ház bozóttal felvert telkén gyakorolja. 
 Miután a kedvencét kereső ismerős a rémtettekkel oly alapossággal megismertetett, hogy a víz kivert, szóba került a hivatal felelőssége is: miért nem kötelezi vajon a kriminális telek gazdáját a tulajdona rendbetételére, annál is inkább, mert a romos házban és a dzsungelszerű telken a patkányok is kezdenek szaporodni.
 Harmadnap azonban az aláírásgyűjtést pedzegető lakónak feltette kérdéseit egy, a jobb érzésűek közé legfeljebb tévedésből sorolható szomszéd, miszerint: az „ilyenek” miért nem mennek inkább az öregek otthonába, ahol elfoglalhatják magukat? És különben is, gondoltak-e már arra, hogy kik a macskák legádázabb ellenségei? 
 Ezen a ponton kiderült, hogy a macskák legádázabb ellenségei minden bizonnyal a környékbeli galambászok. 
 A további fejleményekről egyelőre nincs tudomásom. A végkifejletet illetően csak az látszik biztosnak, hogy lehet nekünk családtagunk a kutya, kedvencünk a macska, hobbink a galamb, de az embernek nem az ember a legjobb barátja.

Koblencz Zsuzsanna
Címkék: macska galamb

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció