Magfalva: a közösség alapja a szeretet

2008. november 15.
Gomba mellett van egy hely, amely még nagyapáink tudását őrzi, s átadja az arra hivatottaknak. Magfalva, a természet és a népi hagyomány ötvözete, minta és kísérlet is egyben.

A mag az élet csírája, a MAG pedig maga a gondviselés. Az értékeken túl, van itt hármas csillagösvény csomópont is, mint az Attila-dombon Tápiószentmártonban.
    Monor irányából, Gombára tartva jobb kéz felé egy tábla fogad: Magfalva. A földút néhány villanypásztorral elkerített ló mellett halad, majd egy völgybe kanyarodik. Magfalva, áll az egyik ház homlokzatán. Megérkeztem. Megszűnik idő, tér, megszűnik a mindennapok rohanása, csak néhány kedves ember, s a hely varázsa marad. Kicsit mintha egy mesébe csöppentem volna, s a közvetlenség, szelídség jólesően hat rám, ebben az elvadult, elidegenedett, egyre kevesebb értéket felmutató világban. Mert itt érték van, hagyomány, vert falú házak, szalmabálából készült építmény, kemence, legelésző állatok, mindez a maga természetes szépségében. Ezek az épületek pár hét alatt készültek el, néhány lelkes, tanulni vágyó ember segítségével, akiket érdekel a régmúlt tudása, amit nagyapáink apáról fiúra örökítettek egykor, s amit ez a falu átadni hivatott az ide betérőknek. Nem idegen nekik semmi, ami a népi mesterségekből való, s a maga teljességében szeretnék elsajátítani, s gyakorolni mindezt.

– Legfőbb célunk, hogy a hagyományos önellátó paraszti gazdálkodást újra megtanítsuk az embereknek, mielőtt minden összedől – fogalmazott a falu megálmodója, Géczi Gábor. – A MAG a természet túlélőképességét is magában foglalja, hiszen amikor jön a tél, a sötétség, a teremtés összegyűjti a továbbéléshez szükséges alapot, s magokat alkot. A magok képesek évezredekig őrizni a beléjük kódolt tudást, s ha kedvező az idő, kicsíráznak, s újra életet teremtenek.

    – Magfalva úgy alakult, hogy megvettünk ötven hektár földet Monor és Gomba között, aztán pályáztunk, de nem nyertünk, s elindítottunk mindent önerőből – idézte fel a kezdeteket a vezető. – Elkezdtünk vert falú házakat csinálni, megépült a szalmaházunk is, ez a közösségi házunk. Középen tűz fog égni, most oldjuk meg a füst elvezetést a tetőn. Van kemencénk, tiszta vizű kutunk, s áll már az ebédlősátor is padokkal, asztalokkal, tábori konyhával. A napbojleres zuhanyzó megoldja a melegvíz-ellátást. Állataink is vannak, nyulak, kecskék, lovak, s lesznek teheneink is, ha találunk olyan embert, aki magáénak érzi mindezt, amit vallunk, s ebben a szellemben gondozná az állatokat.
    Ez egy százötven fősre tervezett falu, de még kevesen laknak itt. Tervezem, hogy én is kiköltözöm jövőre. Ha valaki csatlakozni akar, egy év próbaidőt adunk neki, hogy bizonyítsa rátermettségét, s utána döntünk arról, hogy maradhat-e. A szántó, a legelő, és az erdő osztatlan közös tulajdonban lesz, így lesz közös tüzelő, csorda, ménes. Ha teljesen elkészül a falu, néhány család kiköltözik, s a többiek segítik őket, cserébe egészséges élelmiszert adnak, s rendben tartják a többiek házait, amíg ők maguk is kiköltöznek.
    Ennek a falunak a létrehozása ugyanakkor egy hatalmas kísérlet is arról, hogy képesek vagyunk-e olyan közösséget létrehozni, amelyet pusztán a szeretet működtet, amely védelmi egység is, és nem a félelmet erősíti. Évezredekig működött, ideje újra felfedezni. Nyáron építőtáborokban épülnek a házak, mellette kaszálnak az itt lakók, rendezik az erdőt. Aki idejön táborozni, bekapcsolódhat a barantázásba is, amely egy hagyományos bot és szablyavívás. Esténként tábortűz mellett énekelünk, beszélgetünk, néptáncot tanulunk. Gyerektábor is volt idén.

Gyógyító hely és népi gyógyászat

Fizikus voltam, para­je­len­sé­gek­kel foglalkoztam, most népi gyógyászatot tanítok. Olyan tudást szeretnénk visszaadni, amely több ezer év óta a mai napig működik, s nem kísérletezik különféle gyógyszerekkel. Tanítottam szakrális földrajzot is az ELTE-n, s ismerem a földi energiák mérésének módját. Ezen a területen jelentős földenergiákat mértünk, mindamellett, hogy a választás ösztönös volt. Ezeket az energiákat találjuk meg összesűrűsödve a szent helyeken is. A tápiószentmártoni Attila-dombon mért hármas csillagösvény csomópontot itt is bemértük az egyik dombon, s mivel ezek nagyon ritkák, végleg eldőlt, hogy itt építjük meg a falut. Ráadásul, ha sikerül megtisztítani a területet, és megerősítjük, sokkal erősebb energiájú gyógyító hely válik belőle. Szertartásokat szoktunk végezni, hogy ezzel is erősítsük a hely gyógyulását.
    Az önellátáson túl fontos, hogy természetes, a környéken beszerezhető, összeállítható építőanyagokból épüljön a falu, hogy a természet harmóniáját ne bontsuk meg. Régen a falusiak mindent saját maguk termeltek, csak petróleumra és sóra volt máshonnan szükségük. A baj akkor kezdődött, mikor a városi élet káprázata elkezdte csalogatni a falusiakat, s elhitették velük, hogy az ő tudásuk elavult, s nem vették észre, hogy csupa értéktelen szemetet kapnak, miközben egyre szomorúbb, magányosabb, betegebb emberekké váltak.


Befejezésre vár. Már elkezdődött,
de még nem ért véget az építkezés
Egyén és közösség

Manapság lényegtelen dolgokat, szemetet teremtünk, s ebben fuldokol a világ, ezért van annyi beteg ember is – meséli Géczy Gábor. – Ha azt teremtenénk, amit a teremtés az orrunk elé rak, minden rendben lenne. A manapság divatos önmegvalósítás elmélettel is az a baj, hogy nem tudunk úgy önmegvalósítani, hogy ne gázolnánk át másokon. Hiszen ma az egyik ember a másikból él, a másik munkája által lesz gazdag. Mi másokért szeretnénk élni, másokon szeretnénk segíteni.
    Ma minden az egyénről szól, s nem a közösségről. Régen, ha valaki bűnt követett el, a családot vonták felelősségre. Nem voltak egyéni jogok, s nem volt ilyen elidegenedés sem. Egymást segítő közösségek voltak. Mert a mag, itt van a Kárpát medencében, hiszen megvan még a nyelvünk, a népművészetünk, népmeséink, s mindez ki fog csírázni, s újra érték lesz. Művilágban élünk. Régen az ország egyötöde tanyán élt, önellátóak voltak, nem volt szükségük bankokra, multikra, mindent maguk állítottak elő, s nem lehetett őket félelemben tartani. A mai ember fél, hitelekkel, adósságokkal van például megfélemlítve. Régen, ha valaki legelőt, erdőt akart fenntartani, összeállt több családdal, így alakult ki a falu, hét-tizenegy faluból állt egy járás, s egymás között kereskedtek. Nem volt szükségük utakra. Mégis teljes életet éltek. Ma már nincsenek járások. Utak vannak, de mégsem találnak egymáshoz az emberek.

Teremtés és tanítás

Mintaként alkalmazott gondviselés. Ezt jelenti a MAG – fejti ki Géczy Gábor. – Tanítani, gyógyítani, példát mutatni az embereknek. Ha egy közösség úgy dönt, hogy elege van a városi életből, politikából, és szeretne élni, valódi életet élni, segítünk. Akár úgy is, hogy kezébe adunk néhány téglát, s megmutatjuk, hogyan építsen egy kemencét. Aki élt már vert falú házban, ismeri a kemencében sütött kenyér ízét, ült már tábortűznél, tudja, hogy miről beszélek. A nagy ellátó rendszerek összedőlnek körülöttünk, mert minden emberi társadalmat az erkölcs tart össze, ez a kovász, s ha ez megszűnik létezni, szét fog esni a társadalom, senki sem fogja betartani a ránk erőltetett szabályokat. Magfalva ezért is jött létre, hogy felkészítse az embereket, hogyan legyen fedél a fejük fölött abban a helyzetben is. Legyen egészséges ivóvizük, táplálékuk, amikor már nincs hol megvenni, hiszen mindent újra kell építeni majd.
    Épülnek a „szingli” lakótelepek, egyre több a magányos ember. Ha rámosolygok valakire, visszahőköl, nem érti, hogy mit akarok tőle. Kiégett belőlünk mindaz, ami régen összetartott egy közösséget. Családok szűnnek meg, felépítenek egy házat, megvan az autó is, gyerekek is, s aztán elválnak, mert már nincsenek közös célok. Régen ilyenkor kezdték egymást segíteni, visszaadni a segítséget, hiszen egymás házát is a közösségek építették. Házas ember kap egy házat kalákában, aztán kalákában továbbadja. Ez volt a szokás. Amióta nincsenek nagy családok, nem működnek a kis családok. Mindenki a családért dolgozott, s nem külön számlája volt a házastársaknak. Vissza kell adni a célokat, újra létre kell hozni a közösségeket, gazdasági közösségeket. Mindenki tönkremegy manapság. Egy gazdasági közösségben mindenki mást adna a rendszernek: van aki tojást, van aki lisztet s így tovább. Régen az lett a bíró, aki a legtöbbet adta a közösségnek, nézzük meg a mai vezetőinket.
    A MAG, pártoktól, egyházaktól független egységként működik. A közösség hozza a döntéseket. Cél a teljes önellátás és önállóság, a gondviselés rendje szerinti létezés. Mindenkit várnak.
    Shallak Kinga
Címkék: Magfalva

« vissza

Kapcsolódó cikkek:

Legolvasottabb cikkeink:

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció