Meghúzni a ravaszt egy autó áráért

Ma már csupán egyetlen akadálya lehet, ha valaki vadászni szeretne: a megfelelő mennyiségű pénz

2009. május 19.
A Kárdár-korszak vadászatain külföldi vendégek is gyakran látogatták a magyar erdőt, a perzsa sahtól Fidel Castrón át a nepáli királyig, és Leonyid Brezsnyev is több ízben megfordult nálunk. Az úri sport népszerűségét a vadászatokon megszülető politikai döntések fémjelezték.

A vadászat ma sem olcsó mulatság, de jóval több annál, mint a vadak esztelen gyilkolászása. A vadásztársaságokon keresztül ma már bárkinek elérhető sport, aki megfelelő képzettséggel, elszántsággal és elég pénzzel rendelkezik egy vad kilövéséhez. Értelemszerűen manapság már távolról sem az élelemszerzés és létfenntartás a célja a vadászó embernek, hanem a szabadidő értelmes eltöltése egy természetközeli sport közben. Nem mellesleg a társaságok nagy szerepet vállalnak a vadvédelemben, a céltudatos vadgazdálkodásban és a hozzájuk tartozó területek rendben tartásában, gondozásában. Egymást érik környékünkön a különböző társaságok, melyek hellyel-közzel hasonló nagyságú területen gazdálkodhatnak. Cikkünkben a Pótharaszti Széchenyi Zsigmond Vadásztársaságon keresztül nyerhetünk bepillantást ebbe a sokak által alig vagy csak felszínesen ismert tevékenységbe.

Célkeresztben. A vad sorsa megpecsételődött...

 

Keveset, és azt is rosszul tudjuk
a vadászatról


Egy átlagember ismeretei a vadászatról általában igen felszínesek, legalábbis ez derül ki a TÁRKI közvéleménykutató intézet néhány évvel ezelőtt végzett felméréséből. A vadászat lényegét illető nyitott kérdésre legtöbben, de csupán kevesebb mint a válaszadók fele (43%) fogalmazta meg válaszában, hogy a vadállomány és az élővilág egyensúlyának fenntartása a vadászat lényege. A lakosság körülbelül egyötödének (22%) a szemében a vadászat a szórakozás és a kikapcsolódás egyik formáját jelentette. A kutatásban részt vevők 86 százaléka tisztában volt vele, hogy a vadászat nagyon drága időtöltés. A felnőtt lakosság körében bizonytalanság tapasztalható annak megítélésében, hogy kinek a tulajdona a vad.
A lakosság körülbelül fele (49%) tudja jól, hogy az államé, egyharmada (32%) pedig úgy gondolja, hogy a vadászoké, vadásztársaságoké. Még nagyobb arányú a bizonytalanság annak megítélésében, hogy kit illet meg a vadászati jog. A válaszadók több mint fele (58%) szerint a vadászokat, vadásztársaságokat, egyötöde szerint az államot, és csupán nyolc százaléka tudja helyesen: a föld tulajdonosát. Azt viszont a lakosság elsöprő többsége (91%) jól tudja, hogy a vadászokat szigorú szabályok korlátozzák abban, hogy mikor, melyik vadra vadászhatnak, és hány vadat ejthetnek el.
 

Széchenyi Zsigmond,
Afrika szerelmese


A Pótharaszti Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság névadója a Nemzeti Múzeum alapítójának, Széchényi Ferenc grófnak ükunokája. Neve összekapcsolódott Afrikával, ahová összesen kilenc alkalommal látogatott el vadászni. Maradandót mégsem ezzel a tevékenységével alkotott, hanem utazásairól írt könyveivel, amelyekben a vadászat és a vadászkalandok tulajdonképpen csak keretet képeznek egy hatalmas, sokrétű, hallatlanul színes ismeretanyagnak. Könyvei 52 kiadásban, több mint másfél millió példányban keltek el. 1967. április 24-én, közvetlenül utolsó könyve, a Denaturált Afrika kéziratának leadása után halt meg.
 

Méret a lényeg

Egy vadásztársaságnál a legmeghatározóbb kérdés, hogy mekkora területen végezhetik tevékenységüket. Ha valaki egy ilyen társaságot szeretne alapítani, legalább háromezer hektár földterületre van hozzá szüksége, ez alatt nem kaphat engedélyt. Földterületeket a tulajdonosok hozzájárulásával lehet vadászati célokra használni. Harminc hektár fölött a tulajdonos hozzájárulása szükséges, ezalatt pedig annak a településnek a jegyzője dönt a kérdésben, amelyhez a földrész tartozik. Földosztások tízévente vannak, ebben az időszakban kiélezett verseny kezdődik a vadásztársaságok között. A legutóbbi földosztásnál példának okáért egy üllői érdekeltségű vadásztársaság tett szert a pótharaszti Széchenyi Zsigmond társaság 400-500 hektáros, kiváló apróvadas területére. Nagyon sok múlik ekkor azon, hogy az addig eltelt időben milyen viszonyt ápolt a tulajdonossal a társaság. Így például, ha vadkár történt, segítettek-e a helyreállításban, esetleg megtérítették-e a kárt. De azért leginkább a személyes kapcsolatok a meghatározók ilyen esetekben. A Pótharaszti Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság jelenleg bruttó 4700 hektáron gazdálkodhat. Ez egy átlagos nagyságú területnek mondható, de előfordulnak 16-17 ezer hektáron gazdálkodó társaságok is az országban. A környék ilyen szempontból zsúfoltnak számít, a bemutatott vadásztársaság is öt másikkal szomszédos, többek között a monorival, az inárcsival, kapucsival, az üllőivel és az ócsaival.
 

Akad bőven vad

Természetesen mit sem érne ez a sok-sok hektárnyi földterület, ha nem lenne rajta mire vadászni. Környékünkön szerencsére igen sokféle vadat lehet lőni. A szokásos apróvadak mellett mint például a fácán, a nyúl (és az EU szabályozás előtt a szalonka), megtalálhatók itt a nagyvadak is, mint a vaddisznó, az őz és a dámszarvas. Na és persze nincsen rózsa tövis nélkül, szép számmal akadnak kártevő vadak is, mint például a róka, a varjak, a kóbor állatok. Minden társaság vadállománya eltérő és területfüggő. A Széchenyi Zsigmond vadásztársaság inkább az erdős, nagyvadas területekben erős, apróvadak szerényebb számmal fordulnak csak elő. A társaságok befolyásolhatják vadállományukat. Némely vadat – mint például a fácán – tenyészthetnek is. Legvégső esetben pedig kíméleti időszakot határozhatnak meg egy adott fajra, ekkor minimalizálják, ha éppen nem teljesen megszüntetik a megritkult vad kilövését. Ez egy korántsem egyszerű kérdés, ugyanis a vadak nem röghöz kötöttek, egyik társaság területéről a másikra vándorolnak. Ezért nem haszontalan, ha a szomszédos társaságok összeegyeztetik a kíméleti időszakokat. Hiszen mit sem ér az, ha az egyik területen megkímélik a vadat, míg pár kilométerrel arrébb kilövik azt. Egyedül a vadászkamara adhat ki vadászati rendeletet. Ez kötelező érvényű minden társaságra, mely az adott kamara alá tartozik.
– A Pótharaszti Széchenyi Zsigmond Vadásztársaságnál szigorúan meghatározzuk, hogy egy-egy vadász mennyi vadat lőhet ki, és emellett az is, hogy milyen módszerrel – hangsúlyozta Guzsván Zsolt a társaság oszlopos tagja. – Apróvadra csak sörétes fegyverrel lehet lőni, nagyvadra pedig csak golyós puskával. Továbbá nagyvadat csak az lőhet, aki engedélyt kap erre a taggyűléstől, vagy jutalomként kaphat rá lehetőséget. Ezt a jutalmat aktív közösségi munkával lehet kiérdemelni, amely lehet akár a vadásztársaság érdekében végzett munka, szemétszedés, a vadászház rendbetétele és hasonló tevékenységek.

Érdemes tartozni egy vadásztársasághoz

Van hol vadászni, van mire vadászni, már csak kell valaki, aki vadászik. Egy vadásztársaságnak tagja lehet minden magyar állampolgár, aki betöltötte a tizennyolcadik életévét, érvényes vadászjeggyel és vadászvizsgával rendelkezik, na és persze büntetlen előéletű.
Egy vadásztársaságnak két fő bevételi forrása van. Az egyik a tagoktól beszedett belépti díj és tagdíj, a másik pedig a kilőtt vadak értékesítése. Nem éppen költségkímélő hobbiról beszélünk, hiszen csak a belépti díj is többszázezer forintba kerül. A kilőtt vadat a vadász megveheti a vadásztársaságtól, avagy leadhatja a társaságnak, ahonnan egy vadhúsátvevő-telepre kerül, és itt vár további értékesítésre. A vadhúsátevőnél a kilövés módja szerint sorolják be a vad minőségét. Így például egy gyomorlövéssel leterített vad semmiképp sem kerülhet az első osztályú besorolásba, a golyó által végzett roncsolódás miatt, viszont egy bordaközi vagy egy nyaklövéssel elejtett állat már esélyes lehet arra, hogy első osztályú minősítést kapjon. Az átvevő csak akkor veheti át a vadat, ha az rendelkezik „eredetiséget” igazoló vadbilétával, más néven krotáliával. Ez bizonyítja, hogy a vadász szabályos körülmények között, engedéllyel lőtte az állatot.
– Egy adott állat kilövésének az összege minden társaság területi árjegyzékében található meg, de általában nagyságrendileg azonosak az ország valamennyi részén. Van először is az alapdíj, ami magára a vadra vonatkozik, ezt a különböző agancsos vadaknál az agancssúly kilogrammos súlya határozza meg. Mondjuk egy két és fél kilogramm agancssúlyú gímszarvas kilövése 3-4 száz euró között mozog, de egy 10 kg fölötti agancssúlyú állatnál ez az összeg a 6-7 ezer eurós összeget is elérheti. Erre jön rá még pluszban a trófea súlya, melyet szarvasféléknél kilogrammra mérnek, őzbaknál grammra. Vaddisznónál az agyarhossz alapján állapítják meg az értéket. A 12 cm agyarhossz alatti állatnál a kilövési díj 3-4 száz euró, viszont egy kapitálisnak mondható, 22 cm fölötti agyarhosszú példánynál már 2200-2800 euró környékén mozog a mérce – tudhattuk meg Nagy Tibortól, a rutinos Békés megyei vadásztól.
Persze ezek az árszabások a vendégvadászokra vonatkoznak, a tagokra általában más árak érvényesek, ami a rendszeresen fizetett tagdíjjal és az egyszeri belépti díjjal magyarázható. A társasághoz befolyt összeget a terület rendben tartására, a vadállomány védelmére fordítják. A pótharaszti Széchenyi Zsigmond társaságnál a bevételeket a vadászház rendbetételére, a nagyvadetetők és tíz új magasles kialakítására, továbbá – megyei segítséggel létesült – betonos dagonyák kialakítására fordították az elmúlt időszakban. Ám mindez nem jöhetett volna létre a tagok munkája és egyéb ráfordításai nélkül.
Kiss Tamás
Címkék: vadászat

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció