Meglazult a lösz: omlásveszély!

A háborúban életet mentett, most kérte a fizetséget érte a löszfal

2010. június 16.
A térség tájain barangolók számára nem ismeretlenek a löszfalak, löszvölgyek és szurdokok, amelyek Gombán, Felsőfarkasdon és Sülysápon találhatók.

A Wikipédia leírása szerint a Monor-Irsai dombság – amit önálló kistájként jó egy évtizede különítettek el a Gödöllői-dombságtól – Sülysáp-Mende vonalától húzódik egészen Ceglédbercelig. A máskor szépséges tájak – legalábbis azok támfallal meg nem erősített részei – most, ilyen jelentős mennyiségű csapadék után kissé félelmetesnek tűnnek. Olykor nem is alaptalanul. Sülysápon, a Forrói utcában, Szvitek Lászlóék udvarába omlott a napokban, az idén már másodjára a kertvégi partoldal, maga alá temetve a pincét is. A ledőlt homokban ráadásul egy 2. világháborús bombát is találtak, amit a tűzszerészek szállítottak el és robbantottak fel – tudtuk meg a helyszínen a házigazdától, akinek, mint mondja, azóta sincs egy nyugodt éjszakája.

 

Folytatni kell
a támfalépítést


A sülysápi jegyzőtől, Tóth Krisztinától kapott tájékoztatás szerint a település a belvizet illetően az országos helyzethez képest jól állt június elején. Gondjaik ugyan akadnak, ezek azonban kezelhetők voltak. A Falugazda Kft. a vízszivattyúzásba, az árokásásba is besegített, ahol szükség volt rá. A Tápió nem veszélyeztette a házakat, végig a medrében maradt.

A löszfalak imitt-amott valóban omlanak, ez azonban annak is köszönhető, hogy egyes lakók engedély nélkül „túlépítkeztek”, a rézsűbe beugrókat vágtak, nem gondolva az esetleges veszélyhelyzetre.

Azokon a portákon, ahol a leomló löszfal miatt nem kerül veszélybe egy fölötte álló házsor vagy másik ingatlan is, a vis major alapból sem tud támogatást biztosítani az önkormányzat – tudtuk meg Tóth Krisztinától –, ilyen esetekben a tulajdonosoknak maguknak kell gondoskodniuk a helyreállításról.

A Templom és a Kápolna utcákban ellenben az önkormányzatnak is van még dolga a löszfalak megerősítésével. Utóbbi helyen tavaly már sikerült megépíteni egy támfal szakaszt, a munkát azonban még folytatni szükséges.
 

Jövő tavasszal
még gondok lehetnek


Gombán ugyancsak sok a meredek löszfal, ám – amint a polgármesteri hivatal műszaki előadójától, Czeglédi Jánostól megtudtuk – a támfalazást a veszélyeztetettebb helyeken a korábbi években már sikerült megoldaniuk.

A napokban a Patay József utcában kezdett omlani a domboldal, két házat is veszélyeztetve, ennek megoldására a vis major alapból igényeltek segítséget.

– A magánházaknál a Kölcsey és az Ady Endre utca egy részén mutatkoztak bajok, szerencsére egyelőre csak kisebbek – hallhattuk Czeglédi Jánostól – legfeljebb fél, egy köbméternyi föld omlott be a kertekbe. Elképzelhető azonban – állítja a műszaki szakértő –, hogy a növényzet gyökerein át a földbe mélyen beszívódott nedvesség a télen megfagyva tovább feszíti a meggyengült talajréteget, s ez a tavaszi olvadáskor komoly károkat eredményezhet.

A Gombát átszelő patak felduzzadt vize nem jelent veszélyt – tudtuk meg. – Bár a mélyebben fekvő területeken meggyűlt a víz, Gomba a belvizet illetően klasszisokkal jobb helyzetben van az ország más vidékein most tapasztalható állapotoknál – fogalmazta a műszaki előadó.

A település sápi részén, a Dózsa György utcában most minden nyugodt – noha jó pár éve a fölöttük lévő utca készült a nyakukba szakadni. A löszfalat azonban még éppen idejében megerősítették, s amint most látjuk, azóta a növényzet is behálózta sűrű gyökérzetével a partoldalat. Az ott lakók, mint mondják, biztonságban érzik magukat.

A patak is elvan a medrében, s bár az utak vízmosásait kerülgetni kell, már nem emlegeti senki azt az 1963-as árvizet, amikor a Sápot elöntő Tápió egy, a mentésben részt vevő sorkatona, Bogdán Flórán életét követelte: most lenne hatvannyolc éves.

A kiadós esők ellenére még mindig szelíd patak mentén kanyarogva jutunk el a Forrói utcába – bár előbb még teszünk egy kis kitérőt a gyurgyalagok fészkelő helyéhez. Ezt a látványosságot nem hagyhatja ki, aki errefelé jár.

A Szirtes Ádám színművész szülőházához vezető utcácska jobboldala beépítetlen, ott magasodik az a löszfal, amelynek oldalában háborítatlanul, telepszerűen tanyáznak ezek a trópusi színekben pompázó, káprázatosan szép madarak.

Ragyog éppen a nap, a levegő a virágzó bodzák és olajfüzek, a frissen kaszált fű illatától balzsamos, a gyurgyalagok, mint a mesebeli kék madarak, cikáznak – Szvitek Lászlót azonban mindez nem amiatt nem nyűgözi le, mert már megszokta, hanem mert inkább a kertje végében lévő löszfalra vet aggodalmas pillantásokat. A fal ugyanis a minap nekilódult, és betemette a fél udvart, elsodorva kerítést, ólat, eltömve a pincét is, ahol ugyan nem volt nagy érték, de az elvermelt zöldség mind kárba ment.

– Ha a part fölött lakóház állna, ami az omlás miatt veszélybe kerül, csak akkor kapnék támogatást a helyreállításhoz – néz fölfelé a férfi. – Ott azonban nincs épület, tehát a helyreállítást a Szvitek családnak kellene megoldania. Az azonban olyan horribilis összegbe kerülne – mondja a házigazda – hogy marad minden így, ahogy van. A következő omlásig. Mert van még minek leszakadnia.

Bomba talán már nem kerül elő több, habár ezt sem lehet biztosan tudni. Szvitek úr édesapja ugyanis többször mesélte, hogy éppen itt, fölöttük volt két ágyú, amivel a németeket lőtték az oroszok, azok meg vissza. A család pedig abban a löszfalba vájt pincében igyekezett átvészelni a lövöldözést és bombázást, ami most, az omláskor betemetődött. Szerencséjük volt, sikerült, a találatok a másik két pincét érték, azokat azóta sem ásta ki újra senki.

Ki tudja, mennyi háborús lőszermaradvány rejtőzik még itt – tűnődünk, de fémkeresőt a most itt járt tűzszerészek sem hoztak magukkal, úgyhogy a legközelebbi bombáig aligha derül ki.

Szvitekék szomszédasszonya mindenestre efelől is, a löszfalat illetően is nyugodt: az ő kertjébe lankásabban ereszkedik alá a partoldal, ráadásul a növényeket sem engedte kiirtani: a sűrű folyondár közt fák gyökerei is fogják a talajt. Így nem tudja olyan könnyen kimosni az eső, meglazítani, lehordani a fentről alászakadó víz.

A télen ugyan idemerészkedtek páran fát lopni – meséli – olyankor azonban elengedte a kutyát. Azóta sem látta őket a ház környékén, úgyhogy ez a védekezési módszer eddig bevált.

Koblencz Zsuzsa



« vissza

Kapcsolódó cikkek:

Legolvasottabb cikkeink:

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció