Melyiket a kettő közül?

Nyelvhelyességi döntések a hétköznapokban

2008. november 15.
Tanítványaim nem egyszer feltették a kérdést, melyik a helyes alak: a seper vagy a söpör ige; a fel vagy a föl igekötő, illetve határozószó.


Mindig örültem ezeknek a felvetéseknek, hiszen rávilágíthattam válaszaimmal anyanyelvünk gazdagságára, változatosságára. Akkor is, most is folytatom a sort még néhány ilyen hasonló alakú, hasonló hangzású példával! Egyetlen betű-, illetve hangeltérés van bennük csupán: mienk – miénk (birtokos névmás); lukas – lyukas (melléknév); seprű – seprő – söprű (főnév).
    Melyik a helyes közülük? A válasz minden esetben ugyanaz: egyaránt jó valamennyi. Ezek a két-, sőt háromalakú szópárok ugyanis olyan alakváltozatok, melyeknek a jelentése között semmiféle különbség nincs. Egyedül stílusértékük segíthet a választásban. A népies, az irodalmi avagy a köznyelvi illik jobban a szövegkörnyezetbe, a kommunikációs helyzetbe, illetve egyéniségünkhöz? Csupán ezt kell mérlegelnünk. Ady Endre A föl-földobott kő című csodálatos versében nem tudnám elképzelni a fel-felhajtott követ.
    Szemléltethetem az árnyalatnyi különbséget a lent és a lenn határozószónál is. Egy régi mozgalmi dalunk így kezdődik: „Lent, hol a tölgyek őrzik a völgyet, kúszik az erdei út.” A mondat a sok zöngétlen t-től kemény hangzású. Mennyivel lágyabb, zeneibb Petőfi Sándor vallomása! „Lenn, az Alföld tengersík vidékin, ott vagyok honn, ott az én világom.” A hosszú -nn szinte muzsikál a helyre utaló kifejezésekben. Az utóbbi, a finnugor tőből származó honn itt azt jelenti: itthon, otthon. Ugyancsak nyugodt lelkiismerettel használhatjuk mindkét alakot e párokból: fent – fenn; kint – kinn; bent – benn. Érdemes figyelnünk a helyes írásmódjukra is.
    Az alakváltozatoktól azonban meg kell különböztetnünk az alakpárokat. Ezeknél is csupán egy betűnyi az eltérés, alakjuk és hangzásuk igen hasonló, de mindkét szó egészen mást jelent. Nézzük csak meg a mellékelt fotót! A régióban készítettem – évekkel ezelőtt – hagyományos géppel, s e hónap elején megismételtem digitálissal. A festék itt-ott már pereg lefele a hirdetőtábláról, ám a nyelvhelyességi hiba láthatóan „ékeskedik”.
    Mik kiadók? „Lakások, iroda, raktár”, továbbá „üzlethelységek”. Már az elrendezés is kifogásolható, hiszen nem szerencsés a felsorolás kettéválasztása. De egy egész települést, Bényét vagy Kávát ki lehet adni? Ez lenne a privatizáció magasiskolája. Talán még nem kerül rá sor. Helység még nem bérelhető. A hirdető vagy/és a címfestő „kispórolta” az adott szóból a rövid i betűt. Üzlethelyiségek, azaz termek, szobák várnak ugyanis gazdára. Az épület (templom, színház, iskola stb.) áll több helyiségből. A földrajzi térképről pedig helyneveket olvashatunk le; az ország, a megye, a város stb. megnevezéseit, azaz helységeket.
    Sajnos, igen gyakori a két fogalom összetévesztése, helytelen használata. Érdekes, hogy általában az egy betűvel hosszabb főnevünket szeretjük lerövidíteni. Fordítva ritkán vétünk az írott szabály ellen. Helyesen tehát: Péteri egyike a régió kisebb helységeinek. Egyetlen iskolája idén új helyiségekkel bővült. Ne spóroljunk, kedves olvasók! Higgyük el, hogy a papnak és a színésznek öltözőhelyisége lehet, de helysége aligha! A pedagógus szertára, a diákok tornaterme szintén csak helyiség, és nem helység.
Pecznyik Ibolya, Kazinczy-díjas magyartanár
Címkék: nyelvelde

« vissza

Kapcsolódó cikkek:

Legolvasottabb cikkeink:

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció