A boldigító igen

2010. február 16.
Kérdéseinkre egy aranylakodalmon is túljutott idős házaspár, egy anyakönyvvezető és egy menyasszonyi ruha kölcsönzésével foglalkozó cég tulajdonosa válaszolt.

A pilisi  Sáránszki János és a monori Téglás Mária 1956. június 16-án kötötte össze az életét – s most, ötvennégy év elteltével már nagyon úgy néz ki, hogy fogadalmukhoz híven, valóban örökre. Délelőtt Koma Mária anyakönyvvezető közreműködésével a községházán, délután fél hatkor a református templomban mondták ki az egybehangzó igent.

Változó divat. Hatvan éve még mások voltak a szempontok
 

Olcsóbb ruhák, szomorkás menyasszonyok


Találomraválasztottuk a ruhakölcsönzők közül a vecsési Hűség szalont, amelynek tulajdonosától a következőket sikerült megtudnunk:
A menyasszonyi ruhaköltemények olcsóbbja húszezer forintnál kezdődik, a legpompásabb kreációk 120 ezerért kölcsönözhetők. A felső határ is szolíd árnak számít azonban egy körúti szalon árszabásához képest, noha a ruhák ugyanolyan minőségűek. Olcsóbbak csak azért lehetnek, mert Vecsésen maguk készítik.

Újabban a 20-60 ezer forintig terjedő skálán válogatnak és választanak a menyasszonyok, némelyikük arcán látszik is emiatt némi szomorúság.

Egy ilyen bánatos menyasszony mesélte a tulajdonosnak nemrég: családi okok miatt már kétszer is el kellett halasztani az esküvőt, most meg a gazdasági válság szól bele a tervezett költségekbe ...

Azért így is akadnak, akik ragaszkodnak a legextrémebb, elöl rövid, hátul hosszú, erősen dekoltált, netán kristályokkal díszített műalkotásokhoz.

Az utóbbi időben a színes menyasszonyi öltözékek a divatosak, most azonban megint visszafordulni látszanak a dolgok: egyre többen keresik a hófehér ruhákat és kiegészítőket. A vőlegények pedig már nemigen bérelnek szmokingot, inkább olyan alkalmi öltönyt vásárolnak maguknak, amit később, más alkalmakkor is felvehetnek.

Marika egy szem gyermeke volt Téglás Sándornak és feleségének, ezért egy percig sem volt kérdéses, hogy olyan esküvőt rendeznek neki, amilyenről a menyasszonysorban lévő lányok álmodozni szoktak. Téglás Sándor a Beszkártnál dolgozott pályamesterként, az ő fizetéséből spórolgatták össze a szükséges anyagiakat. A menyasszony, a vőlegény is dolgozott már akkoriban, ők is összerakosgattak annyi pénzt, amennyi tőlük tellett.

A most 74 éves Marika úgy emlékszik, azokban az időkben sem jelentett gondot a lakodalomhoz elengedhetetlen rekvizitumokat összeszedni. A menyasszonyi ruhához az anyagot gond nélkül megvásárolták a monori méteráru boltban. Igaz, a fátyolért és a vőlegény öltönyéért már be kellett utazniuk Pestre, viszont egy, a telepen lakó varrónő – akinek neve, sajnos, az idők homályába veszett – gyönyörűen elkészítette a szépen elomló, hófehér ruhát. Ami ma is megvan, műanyagzsákba csomagolva, a kamra mélyén – miután kiszolgált néhány másik menyasszonyt is, akik azóta ugyancsak nagymamakorba értek.
Nyolcvan vendéget hívtak a lakodalomba, akiknek némelyike egy-két pár csirkével, aprósüteménnyel, miegyébbel kopogott a kitűzött nap előtti héten a lányos háznál. A tortákat Barkóczi cukrásznál rendelték, az esküvői teríték üvegei és porcelánjai Nagy István lakodalmi kölcsönzőjéből kerültek ki.
A Batthyány utcai szülői ház szobáit mind kiürítették az alkalomra. Jutott hely így az U alakzatban elhelyezett vacsoraasztaloknak, de a táncnak is, amelyhez a közelben lakó Losó prímás és zenekara szolgáltatta a talpalávalót.
A délutáni vendégvárás a fasírtok és sós sütemények jegyében telt, este pedig tyúkleves, marhapörkölt, sültek kerültek az asztalra, s folyamatosan friss kínálni valókkal gazdagodtak, hogy aki éppen éhes, annak mindig legyen mihez nyúlnia. Éjfélkor pedig a rántott csirke és a rántott karaj ideje érkezett el.
 

A mozgókép még újdonság volt

Azokban az időkben ez igen szépen megrendezett lakodalomnak számított, de akadt egy akkoriban egyenesen páratlan epizódja is. Az egyik rokon, aki mérnökemberként rendelkezett egy kurblis filmfelvevő géppel, filmre vette az esemény mindazon pillanatait, amelyek szabadtéren zajlottak. Nyilván a fényviszonyok és a felvevőgép technikai teherbírása miatt történt ez éppen így, mindenesetre a tekercsen megörökíttetett a templom felé igyekvő pár, a mögöttük párosával vonuló násznép, valamint a bámészok sokasága. És az is, hogy az akkori, meglehetősen vedlett küllemű monori főtéren, ezen a nyári délutánon, a színen átvonuló egyetlen biciklis jelentette a teljes közúti forgalmat.
Ez a tekercs fémdobozba került, s valahányszor a rokon látogatóba érkezett Monorra, mindig magával hozott egy vetítőgépet is, hogy a múló évek során újra meg újra megtekinthessék az egyre becsesebbé váló filmet. Húsz éve, e rokon halála óta egészen mostanáig nem láthatta senki a felvételeket, amíg a házaspár egyik gyermeke a filmintézet archívumában át nem másoltatta a még épen maradt részeket egy DVD-re.
Azóta már egy ismert és közkedvelt vendéglátóhelyen megrendezett aranylakodalom jelenetei is lemezre kerültek. Az anyakönyvvezető előtt megismételt hűségeskü volt csak hasonló a korábbi eseményhez – minden egyéb a mához igazodott: a virágözön, az elegáns vacsora, a muzsika.
Megható és emlékezetes volt ez is – emlékezik a Sáránszki házaspár - De azt a régit, az elsőt, azt semmi nem homályosíthatja el. Mindenképpen megérte.

Vasadon most érik konty alá az újabb generáció

A vasadi parasztlakodalmak környék szerte híresek voltak mindig. A faluban élő, szorgos munkával tehetőssé lett őstermelő családok több száz fős lagzinál alább nemigen adták. Juhász Éva, a polgármesteri hivatal anyakönyvvezetője most mégis azt mondja: tavaly egész évben, talán ha két-három, „iciri- piciri” esküvő volt, azok is inkább praktikus megfontolásból. Olyasmi miatt például, hogy a régóta élettársi viszonyban élő pár a hitelfelvétel megkönnyítése végett törvényesítette kapcsolatát.
De nem azért van kevesebb esküvő és lakodalom, mintha Vasadon véget vetettek volna a hagyománynak – állítja az anyakönyvvezető – hanem, mert a házasodási korba ért fiatalok már mind elkeltek az elmúlt évek alatt, s most érik a következő generáció.
A következő években aligha lesz hiány újabb lagzikból, amelyek forgatókönyvéről Juhász Éva amiatt tud sokat, mert a mulatságokba többnyire őt, az események hivatalos közreműködőjét is meg szokták invitálni.
A hagyomány szerint szombat déltől vasárnap reggelig tart a dínomdánom, minden olyan extrával, amit csak el lehet képzelni, galambröptetéstől a tűzijátékig. A 4-500 fős vendégsereg vagy sátras lagziban mulat, vagy újabban az e célra kibérelt vendéglőben.
 

Parasztlagzi 3-4 millióért

Az anyakönyvvezető részt vett már olyan lagziban is, ahová kivonult a fagylaltos a hűtőkocsijával, s egész éjjel ingyen mérte a nyalánkságot. Akadt esküvő, amelynek főszereplői, a fiatal pár két kilométerre lakott a községházától, de ezt a két kilométernyi „vonulási útvonalat” olyan parádésan kidíszíttették, hogy minden faágra jutott léggömb.
Egy igazi parasztlagzi 3-4 millióba is belekerül, de errefelé az emberek szeretik egymást túllicitálni.
Viszont az is igaz, hogy aki nem híve a gazdag ceremóniának, és szerény esküvőt rendez, azt is megértik. Nem szólja meg, nem veszi a szájára a falu a visszafogottabb, meghittebb rendezvényhez ragaszkodókat sem – állítja Juhász Éva, akinek egyébként a mostanra éppen megfogyatkozott házasulandók miatt sem lett kevesebb a munkája. Divat lett ugyanis a nagyvárosokból vidékre utazni, s ott esküvőzni. A Vasad közigazgatási területén megnyílt fogadó észrevehető népszerűségnek örvend e tekintetben is, több pár jelezte, hogy ott kíván az idén házasságot kötni. Oda pedig jegyzői engedéllyel a vasadi anyakönyvvezetőnek kell kivonulnia – s tapasztalatból tudja, hogy azon a helyszínen is lehet ám csodákat látni…


« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció