Mindeddig megúszták paradicsom nélkül

Tátrai Tibor augusztus huszadikán Monoron lép fel legújabb zenekarával, a Tátrai Trenddel

2009. augusztus 17.
A Tátrai Trend indulásakor Tibusz, a zenekar frontembere azt nyilatkozta, hogy csak ússzuk meg az első három bulit paradicsom nélkül, majd utána elválik, hogy hova futhat ki a zenekar.

- Régen túl vannak az első három koncerten. Volt paradicsomdobálás?

– Ez egy amolyan költői kinyilatkoztatás volt a részemről, amit azonban nem árt, ha az ember néha komolyan vesz. Nagyon jól tudtam, hogy az első 3-4 buli nem lesz olyan fergeteges, mint amilyen például a mostani volt Esztergomban. Ezzel csak arra szerettem volna utalni, hogy nem olyan egyszerű dolog egy zenekart összerakni, és egyből teljes mellszélességgel a készet produkálni. Annak idején a Tátrai Bandnek is a második lemeze volt az, amire azt mondtuk, hogy tényleg tátrais. Most, háromnegyed év elteltével jutottunk el odáig, hogy kialakult a Trend arca.

Tibusz. Akármelyik együttesével lépett fel Tátrai, a közönség biztos lehetett benne, hogy szívből muzsikál
 

Tátrai kedvencei

Magyar zenekar: Illés, LGT.
külföldi zenekar:
Jimi Hendrix, Experience, Cream, Led Zeppelin.
magyar énekes:Demjén Rózsi, Horváth Charlie, Szörényi Levente, Orszáczky Jackie.
külföldi énekes: Sting.
klasszikus zeneszerző: Csajkovszkij.
író: Széchenyi Zsigmond
költő: József Attila és Petőfi Sándor.
évszak: tavasz.
étel:  mindenevő vagyok és még főzni is imádok.
ital:  jófajta bor, minőségi sör, a tömények közül csak a whisky.
 – Pedig laikusként azt hinném, hogy számos zenekarral való közös muzsikálás után gyerekjáték egy újabb banda alapítása.

– Amikor elkezdünk pró­bálni, összerakunk egy lemezt, az lesz valamilyen. De hogy igazán szép legyen, és azt mondhassa az ember, hogy ez az én gyerekem, én csináltam, és hasonlít is rám, ahhoz sajnos el kell telnie egy kis időnek.

– Tátrai Trend és Tátrai Band. Véletlen hangzásbeli hasonlóság?
– Nagyon hülye szóvicc, de nem bírtam ellenállni neki. Ráadásul kimondhatatlan is. Ez annyira rossz, hogy már jó… A két zenekar között nincs egyéb hasonlóság. A Trend egy új kísérlet, ami engem közelebb hoz a dzsesszhez. Én soha nem leszek jó dzsesszzenész, de nagyon szeretem ezt a fajta muzsikát. Olyan srácokat szedtem magam köré, akik lelkesen benne voltak ebben a műfajban. Glaser Péter bőgőn, Pintér Tibor gitáron, Czibere József pedig ütőhangszereken játszik. Amikor próbálunk, minden nap érzem rajtuk, hogy szeretnének ebből egy olyat kihozni, ami különleges hangzás, ami nem a szokásos, hanem az, ami nekünk a legjobban áll.
 
– Mekkora közönsége van hazánkban a dzsesszzenének?
 
– A dzsesszzenét elfogadja minden önkormányzat, minden város, és elég sok pénzt költenek arra, hogy nagyszabású dzsesszfesztiválokat rendezzenek. Ilyenen voltunk nemrég Szombathelyen, de ilyen az ország minden nagyvárosában van. A dzsessz olyan, mint a komolyzene, amit az embereknek adni kell. Ha másként nem, hát ingyen, hogy ez a fajta kultúra és művészet fennmaradjon.
– Most, hogy megalakult, él és virágzik a Tátrai Trend, mi a helyzet a Latin Duóval?

– Megyünk az országban oda-vissza, mint a mérgezett egér, mert a közönség nagyon-nagyon szereti. A Tátrai-Szűcs duó igen könnyed latin, mely közelebb áll a tánczenéhez, mint a flamenkóhoz. A hölgyek különösen szeretik, aminek én nagyon örülök. A dzseszz koncerteken a nők aránya ekeserítően alacsony a férfiakéhoz képest, de a latin zenére minden hölgynek megmozdul a csípeje.

– Hogyan fogadta a közönség az ön állandó zenei és zenekarbeli megújulását? Hűségesek maradtak Tibuszhoz a sokadik zenekarváltás után is?

– Én most ötvenhét éves vagyok, és tizenhat éves korom óta ugrálok a színpadon. Egészen biztos, hogy van egy réteg, amely ha meghallja a nevemet, tudják, hogy kiről van szó. Nem egy focistára gondolnak, hanem egy gitárosra. Én egész életemben erőszakosan gyakorlok, a koncerteken pedig nagyon nagy energiával játszom. Tehát kialakult egy kellemes cégér, aminek következtében ha azt mondják, hogy a Tátrai játszik, akkor érdemes elmenni akármilyen produkcióra, mert biztos, hogy nem egy link hakni lesz. Szívesen és bátran belevágtam a Trendbe is, mert tudtam, hogy a kezdeti kötelező nehézségek után egyszer csak kivirágzik, és szép lesz.
 
– Rengeteg zenésszel dolgozott együtt pályafutása alatt. Kit vagy kiket tart ma Magyarországon a legjobb zenésznek?
 
– Húh, ha összeraknánk őket egy tömegbe, lehet, hogy a Földet is kimozdítanák a helyéről. Rettenetesen sok nagyszerű zenész van. Ami jó dolog az én fiatalságomhoz képest, hogy akkoriban senki nem játszhatott más zenekarban a sajátján kívül. Most pedig rengeteg olyan szuper, képzett zenész lett, akik minden környezetben feltalálják magukat. Ilyen például nálunk Glaser Peti, aki klasszikus bőgő szakon végzett, és teljesen mindegy, hogy milyen kottát teszünk elé, ő a megfelelő stílusban játssza el. Ilyen emberekkel könnyű zenekart csinálni…
 
– Ön hol találta meg a saját helyét ezek között a szuper zenészek között?
 
– Én viszonylag korán kiszúrtam, hogy ha nem másolok senkit, hanem a saját stílusomat játszom, az elég erős, elég hiteles. Évtizedek alatt eljutottam odáig, hogy nem akarok mást játszani, mert nem is nagyon tudok. Én a saját zenémet, a magam elképzeléseit játszom, és a legideálisabb megoldás az, ha olyan kollégákat találok, akik segítenek ennek megvalósításában. Innentől kezdve működik a dolog. Én képzeletben elég kreatív vagyok, hogy a fejemben kialakuljon egy hangzásvilága a zenekarnak, aminek megvalósításához könnyen tudok irányt mutatni muzsikus társaimnak.
 
– Veszprémben játszottak, Sopronban a Volt Fesztiválon, augusztus huszadikán Monorra jönnek, decemberben a Papp László Budapest Sportarénában zenélnek. Csak néhány kiragadott program a fellépései sorából. Jut emellett ideje pecázásra is?

– Általában kettő-négy napot játszunk, majd ugyanennyi pihenő jön. Tudom, hogy ez a munka nem tűnik soknak annak, aki mindennap bejár dolgozni. Csakhogy ebben az a nehéz, hogy abban a néhány napban, amikor fellépünk, ezerötszáz kilométert is utazunk. Szóval van időm pecázni, ez a lényeg. Decemberben húszéves a Tátrai Band, ezért egy koncert erejéig újra összeállunk. Tíz éve nem zenéltünk együtt, mindenki elfelejtett mindent, ezért szeptemberben kezdjük a próbákat. Mert ha csupán kitennénk a kottákat és eljátszanánk a dalokat, azt úgy hívnám, hogy hakni. Ha pedig próbálunk rá, és ezalatt újra összeszokunk, összerázódunk úgy, hogy abból egy finomság születik, akkor az egy Tátrai Band lesz.

Nagy Renáta

 Címkék: Tátrai Trend Tátrai Tibor zene koncert interjú

« vissza

Kapcsolódó cikkek:

Legolvasottabb cikkeink:

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció