Mióta van karácsonyfa?

2008. december 15.

A karácsonyfa állításának szokása nem is olyan ősi időkig nyúlik vissza, hiszen az csak a XIX. század eleje óta dívik. Eleink azelőtt évszázadokon keresztül úgynevezett életfát, vagyis valamelyik növény termőágát vitték hajlékukba. A középkori magyarság ezt az ágat kincs néven is emlegette, és vázába rakva a szobát díszítette vele. Manapság karácsonyfa köré gyűlik a család, s ott adja át mindenki azokat az ajándékokat, amelyekkel örömet szeretne okozni. Ezt a szokást Németországból protestáns, éspedig evangélikus gyakorlatból vettük át. A fenyő ugyanis télen is zöldellik, vagyis akkor, amikor a többi növény mind lehullajtja a leveleit, és látszólag meghal. Ennek a tulajdonságának köszönheti ez a szép, tűlevelű fa, hogy a keresztény kultúrkörben az örök élet jelképé­vé válhatott, és a halál felett győzedelmeskedő Jézus ünnepkörébe került. Mindezt szépen érzékelteti a csallóközi magyarság egyik mondája. Eszerint amikor Jézus a földön járt, el kellett bujdosnia a gonosz emberek elől. Először egy dús lombú fa alatt keresett menedéket, de az odaszólt neki, hogy menjen tovább, mert attól tart, ha nála találják meg, akkor őt is elpusztítják. Jézus tehát tovább menekült, és szép sorban megpróbált az összes nagy, büszke fa mögé elbújni, de mindenhonnan ugyanezt a felszólítást kapta. Legvégül a fenyőfa alatt próbált elrejtőzni, aki nem tiltakozott ez ellen, Jézus pedig ennek köszönhetően megmenekült. A veszély elmúltával aztán megáldotta a fenyőt, hogy soha ne hullassa le a leveleit, amelyek eltakarták az üldözői elől.
  Pontosan nem lehet tudni, hogy mikor állították fel Magyarországon az első karácsonyfát, mint ahogyan azt sem tudjuk megmondani, hogy ki büszkélkedhet az elsőség címével. Ezt ugyanis több főúri család is a magáénak tudja. Báró Podmaniczky Frigyes visszaemlékezéseiben azt írta, hogy hazánkban a fenyőfaállítást édesanyja, a németországi Jackendorfból származó Nostitz Erzsébet honosította meg az 1800-as évek elején. Egy másik forrás ugyanakkor azt állítja, hogy Mária Dorottya, József nádor felesége állított először karácsonyfát, 1820-ban. Mégpedig Pest-Budán. De az első magyarországi óvoda létrehozójáról, Brunswick Terézről is ugyanezt mondják néhányan. Mindegy. Bárkié is az elsőség, tény, hogy a XIX. század második felére már az egész országban – amely akkor még teljesen lefedte a Kárpát medencét – elterjedt ez, a máig is élő szokás. A fenyőfát kezdetben puha, vatta figurákkal díszítették, az 1880-as években ez a divat hódított. Később, már a XX. század elején a keménypapírból kivágott angyalkák, a füzérek, lamellák, aranyozott dióhéjak is elterjedtek. Az első világháborúig az úgynevezett drezdai karácsonyfadísz uralta a lakásokat. Ez papírból préselt angyalokból, édességeket rejtő cipőcskékből, állatokból, és más, térbeli figurákból állt. De vannak jellegzetesen magyar karácsonyfadíszek is. Ilyen a szívet, huszárt, madarat, vagy pólyás babát formázó mézeskalács bábú. És hogy manapság mivel díszítjük a karácsonyfát? Jelenleg a színes – többnyire piros és kék – üveggömb a trendi. Merthogy jönnek-mennek ugyan a korok, egyvalami azonban állandó: a karácsonydíszeknek folyamatosan változik a divatja.
Címkék: karácsony

« vissza