Mire képes sok jó ember a bajban?

2013. április 18.
Április 3-án az esti órákban kigyulladt egy családi ház Csévharaszton. A benne élő család, a szülők és két iskolás gyerek minden holmija bennégett. A vizsgálatok szerint a tűz elektromos hiba miatt keletkezett, a televízió okozhatta.

A hír azonnal szétszaladt a faluban, ám nem a ka­taszt­rófaturizmus indult meg, hanem a más helyeken és más alkalmakkor már tapasztalt segítőkészség legkülönfélébb jelei kezdtek áradni a szerencsétlenül járt család felé. Ami azonban a valóságban sokkal erőteljesebb érzésekkel volt megélhető, mint amit a tévéműsorokban bemutatott események váltanak ki a segítőkész nézőkből. Ez itt a falu saját megoldandó drámája volt.
Másnap reggel a gyerekek nem mentek iskolába. Az önkormányzat egyik munkatársa felhívta a nagyobbik, a hetedikes fiú osztályfőnökét, hivatalosan ő közölte vele először a történteket, és azt is, hogy a gyerekeknek tankönyveket szereznek, a családnak azonnali, rendkívüli segélyt utalnak.
Az osztályfőnök – aki különben polgárőr – felhívta a helyi polgárőrparancsnokot, aki viszont azonnal tárcsázta a környékbeli polgárőrségeket. Innentől kezdve nem is lehet pontosan tudni, ki hívott fel kit, tény azonban, hogy azonnal csatasorba állt a település apraja-nagyja, valamint környékbeli ismerőseik.
Egy közismert vállalkozó a kapcsolatait mozgósította, az iskola tantestületéből a pedagógusok más önkéntesekkel együtt járni kezdték az utcákat – pénteken már szakadó esőben, csuromvizesen –, s előbb csak ruhát és tanszereket, majd pénzadományt is gyűjteni kezdtek. Az iskolások ruhát, tanszereket gyűjtöttek, akadt, aki a tolltartóját ajánlotta fel, más az ezer forint zsebpénzét. Volt nyugdíjas, aki mentegetőzött, hogy most csak négyszáz forintja van, de kérte, hogy azt fogadják el tőle mindenképpen, más ötezer forintját adta, mert éppen annyit tudott nélkülözni. 
Egy nyáregyházi polgárőr teherautót szerzett, és bútorokat fuvarozott Pestről Csévharasztra. Segítettek a vasadiak, az üllőiek, a vecsésiek. Egy monori kereskedő tisztítószereket csomagolt a családnak. Aki tudott, adakozott.
A közösség nem egészen 48 óra alatt berendezett egy lakást a Tóth családnak, s összegyűjtött számukra közel háromszázezer forintot.
Tóthék néhány napig rokonoknál húzták meg magukat, hétfőre azonban került egy albérlet Monoron. Az önkormányzat megint segített: hozzájárult, hogy az egyik napról a másikra nincstelenné lett család a százezer forint kauciót le tudja tenni.
A hetedikes és a negyedikes kisfiúk megint járnak iskolába, természetesen Csév­harasztra.
Újra kezdődhetett az élet.
Nagyon sokan összefogtak a környéken azért, hogy ez így legyen – mondta a tanárnő, Szemerecz Krisztina, aki mindezeket nekem elmesélte. És aki hozzátette, hogy ekkora összefogásnak még soha nem volt részese, s hogy milyen jó immár tapasztalatból tudni, mire képes sok jó ember közössége, ha baj van.

Koblencz Zsuzsa
Címkék: tűz család összefogás

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció