Sokan igazi összeesküvés-elméleteket gyártanak a gázzal kapcsolatos otthoni tapasztalataik alapján. Ehhez elég, hogy egy kicsit más színű legyen a gázláng vagy valamiért lassabban melegedjen a víz a fazékban. Mivel a gáz után nem köbméterenként fizetünk, hanem egy köbméter fűtőértéke után, ezért joggal merülhet fel a kérdés mindenkiben: vajon tényleg olyan minőségű gázt kapunk, mint ami a számlán szerepel? Mivel a legtöbb család nem rendelkezik kaloriméterrel, amellyel a fogyasztási ponton meg lehetne mérni a gáz fűtőértékét, ezért csak a Tigáz által megadott adatokra támaszkodhatunk. (A gázszolgáltató a fogyasztó kérésére egyébként 40 ezer forintért elvégzi a kaloriméteres mérést, de ha az eredménye a gázművek által hivatalosan megadott tartományon belül van, a mérési díjat kiszámlázzák a fogyasztónak.)

    A gáz fűtőértékét valójában nem a Tigáz adja meg, hanem a MOL leányvállalata, a FGSZ (Földgázszállító) Zrt., amely az ország száznál több helyén lévő ellenőrzési pontján hét percenként automatikusan méri gáz összetételét gázkromatográffal, majd ebből napi és havi átlagot számol. Ez utóbbi alapján szolgáltat adatot a gázszolgáltatóknak a gáz fűtőértékéről. A szabvány szerint egyébként a földgáz fűtőértéke (15 Celsius fokon mérve) 29 és 36 MJ/m3 között mozog az országban. A Tigáz szolgáltatási területén a gáz fűtőrétéke 34-34,1 MJ köbméterenként.

    Bár a mai Magyarországon így sem kizárható, hogy mindezek ellenére mégis hígítja a szolgáltató a gázt valamivel, azt viszont biztosan nem vízzel teszi. A gáz magas víztartalma ugyanis úgynevezett jégdugók kialakulásához vezet, amelyek akár el is tömíthetik a vezetéket, sőt roncsolhatják is azt. A szolgáltatók ezért a vízpára megkötésére alkoholféléket kevernek a gázhoz, ami néha megváltoztathatja a gáz színét.

PPP