Óriási a fejlődés, de még kétséges a jövő
A következő évtizedben biztosan eldől, mit tud kezdeni Monor a közel 1000 pincéjével
2009. május 20.
Komoly közfelháborodást keltett néhány hónappal ezelőtt, amikor egy monori ingatlaniroda úgy hirdetett meg egy vályogfalú, húsz négyzetméteres, csupán villanyközművel ellátott pincét a Strázsahegyen, mint lakhatásra alkalmas ingatlant.
Új turistaút vezet
|
|
|
|
Beszédes tábla. Tizenhét társával együtt várja a borturistákat
|
A Monor Környéki Strázsa Borrend
|
Az ingatlaniroda végül abbahagyta a pince lakóingatlanként való hirdetését, az alapprobléma azonban változatlan maradt, hiszen egy strázsahegyi pincéhez még mindig olcsón hozzá lehet jutni, főleg egy belterületi ingatlan árához képest. Emiatt az utóbbi évtizedekben sokan költöztek ki a Strázsahegyre, bár elvileg állandó lakhatásra nem használhatnák ingatlanjaikat. A gondot nem is azok az ingatlantulajdonosok jelentik, akik olyan nyaralóba, pincébe költöztek be, amely egy családi ház komfortját nyújtja – ezeknek egyébként az áruk is borsosabb -, hanem azok, akik éppen egy ilyen, néhány százezer vagy egy-két millió forintért meghirdetett pincét kezdenek el állandó tartózkodásra használni. A strázsahegyi rendezvényeknek, az új turistaútnak és a borászati tanösvénynek is többek között éppen az a célja, hogy vonzóvá tegye a Strázsahegyet. Így előbb-utóbb valós értékükön cserélhessenek gazdát a pincék, és a későbbiekben ne egy szegény lakóövezet, hanem egy gazdag pincefalu fogadja az odaérkezőket.
– Idén május 23-án szokás szerint megrendezzük a Strázsahegyi Tekerő amatőr terepkerékpár-versenyt és a Kavaró sütő-főző fesztivált – mondta Kugel György, a rendezvények főszervezője, a Monor Könyéki Strázsa Borrend tagja. – Az idei év azonban különleges lesz abból a szempontból, hogy két átadóra is sor kerül. Elkészült a Strázsahegyre vezető új turistaút, de ami még érdekesebb, hogy átadjuk az Ezer Pince Szőlészeti és Borászati Tanösvényt is. Utóbbi elkészítésére tavaly novemberben pályázott a borrend a Duna Borrégió Borút Egyesülettel és a Csongrádi Borvidéki Tanáccsal karöltve.
A térség borkultúrájának kezdete a 15. századra nyúlik vissza, amikor az egri káptalan tulajdonába került a terület, aki ösztönözni kezdte a szőlő telepítését a térségben. A 16. században Monoron, Bényén és Gombán az egyre növekvő mértékű must- vagy hordóadó is mutatta a szőlőművelés terjedését. A török uralom alatt részben elnéptelenedett a térség, de az 1696-ban a visszatelepült 106 családból kilencvennek már volt évi 4-5 hektó bort adó szőlője. Az 1780-ra elkészült katonai térkép pedig promontóriumot, vagyis szőlővel borított hegyoldalt is megjelöl. Ekkortól kezdenek megszaporodni a löszbe vájt gádorok, amelyek előtt először sárból, később téglából épített pincekamrák és présházak létesültek. Az évszázadok alatt így alakult ki a strázsahegyi, szőlőskertekkel tagolt pincefalu képe, amelyen ma összesen 960 pince áll, közülük minden tizedik építészetileg értékes, eredeti állapotát megőrzött vagy részben átalakított. Az összképhez azonban hozzátartozik az is, hogy ez a közel ezer pince nem egy csoportban helyezkedik el. Nagyjából a felük egyesével, elszórtan az egész területen, míg másik felük négy nagyobb pincecsoportokba rendezve található.
A monori Strázsahegy a Kunsági borvidékhez tartozik, azon belül is a Strázsahegy-Szárazhegyi Hegyközséghez. Tagjaink összesen 650 hektáron gazdálkodnak, az átlagos üzemméret azonban alig haladja meg a fél hektárt. Öt hektár fölött csupán tíz tagunk termel szőlőt. Ennél azonban még jóval többen termelnek saját készítésű bort Monoron és környékén, hiszen csak akkor kell regisztráltatnia magát valakinek, ha ezer négyzetméternél nagyobb területű szőlőt művel. A tagságunkban 32 adóraktárként nyilvántartott termelő is van, azok, akik évente 10 hektoliternél több bort termelnek. Ennyien jogosultak összesen palackokban vagy kannákban legálisan értékesíteni termékeiket. Tagságunkból kiemelkedik üzemméretével a KERBOR Kft., amely összesen 400 hektáron termel szőlőt. Az elmúlt két évben termékeik elnyerték a „Pest Megye Bora” címet is.
A térség üzleteiben leginkább az ő palackozott boraikkal találkozhatunk.
A hegyközség fejlődésének lehetőségét a megfizethető árú, minőségi bortermelésben látom. Olyan 10-20 hektáros üzemekben, amelyek nagy odafigyeléssel végzik munkájukat, és 800-1000 forintért el is tudják adni termékeiket a piacon.
Hatszáz évre nyúlik vissza a bortermelés
A térségi bort nem csak a helyiek dícsérik
« vissza
Kapcsolódó cikkek:
|
Legolvasottabb cikkeink:
|






