Páratlanul

Az élettársak jogairól

2010. május 17.
„Második párommal – miután én elváltam, ő pedig megözvegyült, – 17 évig éltünk egymással, azonban sajnos nemrég meghalt. Nekem nem volt családom, neki két lánya volt az első férjétől. Annak a családi háznak, amiben együtt éltünk, fele az övé volt, a másik fele a két lányáé. A gyerekek most szeretnének hozzájutni az örökséghez. El akarják adni a házat, nekem meg azt mondták, hogy egy hónapon belül költözzek el, és mindent elvihetek magammal, amit ide hoztam. Még az ő fél háza után sem vagyok jogosult haszonélvezeti jogra?”

Sajnos nincs jó hírem: a válaszom nemleges. Ha ugyanis ön valamilyen jogcímen nem örökölt volt élettársa után (sem öröklési szerződés, sem végrendelet útján) és az elmúlt 17 év során a háznak legalább részben nem vált a tulajdonosává: akkor előbb-utóbb el kell költöznie, és ennek az időpontja a „mostoha gyermekek” jóindulatán múlik.

Ez a megkeresés jól példázza azokat a bizonytalanságokat, félreértéseket, amelyek az élettársi kapcsolat körüli jelenleg meglévő tévedéseket, zavarokat jellemzik.

Nézzük tehát az élettársi jogviszony legalapvetőbb sajátosságait. A hatályos magyar jog szerint háromféle értelemben beszélhetünk élettársi jogviszonyról, amelyek az utóbbi évtizedekben különböző, de jelentős módosulásokon mentek keresztül.

Az első, legáltalánosabb, legjobban ismert és leggyakoribb élettársi kapcsolat az, amikor két egymással házasságban nem élő férfi és nő közös háztartásban, közös érzelmi és gazdasági kapcsolatban együtt élnek. Esetenként ebből az együttélésből gyermek(ek) is születik(nek). Ezt a kapcsolatot általában még két további körülmény is jellemzi. Egyrészt az érintettek között szexuális kapcsolat is van, másrészt ezt a kapcsolatot kívülállók felé is vállalják, és a külvilág számára is egyértelmű, hogy együtt élnek azaz élettársak. Ennek megfelelően korábban – 1995 előtt – az élettársi kapcsolat jogilag kizárólag a különneműek, vagyis a férfi és a nő közötti kapcsolatot jelentette és jelölte. Ma már azonban jogilag az élettársi kapcsolat azonos neműek között is, azaz férfi és férfi, ill. nő és nő is fennállhat. A ma hatályos jogi szabályozás megkülönbözteti az azonos neműek közötti: az ún. „bejegyzett élettársi kapcsolatot”, valamint az ún. „nyilvántartott élettársi kapcsolatot”, amely elvileg előfordulhat az azonos és a különneműek között is. A bejegyzett élettársi kapcsolatra sok tekintetben a házastársakra vonatkozó jogszabályok az érvényesek, és alapvetően vagyonjogi, öröklésjogi tekintetében tartalmaz azonos szabályokat. Sok tekintetben azonban, így elsősorban a családi jogi és a házassági szabályokat illetően jelentős különbségeket tartalmaz.

A leírtakból következően a felsorolt három fogalomnak mások és mások a jogi következményei, attól függően, hogy melyik konkrét jogterületet érintik. Ezek a különbségek és azonosságok tehát alapvetően jelen vannak mindenekelőtt a családjogi, továbbá az egyes vagyonjogi, társadalombiztosítási és szociális juttatásokra vonatkozó szabályok és végül az öröklési szabályok tekintetében egyaránt, nyilvánvalóan azok társadalmi rendeltetésük szerint eltérő módon különböző mértékben és súllyal.

Mint a bevezetőben említett példa is bizonyítja, a hosszabb idejű élettársi együttélés alapján sokan úgy gondolják, hogy csupán a hosszú együttélés ténye az öröklésre vonatkozó szabályok szempontjából ugyanolyan következményekkel jár, mintha a felek házasságban éltek volna. Ezzel szemben – mint ezt láttuk – ez alapvetően nem így van, és ezzel a körülménnyel sokan sajnos csak akkor szembesülnek, amikor a párjuk elhalálozik és egyedül maradnak.

Viszonylag sok olyan helyzet alakul ki az életben, amikor a féri és a nő közötti élettársi kapcsolat tényének hatósági nyilvántartásban való rögzítése megkönnyíti az érintettek helyzetét (pl. közös hitel felvételekor, vagy a házasságon kívül született gyermek esetén, amikor egy erre vonatkozó nyilatkozat közjegyző előtti korábbi megtétele apasági vélelmet keletkeztet, csakúgy, mint házasság fennállása esetén). Az élettársi kapcsolat nyilvántartásba vételével plusz jogok és kötelezettségek általában nem illetik meg a feleket, csupán a párkapcsolat tényleges fennállásának tényét bizonyítja, megkönnyíti és lehetővé teszi annak dokumentálását. Az előbb említett „apasági vélelem” példájánál maradva az anya nyilvántartott élettársa tekintendő – mint a házasságban élő anyáéhoz hasonlóan a férj – a gyermek apjának. Praktikusan ez az apa és a gyermek szempontjából azt jelenti, hogy nincs szükség külön apai elismerő nyilatkozatra. A magyar jog a házasságon kívül – ideértve az élettársi kapcsolatban – született gyermekek részére is kivétel nélkül teljes egyenjogúságot biztosít. Tehát ugyanazok a szabályok vonatkoznak minden gyermekre a gyermekelhelyezés, gyermektartás, szülői felügyelet, valamint a láthatás és kapcsolattartás szempontjából egyaránt.

Lényeges különbségek vannak azonban a különnemű élettársak, illetve a házastársak egymás közötti vagyonjogi és öröklési jogviszonya tekintetében, így például a bevezetőben említett probléma esetén, a „túlélő élettárs” ellentétben a túlélő házastárssal nem örököl özvegyi (haszonélvezeti) jogot az elhunyt élettársa után. A hagyományos élettársi kapcsolat vagyonjogi kérdéseivel – ideértve az öröklési szabályokat is – a következő lapszámunkban foglalkozunk.
 
Dr. Kéri András ügyvéd
(Kéri Ügyvédi Iroda, Monor, 06-30/931-6242)
Címkék: Dr. Kéri András ügyvéd

« vissza

Kapcsolódó cikkek:

Legolvasottabb cikkeink:

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció