Példamutatás áldozatokkal

Papp Lajos professzor ismét a régiónkba látogat

2010. november 22.

A híres szívsebész Monoron tart előadást december 3-án, a karácsony ünnepére készülődés jegyében. A bevételeket a Vigadó Nonprofit Kft. ezúttal is jótékony célra ajánlja föl: a monori óvodások kapnak belőle karácsonyi ajándékot.


Mit jelent önnek az advent és a karácsony?
 – Alapvetően azt, amit minden keresztény embernek. Az éjszakák egyre hosszabbodnak, és eközben arra várunk, hogy ismét megjelenjen a fény, megszülessen Krisztus és elárasszon bennünket, mi pedig egymást a szeretettel. A várakozási időszakban megtisztítjuk lelkünket és testünket, így készülünk fel karácsony ünnepére. Minden héten eggyel több gyertyát gyújtunk, szimbolizálva, hogy egyre közelebb kerülünk a fényhez. Az advent időszaka különösen fontos manapság számunkra, hiszen hosszú és sötét időszakon vagyunk túl. Vezetőink hazugságai, korrupciós ügyei árnyékként vetülnek ránk, így a mindennapi életünkben is szükség van a megújulásra. Ezt azonban nem csak Krisztustól kell várnunk, hanem saját magunknak is el kell hoznunk a fényt, követnünk az ő példáját. Ahogy Jézus fogalmaz: „…Szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” Ezen az úton kell járnunk, ha azt akarjuk, hogy megváltozzon az életünk.

– E gondolatok miatt írt nemrégiben nyílt levelet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia részére, amelyben azt kérte tőlük, hogy adjanak számot arról, miért rendelt el a Baranya Megyei Főügyészség nyomozást a pécsi egyházmegye egy püspöke és papja ellen?
 – Az emberek nem csak arra vágynak, hogy mindennapjaikban érezhessék Isten szeretetét. Fontos, hogy ne csak az égre, hanem a politikai és vallási vezetőikre is felnézhessenek. Ha ők korruptak, hazugok és gyávák, az emberek is ilyenek lesznek. A magyar nemzet történelmében 1848-ig a vezetők azzal a kiáltással indították csatáikat: Utánam!, szemben sok más nemzet uralkodóival, akik azt mondták: Előre! Így veszett el a pozsonyi csatában Árpád és három fia, köztük Üllő, a térség egyik településének névadója. A vezetőinknek vissza kell találniuk ehhez az ősi szokáshoz és áldozatvállalásaikkal ismét példát mutatni a bizalmát vesztett magyar nép előtt. Különösen fontos ez az egyházi vezetők esetében. Ha közülük vét valaki a krisztusi törvények ellen, akkor nem szabad megvárniuk, míg a világi intézmények lefolytatják a vizsgálataikat, maguknak is utána kell járni a történteknek. Ha valóban oka van a nyomozás elindításának, akkor ki kell közösíteni maguk közül az érintett püspököt és papot, ha pedig valakit hamis tanúságon értek, akkor őt kell elszámoltatniuk.
 
– Immár több mint két éve, hogy nyugdíjazását kérte a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Szívgyógyászati Klinika igazgatói posztjáról. Ez jelentős változásokat hozott az életében. Így visszatekintve jó döntésnek bizonyult a távozása?
 – Igen, bár sok mindenről le kellett mondanom ezért, többek között jövedelmemnek nyolcvan százalékáról is. Nem lettem szegény ember, de a távozásommal föl kellett adnom az anyagi jólétemet. Emellett le kellett mondanom a szívsebészet gyakorlásáról, a közvetlen kapcsolatról a betegeimmel, az egyetemen való oktatásról, az igazgatói pozícióból származó előnyökről, a tudománypolitikában betöltött vezető szerepemről, és még sorolhatnám. De tudtam, hogy ha maradok, akkor cinkosságot kell vállalnom a hatalommal az emberek legyilkolásában. Mert mi másnak lehet nevezni azt, ha olyan feltételek között kell dolgoznom, hogy haza kell küldenem az életveszélyes betegeket? Hogyan gyógyíthattunk volna, ha el kellett volna bocsátanom az orvosok ötödét, a szakaszisztensek hatodát? Mivel a nyomásgyakorlásnak elsősorban én voltam a célpontja, ezért tudtam, csak akkor menthetem meg a rám bízott emberek életét és sorsát, ha távozom az igazgatói székből. Ma már visszatekintve áldozatvállalásom mértéke annak hozadékához képest elenyésző volt, hiszen miután távoztam, nem volt szükség a nyomásgyakorlásra, valamint az emiatt meghozott intézkedésekre. Akkor természetesen sokkal tragikusabbnak láttam a helyzetet, de ma már hiszem, hogy a Jóisten kegyelméből távoztam. Ha ezt akkor nem teszem meg, valószínűleg nem élnék. Mielőtt lemondtam, öthavonta kellett operálni a szívemet, ami ha maradok, azóta minden bizonnyal véglegesen megállt volna.
– Sok minden történt az elmúlt két évben Magyarországon is. Olyan szakmai és társadalmi támogatottság mellett, mint amilyennel ön rendelkezik, nem keresték meg, hogy vállaljon valamilyen politikai feladatot? 
 – De igen, többször, és több oldalról is. Ám életem hátra lévő részében nem kívánok a Teremtőn és emberen kívül mást szolgálni. Ha valahol ismét elvállaltam volna egy vezető szerepet, akkor alkalmazkodnom kellett volna az adott rendszerhez, amely ellentétes lett volna vállalásommal. 

– Október 29-én mutatták be Jelenczki István dokumentumfilmjét az Uránia filmszínházban A hatalom cinizmusa címmel, amely 1992-től napjainkig kíséri végig a szakmai életútját. A rendező 18 éven keresztül forgatott önről, mire a film a nézők elé került. A mostani bemutató egyúttal azt is jelenti, hogy valami az ön életében is véget ért?
 – A film több korszakot is átölel az életemből. A nyugat-európai népmeséknek az a vezérfonala, hogy elindul a hős, és tűzön-vízen, életeken át végrehajtja a számára kitűzött feladatsort. A magyar népmesék ettől nagy mértékben eltérnek, itt a hősnek erkölcsi küldetése van, amelyben nem másokat, hanem önmagát kell legyőznie. Eljutni az üveghegyen túlra, legyőzni saját félelmeit, kishitűségét és gyengeségeit. Ha a nyugat-európai alapfilozófia szerint nézzük az elmúlt tizennyolc évet, akkor kudarcot vallottam. Az életemben szinte minden egyes korszak úgy ért véget, hogy valahonnan elküldtek vagy leváltottak, tehát nem sikerült győzedelmeskednem. A magyar gondolkodásmód szerint viszont az életem valamennyi szakaszában győztem. Nem másokon diadalmaskodtam, hanem saját korlátaimon sikerült túllépnem. Hiszem, hogy nem azért jöttünk e világra, hogy anyagi javakban legyünk gazdagok mások kárán, hanem azért, hogy saját lelkünkön javítsunk, magunk fölött győzedelmeskedve. 

– Idén novemberben jelenik meg új könyve Segíts ég! címmel. Miről szól a könyv?
 – Amikor egy német ember azt kiáltja: hilfe! vagy egy angol azt: help!, akkor csupán remélik, hogy meghallja őket valaki, és segítségükre lesz. Mi, magyarok ezzel szemben a bajban égi segítséget remélünk, vagyis tulajdonképpen imádkozunk. S, hiszem, ha kellő elszántsággal tesszük, imáink meghallgatásra találnak. A kötet egyébként tartalmilag eklektikus. Egyrészt tartalmazza az elmúlt két év érdekesebb, velem készült riportjait, másrészt tudományos, külföldi szakirodalomból származó cikkválogatást, illetve a közéjük tűzdelt irodalmi szemelvényeket is. De mindez egyetlen célt szolgál: hogy a kötet anyaga a magyar nép testi-lelki egészségét szolgálja.
 Papp János

Címkék: Papp Lajos szívsebész

« vissza

Kapcsolódó cikkek:

Legolvasottabb cikkeink:

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció