„Piac-kutatás” a régióban

Hiába olcsóbb a piac, mégis a szupermarketekbe járunk

2010. október 19.
Bár a pénztelenség és a bevásárlóközpontok által kínált kényelem visszavetette a piacok forgalmát, de búcsúzkodni még nem érdemes.

A térség legtöbb vására nem élte túl a huszadik századot, a piacokra azonban továbbra is van igény. Igaz, jóval mérsékeltebben, mint akár húsz évvel ezelőtt. Főképp a fővároshoz közeli településeken érezhető a visszaesés, ahol a szupermarketek és bevásárlóközpontok elszívják az időközben kényelmes és gyors vásárláshoz szokott közönséget.

Monor: sokasodó virágosok, karitatív lacikonyha

Nincs színpompásabb és gazdagabb az őszi piacnál. A szerdai ugyan kevésbé látványos – ilyenkor kisebb a felhozatal –, mint a szombati, de bőven van miből válogatni.
Amikor bekopogunk az irodájába, Dankos Antal piacgondnok virágárusokkal egyeztet hosszasan, akik szeretnének ideális helyet biztosítani maguknak a halottak napját megelőző, évről-évre meghökkentőbb méreteket öltő virág-és koszorúvásárban, majd hozzánk fordulva magyarázza: ünnepek előtt nem könnyű igazságot tenni a mind több „helyfoglaló” közt, az élelmiszerpiacra azonban ez egyáltalán nem jellemző.
A zöldség- és gyümölcsárusok 60 százaléka vállalkozó, 40 százaléka őstermelő – tudjuk meg – közülük mintegy 60 az állandó bérlő, akik egész évre előre megváltják a helyüket. A monoriak mind közül harmincszázaléknyian vannak, a vállalkozóknak pedig hetven százaléka helybeli. Közülük kerülnek ki a „legnagyobbak”, azaz a legtöbb áruval megjelenők – a többiek a környékről, de az ország távoli vidékeiről is jönnek.
Hogy a piac mégis lassan mintha elfogyóban lenne, azt jelzi az adat, miszerint a tavalyi forgalom az előző évihez képest jelentősen csökkent, s a tendencia az idén is hasonló. Ennek okát Dankos Antal leginkább a multicégek megjelenésében és a vásárlóközönség elkényelmesedésében látja és a gazdasági válság hatásait is megérzi a piac.
A bevásárló központokat nyáron hűtik, télen fűtik – érvel a piacgondnok – a vásárlók kellemesebbnek tartják ott sétálgatni a bevásárló kocsival, mint a szabad téren a szatyorral vagy a füles kosárral, hőségben vagy fogvacogtató hidegben. Pedig a piac hangulata utolérhetetlen és pótolhatatlan, az árak általában 10-15 százalékkal alacsonyabbak, mint a konkurenciánál. Úgy látszik azonban, mindez nem elég a vevők megnyeréséhez.
A törzsközönség – amely megszokta, hogy a piac a társasági élet színtere is – hűséges, ameddig teheti. Hiszen itt összefuthat egy-egy régi ismerőssel, rég látott baráttal, pletykálkodik kicsit, eszmét cserél: erre a bevásárló központok alkalmatlanok. Márpedig az ilyesmire még mindig van igény, s Dankos Antal tapasztalatai szerint főleg a férfiak körében, akik háromnegyedórákat is elácsorognak egymás társaságában (a feleség feltehetően ez alatt rója köreit a zöldségsorok közt), s jóízűen társalognak.
Az árusok – akik közül nyáron a reggel öt, télen hat órai nyitáskor mindig, minden körülmények között a monori Manev család a legelső – sokfélék. Akad közöttük sikeres, tehetős vállalkozó csakúgy, mint „megélhetési eladó”, akinek piacnaptól piacnapig a túlélést jelenti, ha sikerül eladnia valamit a kertjében termelt portékából.
Déltájban azután megjelennek a náluk is szegényebbek, akik rávetik magukat az otthagyott maradékra. Némelyik árus, ezt tudva, eleve rájuk is gondol a pakolásnál, Zabosék lacikonyhája pedig már-már karitatív szolgálatot lát el azzal, hogy számukra is készít egy-egy kis csomagot.
 

Vecsés: fényképezni tilos!

Aki még nem járt a vecsési piacon, annak figyelmébe ajánljuk: ne legyenek nagy elvárásai, akkor nem fog nagyot csalódni. Aki viszont már járt, pláne, ha évekkel ezelőtt, s esetleg azt hiszi, hogy változott valami, nem ússza meg a csalódást.
Igaz, mi a szombati felhozatalt láttuk – állítólag a csütörtöki gazdagabb –, s nem a kora délelőtt toppantunk a városháza mögötti térre, amikor az éléskamrákat feltöltögető háziasszonyok nagyobb számban lelhetők fel a környéken.
A tér szélén művirágok, és földre tett ponyvára (ó, a ponyvák, melyeken a történelembe süllyedt időkben még ponyvaregények sorakoztak!) helyezett csavar- és dugóhúzók között jutottunk beljebb. Amikor a kilós ruhák, turkálók, használt és új textilek tömege mögött felfedeztem egy láda répát és néhány káposztát, valósággal felujjongtam.
– Dehogy helybéli áru! Nem talál itt már egy darab vecsési zöldséget sem – hűtött le a távoli megyéből érkezett kereskedő, aki szerint a vecsési kertekben és földeken legfeljebb úszómedencét, logisztikai-, netán konferenciaközpontot érdemes keresnem, nem pedig káposztát.
Az a négy-öt idős asszony, aki őstermelőként hordja ide a portékáját, korán hazament – világosított fel a büfé környékén egy férfi, kezében sörösüveggel.
Hogy a további információkat kitől szereztük, nem írhatom le. A piacfelügyelő ugyan udvariasan szóba állt velünk, de nem „nyilatkozhatott”, ahhoz ugyanis előbb a jegyzőtől kellett volna engedélyt kérnünk. A fotózáshoz ugyancsak. Máskülönben tilos fényképezni a piacon. Nem tudtam megállni, hogy meg ne kérdezzem: és ha finn turisták lennénk, akik attól a hat jelen lévő káposztától szeretnének fényképet készíteni, engedély nélkül akkor se?
Akkor se.
Annyi azért még kiderült, hogy akik ezen a helyen megfordulnak, mind ismerik egymást, vevők és árusok egyaránt.
– Tíz éve ugyanazokat az arcokat látni – jegyezte meg valaki. Másvalaki pedig elmesélte, hogy azért ez a piac nem fog kimúlni mégsem, hiszen tervezik a korszerűsítését.
– Mégis, legalább az árusok feje fölött fedél lesz, s ha rendezettebbé válik a terület is – bizakodott – többen megfordulnak majd itt. Hiszen piacnak lennie kell!
 

Pilis: vadászbuli után bolhapiac

Pilisen csütörtökön tartják a „nagypiacot”, vasárnaponként a bolhapiacot. De ha valaki elfelejtett volna csütörtökön répát venni a vasárnapi húslevesbe, azért nyugodtan kisétálhat a bolhapiacra is, ahol néhány őstermelő „sose lehet tudni” alapon kipakol.
 
Mindenkinek jut hely a széljárta csarnok hullámlemez teteje alatt, még a városi rendezvényeknek is. Amikor ott jártunk, épp az előző napon véget ért vadásznapok kellékeit – üstöket, bográcsokat, s egy méretes szarvasagancsot – pakolták kocsira zöldruhás férfiak, miközben Maly András piacfelügyelő nem győzött mentegetőzni a rendetlenség miatt. Amit mi észre sem vettünk, annyira fáztunk.
Dideregtek a többiek is: a kapu mellé tett ládájából kilónként százért helyi, homoki piros almát kínáló asszony, a ceglédberceli krumpliárus, a Délegyházáról érkezett „bolhás”, a kegytárgyakat árusító hölgy, akinek a placca előtt még egy rövidke sor is kialakult.
Amint megállapíthattuk: itt is ruhaneműből van a legtöbb. Tetőtől talpig fel tudtunk volna öltözni a bolhapiacon, fillérekből, de nem tettük, és rajtunk kívül aznap szemlátomást senkinek nem is volt ilyen szándéka, az árusok teljesen jogos elkeseredésére.
Azért nincs ez mindig így – mondta nyugtatólag Maly András – Pilisen van a piacnak létjogosultsága, a csütörtök például mindig nagyon népes. Jönnek az őstermelők is. Amikor a nagybanin négyszáz forint volt a paradicsom kilója, itt kétszázért is lehetett kapni.
A piacfelügyelő szerint nekik nem jelentenek konkurenciát a bevásárlóközpontok sem. Az embereknek ugyanis annyira nincs pénzük, hogy aki a piacot nem tudná megfizetni, az a bevásárló központba eleve el se megy.
Mert akinek épp csak három tojásra futja, az akkor se megy az üzletbe, ha ott olcsóbb a tojás. Hiába olcsóbb, ha csak tízes csomagban árulják.

Albertirsa: Pistabácsinak megéri

Azt hiszem, soha nem fogom megfejteni, miért van az, hogy egymáshoz egészen közeli települések lakóinak mitől egészen mások a vásárlási szokásai. Hogy amíg például Gyömrőnek bőségesen elég az egy szem vasárnapi piac, addig Albertirsán kedden, pénteken és vasárnap is piacoznak. S hogy ne maradjon ki a szombat sem, akkor tartják a bolhapiacot.
Az albertirsai piac különben roppant elegáns. A Vinyica utcai bejáraton át megközelítve szinte nagyvárosi miliőt áraszt, annak turistacsalogató giccsmáza nélkül. Jó ide belépni, és mindjárt a virágosok közé, akik olyan különleges szépségeket is kínálnak, amilyet a régióban máshol még nem láttunk
Sándor Gyuláné, aki hét éve látja el itt a piacfelügyelői tisztet, érezhető büszkeséggel vezetett körbe minket, noha közben szabadkozott: most éppen nincs akkora sereglet, mint máskor, a ruhások placca például szinte üres.
A zöldségárusok nagyon panaszkodtak. Mint kiderült, két új kereskedelmi egység is nyílik nemsokára a kisvárosban, s balsejtelmeik szerint a piacnak az be is teszi az ajtót. Szidták a két új üzletet, azt is, aki engedélyezte a letelepedésüket, tönkretéve ezzel a talpon maradásért amúgy is keservesen küzdő helybeli kereskedőket.
Ezzel szemben egy sorral arrébb a 87 éves Varga Pista bácsi azt állította, neki nincs oka panaszkodni. Egyrészt azért, mert a gyógyteáknak köszönhetően nagyon jól bírja magát, így azután huszonhetedik éve kint lehet minden piacnapon a maga termesztette zöldséggel, gyümölccsel, sőt a veje által rá bízott árura is mindig akad vevő.

Gyömrő: a vasárnapi piac miatt minden nyitva van

Régen a Simon Mihály téren, a vasútállomás előtt is vasárnap volt a piac, s hogy az sem volt akármilyen, azt onnan tudom, hogy nemrégiben beleolvastam egy blogba, amelyben valaki a gyerekkorának felejthetetlen, csodaszép élményei közt emlegette azt a piacot.
A Simon Mihály térről azonban rég elköltözött a sokadalom a Szent Imre utca végébe, egy lakópark könyöke alá, ahol akkora térség áll a piacozók rendelkezésére, amekkorát korábban talán álmodni se mertek.
Bőven van hely a parkoló autóknak is, s az embernek olyan érzése támad, mintha ekkora területet egy piac nem is lenne képes amúgy „családiasan” belakni.
Az Erzsébet tériek és a környékbeliek mindenesetre örülnek neki: közel van, s széles az árukínálat. Mivel itt bőven elférnek, jönnek más megyékből a teherautókkal azok a termelők és kereskedők is, akiktől nagy tételben, olcsón lehet télire megvenni a krumplit, a hagymát.
Amint a megszólítottak elmesélték: a vasárnapi piac azért is nagyon jó, mert miatta sok gyömrői kereskedő is kinyit. Úgyhogy ha meleg kenyeret, friss kiflit akar valaki venni, csak elszalad a vasárnap is nyitva tartó pékségbe.
Koblencz Zsuzsa
Címkék: piac

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció