Pillanatok a nyárból

2012. augusztus 3.
Újságírónk érdekes pillanatokat csípett el a nyári forróságban. Most ezeket osztjuk meg önökkel.

Késésben

Autó nélküli embernek rémálom lenne az utazás a kánikulában, ha már meg nem szokta volna, hogy nálunk a vonatok minden különösebb indok nélkül is tudnak késni.
A forró napokat megelőző hét egyik napján például, amikor épp esett egy kis eső is, a megafon egyszer csak bemondta, hogy elnézést, de a Nyugatiból Ceglédre tartó zónázó előreláthatólag negyven percet késik.
Ebből az utas már tudta, hogy legalább egy órája van a várakozásra. Egy férfi, kezét tördelve, egyre azt kérdezgette a körülötte állóktól, mondják meg neki, hogy ilyen körülmények között mi a keserves bánat kerül a Pilis és a Nyugati közti retúrjegyen ezernyolcszázhatvan forintba, de senki nem felelt. Csak nézett maga elé, üveges szemmel.
Még az a kismama sem kezdett el átkozódni, aki – amint mesélte – újabban szinte mindennap átéli ezt. És általában amiatt nem jut haza Nyáregyházára, mert Pilisen nem mindig várja meg a busz a késett vonatokat. Bele is törődött volna már, mert mi mást is tehetne, ha nem sajnálná annyira a kisgyerekét.
Aki különben most is ott zokogott az anyja karjában. Ugyanis elérkezett az etetési idő, de a vasútállomáson egyetlen olyan zug sem akad, ahol babákat tisztába tenni vagy szoptatni lehetne.
A tisztába tevés még hagyján. Azt nagy nehezen talán egy padon is le lehetne bonyolítani. De szoptatni, nyilvánosan?
 - Na, az érdekes lenne mifelénk, ebben a „gyermekbarát társadalomban” – mondta a kismama, és elindult a csomagjaival a buszmegállókhoz, hátha a félhármas járatot még eléri.
Másnap beütött a kánikula, leszakadt a felsővezeték. Aztán harmadnap megint.
 
Klottgatyások

A kocsi már kint állt a nagykapu előtt, de a csomagtartójába még vadul pakoltak a szülők, egymással kiabálva közben:
- A strandpapucsokat betetted?
- Hülyének nézel?
- És a polifont?
- Azt be, de hol a francban van a kisebbik hűtőtáska?
Egy kisgyerek ült a kerítés betonszegélyén, fehérbe öltöztetve. Póló, rövidnadrág, sapka, épp csak a kezében szorongatott üdítős palack nem volt fehér, hanem málnaszínű.
Nézte három házzal arrébb a közkutat. Ott két másik srác visongott boldogan, a klottgatyások kasztjából, mezítláb, sárosan. Pillepalackokat töltögettek, azzal locsolták egymást. Néha hozzá is vágta egyik a másokhoz a palackot, de nem harag lett abból sem, hanem még boldogabb visongás.
Ha valaki ekkor belenézett volna a fehérnadrágos kisgyerek szemébe, azt látta volna benne, hogy nincs szebb dolog az életben, mint klottgatyásnak lenni.
 
Antireklám

Ebben a büfében gyrost lehet kapni, és hamburgert, és hotdogot, meg sültkrumplit. És hozzá sokféle cukros üdítőt.
De most épp senki nem akarhat ilyesmiket enni, mert egyetlen vendége sincsen a büfének. A tulaj is kiült az üzlet elé, a napernyő árnyékába. Kirakta maga elé a tízóraiját, s azt olyan jó étvággyal eszegeti, hogy az embernek kedve támad mellé telepedni.
A tulaj kacsazsíros kenyeret eszik, szép, gömbölyű paradicsomokkal.

Koblencz Zsuzsa


« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció