Putrik és „csakazértis” villák

Pilisen és Vecsésen is felére csökkent az építkezések száma

2009. november 17.
Gyakran megfordulok egy olyan utcában, ahol nagy alapterületű, befejezett, szépen rendben tartott családi házak és apró, igen szerény küllemű, épületek sorakoznak egymás mellett, némelyikükről a vakolat is hiányzik.

Égy épp csak lakható kis ház lakói az ablakukból egy olyan szemközti villát láthatnak nap mint nap, aminek csupán a fűtési költsége alighanem képes lenne fedezni az egyhavi, teljes megélhetésüket. Ez a kép adta az ötletet, hogy a régió két településén – Vecsésen és Pilisen – megpróbáljak utánajárni, látszik- e vajon a városok arcán lakóik társadalmi különbsége? A leszakadók és a módosabbak portái látványosan elkülönülnek-e egymástól? Kialakulnak-e a régi időkből ismert „szegénysorok”, s vannak-e „úri negyedek”?

Pilist – amint az Ocztos István 2000-ben kiadott helytörténeti munkájából is kiderül – 1877-ben még meglehetősen egyértelműen lehetett megítélni. „Épültsége elég szabályos, s utcái elég szélesek, befásítottak, házai csak közönséges falusiak, többnyire szalmatetőre, de a város szélén külön szérűs- és akolkertek levén, a házak közt rakományt tartani nem szabad. Ékességére szolgál két urasági kastély, egyik a gróf Beleznay, a másik a b. Nyáry-féle, mindenik terjedelmes kerttel. Van itt jó fogadó a községen keresztül menő pest-szolnoki megyei utban”- írja monográfiájában Galgóczy Károly.

Kontraszt. Gazdagot és szegényt gyakran
csak az ízlése köti össze
Szalmatetőt ma már nem lehetne felfedezni, némely családi háznak indult épület azonban vetekedhet a hajdani urasági kastélyokkal. Sok a még épp csak befejezett, vagy befejezés előtt álló új ház, bár a legújabbak közül – amint azt a Kölcsey utcában is tapasztalhattuk – majd’ minden másodikon kint van az „eladó” tábla.

A polgármesteri hivatal építési irodájának vezetője, Balatoni Pál úgy vélekedik: építési kedvben nem lenne hiány Pilisen, de pénz nélkül nem lehet építkezni. Öt évvel ezelőtt még 25-30 építési engedélyt adott ki évente az iroda, újabban ennek már csak a felét.

Lakni azonban mindenkinek kell valahol, így a szülői házat toldják-foldják az ifjabb generációk, s ha ezt engedéllyel teszik, az rendben is van. A gondot inkább az jelenti a településen, hogy rendkívüli mértékben megnőtt a külterületeken letelepedők száma, akik viszonylag olcsón jutnak ott hétvégi viskókhoz, s azokhoz ragasztgatnak engedély nélkül különféle toldalékokat.

Ezek a területek s a roma kisebbség által lakott Nádas köz környéke akár szegénysornak is nevezhető lenne, ha létezne még ez az elnevezés a köztudatban – tudjuk meg az irodavezetőtől.

Hogy van-e Pilisnek olyan frekventált helye, amelyet viszont az „úri negyed” névvel illethetnénk, arra Balatoni Pál azt válaszolja: a vásártér és környéke úgy tizenöt évvel ezelőtt még nagyon népszerű volt az építkezők körében, szebbnél szebb házak épültek ott. Mostanában a Liebner József utca telkei a kedveltek, de úri negyednek egyiket sem nevezné.

Az emberek többsége – már aki teheti – nagyon is földön járó elképzelésekkel vág neki az építkezésnek, gigantomániás tervet ritkán, legfeljebb évente egyszer nyújtanak be. Legutóbb ezer négyzetméteres családi házra kért valaki engedélyt: volt hozzá megfelelő nagyságú telke, pénze is elég.

Az ilyesmi Vecsésen is ritkaságszámba megy – tudtuk meg Ligetfalvi Pétertől az ottani hivatal építési irodáján. Nem jellemző, de akinek pénze van, az úgy is megépíti, ha a szomszédjában valaki szemlátomást a két szoba összkomfortjának felhúzásával is nehezen birkózik.

A vecsési építési iroda tavaly összesen 1100 határozatot adott ki – beleértve ebbe a bontási, a lakhatási és egyéb építési ügyeket is – ám ez a szám az idén már a felére csökkent.

Ha csak a két új lakóparkot és a társasházas övezetet nem nevezzük „úri negyednek” – márpedig nemigen nevezhetjük – a városnak nincs elegáns villákból vagy csupa lelakott, szegényes épületből álló villasora, netán szegénysora – állítja Ligetfalvi Péter.

Frühwirth Mihály, a Kulturverein – Vecsés elnöke, akinél jobban kevesen ismerik a város múltját és jelenét- érdekes adalékokkal árnyalja a vecsésiek lakhatását, építési kedvét és ebbéli szokásait.

Úgy vélekedik, hogy a Grassalkovichok által egy magyar holdas telkekre osztott Fő utca, Új utca, ahol annakidején a jómódú gazdák építkeztek – s akik munkájának eredményét az örökösök megőrizhették –, még bátran volt nevezhető Vecsés legelegánsabb részének. Hozzájárul ehhez az is, hogy a Grassalkovichok egy szép, mély főutcát is adtak a településnek – ahol most a 4-es út vezet, s amely csak a két végén, a későbbi parcellázások eredményeképpen szűkült el.

A svábok törekvőbb részének volt annyi megtakarítása, hogy a kitelepített nagyszülők épületeit visszavásárolták. Ha ma végigsétál valaki a környéken, az épületek állapotából, gondozottságából ma is könnyen kitalálhatja, melyek azok a régi házak, amelyeket a régi építtető családja visszavett – mondja Frühwirth Mihály, aki szerint sajnálatos, hogy ma is él a séma, amely szerint a „falu” jómódú, az Andrássy telep ellenben szegény. Ez az előítéletes megítélés a szociális segélyek, karácsonyi csomagok s egyéb támogatások során is tetten érhető. Holott az is jól látható, hogy a falusi épületek mögött mindig ott a teremtő, fenntartó családi gazdaság – az Andrássy telepen ezzel szemben sok az öncélúan gazdag, haszonkert és gazdasági épületek nélküli, kacsalábon forgó villa. Amelyek némelyike olyan hivalkodó – állítja a helytörténetben járatos tanár – hogy az arrafelé sétálónak szeme-szája tátva marad a csodálkozástól.
Koblencz Zsuzsa
 


« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció