Szenvedély vagy kényszer

Van, akit a vadászszenvedély, másokat kényszerűség hajt

2010. szeptember 21.
Jó lesz az őszi gombaszezon, de nem árt vigyázni! A környéken a gyűrűs tuskógomba, a pereszke, az őzláb- és a szegfűgomba a legnépszerűbb.

Nyirkos az idő, ha jön rá egy kis meleg, nagyon jó lesz az idei gombaszezon – mondja Abella Judit, a monori piac egyik gondnoka. Mint kiderült, évtizedekig a fővárosi nagycsarnokban dolgozott piacfelügyelőként, s mint ilyennek, munkaköri kötelessége volt a gombaszakértői vizsgákat is letenni, s gombavizsgálóként állni nagyközönség szolgálatára. Monorra kerülvén ez abbamaradt, lévén, hogy errefelé nincs tömeges igény az erdőn-mezőn gyűjtött gombák vizsgálatára. Húsz évvel ezelőtt, amikor Abella Judit Monorra költözött, a gombászást – amelynek korábban maga is hódolt – szintén abbahagyta. Amint meséli, nincs már ilyesmire ideje.
 
 

Néhány jó tanács a gombászáshoz

Csak akkor induljunk gombászni, ha biztosan felismerjük a gyilkos galócát, amely a hazai mérgező gombafajok között az egyik leggyakoribb, és emiatt a mérgezések kilencven százalékában okolható. Az sem árt, ha legalább öt-tíz olyan gombafajt ismerünk alaposan, amelyek ehetők és csak ezeket szedjük le, nem kísérletezgetünk más fajokkal.
 
– A saját szedésű gombát mindig meg kell vizsgáltatni gombaszakértővel! Ne sajnáljuk rá a pénzt!
– Csak bevizsgált, engedéllyel rendelkező árustól, engedélyezett tételből vásároljunk vadon termő gombát!
– Csak a friss, egészséges termőtestek alkalmasak fogyasztásra. A sérült, öreg, penészes gomba betegséget okozhat!
– Ne fogyasszunk nyersen gombát! Az egyébként megsütött, megfőzött nagy őzlábgomba például nyersen fogyasztva hasmenést, hányást, magas lázat okozhat, ahogy hozzá hasonlóan más gombafajok is.
– A kész gombaételt hűtőszekrényben se tároljuk egy napnál tovább! A friss termőtestek két-három napig tárolhatók hűtőszekrényben.
– A gombás ételek nehezen emészthetők, ezért a kisgyermekeknek és érzékeny gyomrúaknak lehetőleg ne adjunk gombaételt!
– A mérgezés legkisebb gyanúja esetén is forduljunk orvoshoz. Ha a tünetek a gombafogyasztást követő 12 órán túl jelentkeznek, azonnal hívjunk mentőt!
 

Szép, de halálos!

A gyilkosgalóca külső megjelenésében első látására az avatatlan szemnek csiperkének is tűnhet, ezért alaposan nézzük meg, hogy mit rakunk a kosárba! A fő különbség, hogy a kerti csiperke lemezei rózsaszínűek, később bebarnulnak, míg a gyilkos galóca esetében mindvégig fehérek maradnak.
A galócák másik ismertetőjegye a bocskor, amellyel a csiperke nem rendelkezik. Aki egyszer már szagolt gyilkos galócát, az később már erről is tudja azonosítani, mivel jellegzetes, kissé émelyítő, a nyers burgonyára emlékeztető illata van. A fiatal gombán ez a szag alig érezhető. A gyilkos galóca nyersen és főzve is ízletes, ezért megtévesztő!
Hogy másoknak azért még akad, arra a Monor és Csévharaszt közötti nagy réten találtunk példát. Többen is hajlongtak a zöldben – amely zöldet messziről fűnek véltünk, s csak amikor belegázoltunk, derült ki, hogy lekaszált, de maradványain is virágokat hajtó parlagfűben járunk. A mezei szekfűgombát nem zavarta, hogy élőhelyén ezzel az ezerszer elátkozott gyommal kell osztoznia, és nem zavarta az ott gyűjtögetőket sem. Akik azonban mintha szégyellték volna foglalatosságukat, nemigen akartak beszélni róla.
Egyedül egy fiatal hölgy mutatott hajlandó­sá­got, hogy elmesélje: családtagjaival járja a mezőt, ahol négy-öt kiló mezei szekfűgombát tud vödörbe szedegetni pár óra alatt. Maguknak gyűjtik, és vagy a mélyhűtőben tárolják, vagy megszárítják. Jól jön egy-egy adag, ha húsra éppen nem futja. S mivel mindannyian munkanélküliek, ilyesmi gyakran előfordul.
Abella Judittól tudjuk, hogy ha nem is tömegesen járják ilyentájt, a gombák őszi szezonjában az erdőt-mezőt a gombászok, de azért akadnak még jó páran az ő ismerősei között is. Viszik magukkal a kézikönyveket – egyre jobb kiadásokat lehet kapni, amelyekben a tökéletes illusztrációk segítenek az ehető gombák felismerésében. Olykor az ő tapasztalatait is segítségül hívják.
Olyannal még nem találkozott, aki vaktában szedegetett össze-vissza mindenféle gombát, ami a keze ügyébe került. Olyannal azonban igen, aki összegyűjtögette az ehetőt, s külön tárolóedénybe szedett még mellé „bolondgombát”, gyilkos galócát is. Nézegetni. Csak mert az annyira szép, olyan mutatós.
A gombászok visszajárnak a törzshelyeikre – tudtuk meg – leggyakrabban a csévharaszti fatelep környékére, ahol sok a tuskó, s azt a gombák nagyon szeretik. Az őzlábgomba, a pereszke, a gyűrűs tuskógomba a legnépszerűbb a gombászok körében. A szekfűgomba gyűjtésével sok a vesződség, kicsi, nem kiadós, sokat kell érte hajolgatni.
Rókagombából a Monor és Gyömrő közötti tájakon még nemrégiben is akadt, mostanára mintha elfogyott volna. Viszont egyre-másra bukkannak elő olyan lelőhelyek – mint a monori Mária utcán túli, a vasúthoz közeli tuskós – amit a környékbeliek hamar felfedeznek.
Abella Judit ismer tanárembert, vállalkozót, segédmunkást, s mindenféle gombászt, aki szerint a kiránduláson gyűjtött vacsoránál semmi nincs, ami jobban ízlene.
Igaz, páratlanul finom tud lenni egy gombapaprikás.
De akármilyen finom, egyetlen szabály kikerülhetetlen: a gombák felismerésében biztosra kell menni.
Koblencz Zsuzsa
Címkék: gombák

« vissza

Kapcsolódó cikkek:

Legolvasottabb cikkeink:

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció