Szerelmes telefonok

2012. április 1.

A maglódi Radosza Sándor televíziós szerkesztő, nem mellékesen tíz kötet szerzőjének legutóbbi, Diana’s Tale című, angol nyelvű könyvét ezüstéremmel díjazta a zsűri a Tajvani Innovációs és Kulturális Fesztiválon.


Radosza Sándor könyvét az Év édesapja címmel kitüntetetett, Los Angelesben élő Douglas Burns ajánlotta a tajvani bírák figyelmébe.
 
– Emlékszem a korábbi, Aput kérünk karácsonyra! című mesekönyvedre. Már azokban a történetekben sem cirmos kiscicák barátkoznak bájos kiskutyákkal, hanem gyerekek küzdenek a csonka család teljessé tételéért. Tagja vagy az Emberi Méltóság Tanácsának, amelynek elnöke, Lomnici Zoltán szerint a könyveid a női méltóságról szólnak. A tajvani ítészek is úgy indokolták az ezüstérmet: „A szerző az irodalmi értékek mellett pozitívan ábrázolja az életünket behálózó technikát, miközben mély empátiával ábrázolja a társadalmi átalakulás következtében főszereplővé vált nők sorsát”. A technikát még értem. De férfiírók nem kifejezetten a magányos, gyerekeiket egyedül nevelő nők világából merítenek témát.
    – A klasszikus szerzők sem véletlenül választották az árva kislányokat mesehősnek. Akkortájt sok édesanya halt bele a szülésbe, az apa pedig nem ért rá pesztrálni a gyerekeit. Sebtében kerített egy mostohát, aki nem a más gyerekét, például Hamupipőkét szerette, hanem a sajátjait. Az élet, a társadalmi szokások mostanra úgy írták át a családmodellt, hogy a nőre egyre nagyobb teher hárul, miközben kevesebb megbecsülést és fizetést kap. Megfordult a klasszikus alaphelyzet. A Grimm testvérek történeteiből (Jancsi és Juliska, Hófehérke) az anya hiányzik, a mostoha a gyerek életére tör, az apa pedig nem védi meg őt. A megoldást a herceg csókja, azaz a jó parti hozta akkortájt. Manapság az apa hiányzik a családokból, az anyának pedig egyedül kell megtalálnia a kiutat. Mondhatnám, szinglimeséket írok, hiszen az élet szinglisorsokat formál.
 
– Ezt pedig olyan empátiával teszed, hogy egy könyvismertetőben így írnak rólad: „Az első olyan meseíró, aki nem ítéli el a szingli életformát, hanem a modern kor hozadékaként kezeli, és mély együttérzéssel, rendíthetetlen humánummal ábrázolja ezeket a társ nélküli lányokat és édesanyákat”. Ha szabad megjegyeznem így nőnap környékén: ennél szebb virágot nem kaphattunk férfiembertől. De hogy került mindez a tajvani fesztiválra?
    – Tagja vagyok a Magyar Feltalálók Egyesületének, ahol megtudtam, nem csak ipari és technikai innováció létezik, hanem kulturális újítások is vannak. Így hát beneveztem a fesztiválra egyik könyvemmel, amely tizenkét meséből áll. Megkértem hat maglódi pedagógust, hogy huszonöt mesém közül válasszák ki a nekik legjobban tetsző tizenkettőt. Meglepődtem, amikor kiderült, hogy ezeknek csak a fele egyezett az általam kiválasztásra méltónak gondolt történetekkel, de bíztam az ítéletükben. Sarankóné Hegedűs Zsuzsa, a most decemberben elhunyt, áldott emlékű maglódi angoltanárnő elkészítette a nyersfordítást, majd egy Los Angelesben élő, angol anyanyelvű hölgy az irodalmi fordítást. Az illuszrációkat az ugyancsak maglódi rajztanárnak, Balázs Zoltánnak köszönhetem.
 
– Nem csak a szinglik, a modern technika is főszereplő a meséidben. Persze manapság ez is kikerülhetetlen téma.
    – Nem nagy kunszt, ha mostanság egy gyerek a képzeletében vírussá változtatja magát, felmegy a netre, s tönkreteszi a szülei számítógépeit, hogy azok végre vele is törődjenek, ne csak a munkájukkal. Vagy, hogy az Esemesével példálózzam: a némaságot fogadott fiatal pap beleszeret egy lányba, s miközben telefonjaik az üzenetek révén összehozzák őket, a mobilok is egymásba szeretnek.
 
– Ez legalább olyan izgalmas technikai bravúr, mint amikor Grimmnél a tündér keresztanya hintóvá varázsolja az úritököt. De, mint a Magyar Feltalálók Egyesületének tagjától, nyilván a hétköznapi életben sem idegen tőled az újítás.
    – Annyira nem, hogy nemrégiben szabadalmaztattam egy találmányomat. Ez egy logikai játéknak tűnő taneszköz, amely a 6-8 éves gyerekek írás, olvasás és számolási készségét fejleszti. Az Országos Pedagógiai Intézet hétfős szakembergárdája megvizsgálta, és pozitívan nyilatkozott róla. Most járom a bürokrácia útvesztőit.
 
– Ha a mesehőseidnek lenne rá befolyásuk, nem kétséges, hogyan alakulna a találmányod sorsa.
    – Én hiszek a mesékben!
Koblencz Zsuzsa
 
Címkék: Radosza Sándor Év édesapja

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció