Szereti Ön Brahmsot?

Világjáró előadóművészek kamaraestje a monori Vigadóban

2009. november 17.
A Péteriben élő Pólus Lászlóval beszélgettünk a Mocsári Károllyal és Csordás Klárával közös koncertje kapcsán, amelyet 2009. december 6-án hallgathat a nagyközönség a monori Vigadóban.

– Hogy stílusos legyek: szereti ön Brahmsot?
– Természetesen igen, Csordás Klárával és Mocsári Károllyal úgy gondoltuk, hogy Brahms kitűnő választás a „Szereti Ön…” című sorozat kezdő estjéhez, hiszen egy hétköznapi zenekedvelőnek is kifejezetten élvezhetők a művei.
 
Depresszió ellen koncert!
vallja Pólus László csellóművész, aki már nagyon sok ember lelki egyensúlyát billentette helyre előadásaival
– Hogyan sikerült három ismert előadóművészt meggyőzni arról, hogy Monoron is érdemes komolyzenei koncertet adniuk?
– Mindannyian kötődünk valamilyen módon a térséghez. Csordás Klára, ha jól tudom, ceglédi kötődésű, Mocsári Károly, ha nem a nagyvilágban van, akkor Monoron él, én pedig Péteriben lakom. Mocsári Károllyal már régóta tervezzük, hogy együtt tartunk egy ilyen kamaraestet, most végre minden összeállt ahhoz, hogy meg is valósuljon.
 
– Mióta él Péteriben?
– Hat éve, hogy itt lakunk.Előtte Budapesten éltünk, de a lakásunkat szerettük volna egy zöldövezeti családi házra cserélni. Így találtunk rá Péterire, és vágtunk bele egy építkezésbe.
– Tudják a közvetlen környezetében, hogy mivel foglalkozik?
– Szerintem legfeljebb azt, hogy valami zenészféle lehetek. Néha látják, ahogy a csellótokkal jövök-megyek. Néhányan talán személyesen ismernek, volt egy ünnepség a faluban, ahol szerepeltem. Tulajdonképpen a munkám kicsit mindig Pesthez köt, de Péteriben megvan az a nyugodt környezet, ahol a családomat biztonságban tudom.
 
– A fellépései néha Monorhoz is kötik. A Vigadóban nem ez lesz az első koncertje.
– Többször szerepeltem már a Vigadóban a felújítás óta. De az előtte eltelt években is jártam már itt, mikor felmerült, hogy felújítják az épületet. Felajánlottam, hogy szívesen csinálok koncerteket. Az eredeti konferenciaközpontról kialakult gondolat talán az én javaslataim miatt is változott egy komolyzenei koncertteremmé.
 
– Honnan gyökerezik önben a komolyzene szeretete?
– Szüleim zenetanárok voltak Karcagon, így mindig is fontos szerepet töltött be a családunkban a zene. Sajnos őket fiatalon elvesztettem. A zene szeretete régóta megvan, épp ezért tizenkét éves korom óta zenész szeretnék lenni. Tizennégy évesen a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolába kerültem. Érettségi után pedig öt évig a Zeneakadémián tanultam, itt szereztem diplomát mint gordonkaművész-tanár.
 
– Pedagógusi diplomájának a gyakorlatban is hasznát vette?
– Igen, később néhány évig a Zeneművészeti Egyetem Tanárképző Intézetében tanítottam. Egyrészt szeretek tanítani, és nagyon gyümölcsöző volt az a néhány év. Szeretném ezt tovább folytatni, ezért most a pécsi egyetemen részt veszek egy doktori programban, mivel e nélkül ma már nem alkalmaznak senkit a felsőoktatásban, de emellett ugyanott tanítok is heti egy alkalommal.
– A diploma megszerzését követően tanult Bázelben is. Honnan jött a lehetőség?
– A Zeneakadémián találkoztam a pályázattal. Egy éves ösztöndíjat nyertem, melyet további fél évvel sikerült meghosszabbítanom. Ez egy svájci államközi pályázat volt, évente egy, a kuratórium által kiválasztott diák vehetett részt rajta a művészeti területekről. A cselló volt a fő tárgyam, de mellette kamarazenei és kisebb zenekari fellépési lehetőségeim is voltak.
– A komolyzenét tőlünk nyugatabbra erkölcsileg és anyagilag is jobban megbecsülik. Nem fordult meg a fejében, hogy az ösztöndíj lejárta után is kint marad?
– Persze, gondoltam erre. De az ösztöndíj egy kicsit elkényelmesített abból a szempontból, hogy csak a tanulmányaimra kellett figyelnem, a megélhetésemre viszont nem. Ennek következtében nem voltam rákényszerülve arra, hogy rendszeresen fellépjek zenekarokkal, így nem készültem az esetleges ottani karrierre. A honvágy is hazahúzott, és volt egy próbajáték itthon, amire készültem. Megjegyzem, hogy azóta különféle zenei formációkkal és szólóban 5 alkalommal volt lehetőségem Japánban turnézni , de Malajzia, India, Mexikó és Európa több nagyvárosába eljuthattam csellóval a kezemben.
– Az említett próbajátéknak köszönhetően vették fel az Operaházba?
– Igen, egy szólamvezetői posztra tartottak meghallgatást, ami kiemelkedő szerep egy zenekarban. Utólag is úgy érzem, hogy megérte hazajönnöm, hiszen azóta, tizenharmadik éve vagyok a Magyar Állami Operaház művésze.
 
– Tanulmányai alatt több mesterkurzuson és versenyen is sikeresen szerepelt.
– Többek között részt vehettem Onczay Csaba, zeneakadémiai professzor nemzetközi mesterkurzusán, amelyen egész Európából érkeztek csellisták, hegedűsök és zongoristák is. Itt kaptam meg a legjobban szereplő csellistának járó díjat. A legnagyobb elismerést azonban a Magyar Rádió gordonkaversenyének különdíja jelentette. Ez rádiós szerepléssel, élő adásban való fellépéssel, koncertlehetőségekkel járt.
– Ezek a fellépések hozták meg önnek az ismertséget?
– Ami az országos ismertséget illeti: A mai Magyarországon szinte kizárólag azt ismerik, aki a televízióban szerepel, aki pedig nem, az nem is létezik. A mi szakmánkban egy-egy Bartók Rádió élő adásban való szereplés, budapesti, vidéki és külföldi szereplések hoznak némi ismertséget, de ezt nem hasonlítanám a média által felpumpált sztárkultuszhoz. Az élő hangversenyek jelentősen hozzájárulnak az emberek lelki egyensúlyának a visszanyeréséhez. Többen mondják koncertek után: milyen jó, hogy volt, és hogy nem volt itt eddig ilyen?
– A gyermekei is folytatják a családi hagyományt, ők is zenészek, zenetanárok lesznek?
– Azt nem tudom, hogy zenetanárok lesznek-e, de zenét mindenképpen tanulnak majd. A legidősebb lányom hétéves, most jár szolfézsra és zongorára. A kisebbek még nem tanulnak, de szeretném, ha az egyikőjük egyszer majd csellózna…
– Mire készül a jövőben?
– Az operai munkám folyamatos felkészülést, gyakorlást igényel, ezt semmiképp sem szeretném hanyagolni. Mellette a Somogyi Vonósnégyessel lesznek fellépéseink. Nagy megtiszteltetés, hogy jövőre már második alkalommal léphetünk fel a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, januárra pedig a MüPába kaptunk meghívást egy kortárs zenei fesztiválra. A doktori tanulmányaim komoly kutatómunkával járnak, erre folyamatosan készülök, hiszen továbbra is aktívan részt kívánok venni a felsőfokú oktatásban. Lassan elkezdjük a közös gyakorlást a Vigadóbeli koncertre. Remélem, sokan lesznek ránk kíváncsiak!

Makai Ádám

Címkék: Pólus László interjú zene

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció