Aki a Jókai utcai tájházat felkeresi, igényesen felújított, hosszú, tornácos épületet talál. Belépve, a nyáron hűs árnyékot adó szőlővel befuttatott gangra érkezünk, az udvaron sok színes, frissen palántázott virág díszeleg. A muskátli mellett gyümölcsöt termő növényeket is találunk, ugyanis a tájház létrehozói, a falánk fiatal látogatókra gondolva, málna és ribizlibokrokat is ültettek a tornác mellé.

            A hagyományos beosztású házat, amely eredeti formáját a mai napig megőrizte, Berger János és felesége, Rézner Teréz az 1930-as években építette. Az első szoba, ahova belépünk, a konyhának nevezett, de előszobaként használt helyiség. Már itt feltűnik, hogy nem egy szokásos, paraszti életformát bemutató tájházban járunk. A maratott üvegű kétszárnyas ajtók, a mennyezeten látható, a második világháború idejében készült eredeti falfestmény, a képkeretek szolid szecessziós díszítése, mind azt mutatja, hogy előrehaladott gondolkodású, polgárosuló család lakóhelyére érkeztünk. Több, rendkívül modern megoldást találunk az épületben. Ilyen a redőny, a hófogó rács vagy a betörés ellen az ablakba beépített védelmi rendszer is.

            Az utca felé nyíló szobában az ágyakat pazar ágytakaró fedi, a falak mellett csodás szekrénygarnitúra áll. Ezek tele vannak szépen hajtogatott ágyneműkkel, hagyományos sváb öltözettel, kendőkkel, szoknyákkal, ingekkel, a szekrény aljában több pár cipőt és csizmát is találunk.

            A tájházat a lakosság körében végzett gyűjtésből rendezték be.

            – A gyűjtést Vas Erika, a szentendrei skanzen néprajzkutatója irányította, valamint ő segítette a ház berendezését is – tájékoztatott Frühwirth Mihály, a Kulturverein elnöke, aki évtizedek óta foglalkozik a vecsési svábság történetével.

            A házban található minden tárgy a történelemről mesél. Az egyik falon függő szentkép közepén egy kisebb lyuk található. Kevés szentkép maradt fenn a háború előtti időkből, ugyanis a házakba belépő orosz katonák többnyire szitává lőtték azokat. Sajnos rengeteg német nyelvű dokumentum és könyv is megsemmisült, sokat maga a német ajkú lakosság égetett el, szintén az orosz katonáktól való félelmében. Ez volt a sorsa a német nyelvű falvédőknek is, csupán egyetlenegy került elő a gyűjtőmunka során. Az ezen olvasható felirat, „Arbeit spart wer Ordnung wahrt” (Munkát spórol, aki rendet tart),  jól szemlélteti a svábság szorgalmát, munkához való hozzáállását.

            Azokat a berendezési tárgyakat, amelyeknek a házban már nem maradt hely, a kamrában állították ki. Van kredenc, sparhelt, hintaló, de egy kevésbé hétköznapi tárgy is található itt, például egy család kitelepítési ládája. A nagy utazó ládán ez áll: Dobrowitz József, Pest megye, Vecsés, Ungarn. Ők végül itthon maradtak, azonban sokaknak menniük kellett.

            A tájháznak szánt épületet a vecsési önkormányzat 2002-ben vásárolta meg. Azonban a felújítás csak tavaly kezdődhetett meg amelyre – a Vecsési Tájházért Alapítvány adományszerzésének köszönhetően – csaknem hétmillió forintot tudtak fordítani. A tervek szerint a tájház gyerek és felnőtt programoknak egyaránt otthont ad.

            – Nagyon fontos, hogy élővé tegyük a kiállítást, ennek érdekében hamarosan programokat szervezünk. Az udvar és a kocsiszín szabadtéri rendezvények és kiállítások megtartására is alkalmas – mondta Frühwirth Mihály. – A tájház június 19-én 15 órától lesz nyitva, de előzetes telefonos bejelentkezés után bármikor mindenkinek szívesen megmutatják.