Tízéves lett a Piacunk

2011. november 2.

Nagy kezdőbetűvel: Piac, mert nem csak megszoktuk, hanem meg is szerettük, a magunkénak érezzük. Büszkék vagyunk rá, ha máshonnan ide érkezők dicsérik hangulatos, stílusos küllemét; ha gazdagnak látjuk a kínálatát. Örülhetünk annak is, hogy nem csupán alapvető funkcióit teljesíti, hanem annál többet is; fesztiválcsarnokként is jól bevált.


Monor már 1848-tól– mezővárosként – megkapta azt a jogot, hogy évi négy vásárt és hetenként két piacot tarthatott. Ha az előbbi jelentősége csökkent is valamelyest, a továbbra is meghatározott napokon működő piac – az őt körülölelő üzletsorral együtt még inkább – élénk forgalmat lebonyolító színfoltja városunknak.
  A piac szavunk az olasz „piazza” (vásártér, főtér) szóból eredeztethető. A monori piac régóta a Kossuth Lajos utca városközponti kiszélesedő szakaszához kötődött. De ott még a 19. században is kerékagyig süppedtek a sárba a portékával magrakott szekerek. A megnövekedett járműforgalom miatt kissé odébb került piachelyszín a 20. században aztán sokáig egy meglehetősen szedett-vedett bádogváros képét mutatta.
  Már 1992–93-ban próbálkoztak a monori vállalkozók valami korszerűbb, praktikusabb átépítési tervvel. 1998-tól több elvetélt elképzelés is volt a piac korszerűsítésére. Mindezek után a képviselő-testület négy-öt tagja egyre inkább kezdte szívügyének tekinteni e téma megoldását. Sikerült összefogniuk, és egy irányba vinniük a megvalósítást.
   – A piac kialakításánál merőben új volt a finanszírozási oldal – tudtuk meg dr. Babinszki György alpolgármestertől, az egyik fő kezdeményezőtől. – A városnak a teljes beruházásra nem volt pénze, csak a belső csarnokra, néhány saját üzletére, meg a parkolóra. A közterületet gazdasági területté kellett átsorolni, és üzletnyi részekre osztani, amelyeknek a beépítését az egyéni tulajdonosok fizették. 2000-ben 5-600 millió forint kőzött volt az alapberuházás értéke. A város és az üzlettulajdonosok építőközösséget hoztak létre, a munkák ellenőrzésére és fizetésére. A városvezetés egyértelmű támogatásával és kemény közös munkával sikerült leküzdeni a nehézségeket.
   Kovács Béla – okleveles építészmérnökünk – igényes látvány- és kivitelezési terveket készített (az építkezés során folyamatosan). Előzőleg a képviselők egy csoportja Berettyóújfalun szerzett tapasztalatot az ottani hasonló, de kisebb létesítményről. Végül sok-sok vita és jó néhány ellendrukker dacára is, az évezred első évében – 2001. december 15-én – sikerült átadni az új épületegyüttest. Tíz év elteltével is rend és tisztaság jellemzi, amit sajátjaként véd a társaság. Ma már ennek mintájára épülnek piacok másutt (pl. Albertirsán) is.
  A csarnok körüli 36 üzlethelyiségből – cikkünk írásának időpontjában – 2 volt kiadó, 1 üres és egy berendezetlen. Az irodák és kiszolgáló helyiségek mellett 2 önkormányzati tulajdonú bérlet. Mivel a helyszínen bérel helyet a körzeti állategészségügyi kirendeltség, a tisztiorvosi szolgálat, valamint a falugazdász is helyben van, az áru minősége és eredete jól ellenőrzött. Elsősorban a magyar termékek árusítását támogatják. Az üzemeltető (Monor Város és Uszoda Üz. Nonprofit Kft.), valamint a felügyelő (városi jegyző) a mindenkori piactörvény és a helyi piacrendelet alapján irányítja az itteni munkát.
  A piacgondnokság vezetője 8 éve Dankos Antal, helyettese pedig a kezdetektől ott dolgozó Abella Judit. Tőlük tudtuk meg, hogy a közös költség és a tűzrendészeti előírás itt minden félre kötelező, a karbantartás pedig a tulajdonosokat terheli. Azt mondják, a piac öntörvényű, a gazdasági helyzet azonnali mutatójaként saját magát szabályozza, a konkrét kereslet-kínálat alapján vonzva-taszítva kuncsaftjait. Csak a rossz minőségű áru kizárására figyelnek. Pesthez képest alacsonyabbak itt az árak, főképp a szezonális termékek esetében. Ráadásul – a piac egyik legfőbb jellemzőjeként – alkudni is lehet az irányárakból. Személyesen ismerhető hiteles őstermelők, tradicionális családi hagyományozású generációk árulnak, évtizedek óta. A gyerekek szintén itt nőnek fel mellettük. Mivel piacnak nagy a vonzáskörzete és jól megközelíthető, ezért sokan járnak ide adni-venni a régióból is.
  Egyúttal fontos társadalmi találkozási hely, az információk cseréjének is fő színtere. A piacon mindenről lehet értesülni, mint az ókori görög Agórán, vagy a római Fórumon. Itt derül ki, hogy a férfiak gyakran pletykásabbak mint az asszonyok…
  A fesztiválcsarnokká alakíthatóság remek ötlete pedig olyan plusz lehetőség lett, ami az elképzeltnél is jobban beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A városi ünnepségek és koncertek mellett például a népzenei- és néptánctalálkozók, nyugdíjas-, gyermeknapi-, szőlészeti rendezvények, jótékonysági főzőverseny, táncház, helyi szervezésű anyák napi virágvásár stb. gazdagították már itt a szórakoztató programok sorát.
  Megkérdeztük, hogy piacnapokon kívül valóban kisebb-e az itteni üzletek forgalma. Éppen fordítva – kaptuk a választ. Piacnapon főleg zöldség-gyümölcsöt, élelmiszert vásárolnak az emberek. A hét többi részében pedig – nyugodtabban és kisebb tömegben – inkább a boltokra koncentrálnak a vásárlók. Az üzletek pedig pont ugyanúgy cserélődnek, ahogyan bárhol másutt manapság.
  Végül azt firtattuk, hogy a sikeres évtized után mi tekinthető a legfőbb gondnak a piacon. Az, hogy a terület nem bővíthető – hangzott a kissé váratlan válasz. Nyáron kétszer ekkora hely is kevés lenne, bár télen bőven elférnek benne az árusok.
Bolcsó Gusztáv
Címkék: piac

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció