Üdítőital-automaták aranydiplomás feltalálója

Vecsés

2014. október 22.
Kezdetben kukoricakombájnok alkatrészeit gyártotta a tősgyökeres vecsési Skribek Pál, mígnem aztán áttért az üdítőital-automaták világába. Számtalan újítást vezetett be, szabadalmaztatott. Az év vállalkozója cím fontos állomás az életében, de a legnagyobb elismerés az, hogy gépei kiválóan működnek az ország különböző szegleteiben. Az ipartestület elnökeként szívügyének tekinti a fiatalok oktatását, a mesterségek továbbvitelét.

Skribek Pál szülei a mezőgazdaságban dolgoztak, látástól vakulásig kapáltak. Ez kellően elrettentette az ifjú emberkét, hogy hasonló útra lépjen. Kitanulta a lakatos szakmát, melyet nagyon megszeretett. Elvégezte a gépészeti technikumot, ott lett TMK művezető, ahol korábban ipari tanuló volt. A nagy terveket szövögető férfi új gazdasági mechanizmus bevezetésekor látta elérkezettnek az időt arra, hogy lépjen. Ezt az időszakot úgy jellemzi a gépésztechnikus, hogy mást mondtak és mást cselekedtek. Nem csoda, hogy kellően összeveszett a párttal is. Logikus lépés következett: 1972-ben kiváltotta lakatosigazolványát, első telephelye a szülői háznál volt, majd épített egy családi házat és mellé egy műhelyt. Negyvenezer forintot költött gépekre, ami akkoriban nem kis összegnek számított. Kezdetben a Kisipari Termeltető Vállalatnak kukorica- és borsókombájn-alkatrészeket gyártottak, amelyeket exportált a cég. A vecsési fiatalok összefogtak, így minden megrendelést teljesíteni tudtak. Szinte hihetetlen, de akkor a települést az ország egyik legerősebb fémipari bázisaként emlegették.


Számtalan szabadalom és újítás kötődik Skribek Pál nevéhez
A nyolcvanas évekre a tevékenységi kör kibővült: a műhelyben üdítőital-auto­ma­ták fejrésze készült. Nem tetszett a mesternek a végtermék, ezért elhatározta, hogy kifejleszt egy sokkal jobb gépet. Skribek úr a szabadalmi hivatalban levédette találmányát, dőlt a megrendelés rendesen. Új termékként szódaadagolót alkotott, ami szintén nagy siker lett. A győri Rába-gyárba is ezeket helyezték ki, de Miskolctól, Budapesten át Szegedig szinte minden nagyvárosban megtalálhatók a gépek. A termék a megbízhatóság mintapéldánya lett, azóta sem kell bajlódni a javítással. A munka mindaddig zökkenők nélkül ment, mígnem egyetlen fia, tragikus körülmények között meg nem halt. Nem volt, aki tovább vigye a mesterséget. Ahol nem történt tragédia, ott sem jobb a helyzet az utánpótlás területén. Szakmák pusztulnak ki az országban, mert nincs utánpótlás. Szereplőnk így fogalmaz: most menedzsereket képeznek, nem pedig mesterembereket. Nincs utánpótlás, számos szakma kihal. A fiatalokat nem érdekli ez a pálya. Ezért is szívügye Pálnak az oktatás, erre helyezi a hangsúlyt az ipartestület elnökeként is; tanfolyamokat indít, előadásokat szervez, jó tanácsokkal látja el az érdeklődőket.
Hogy mi a szép a fémes szakmában?  A mester számára kézenfekvő a válasz: az alkotás folyamata. Ha elkészül egy gép, jön a sikerélmény. Minden percben bizonyítani kell a szaktudást.
Skribek Pál több mint negyven éve tevékenykedik az országos, a megyei és a helyi ipartestületben vezetőként. Kétezerben az év vállalkozója lett. A hetvenegyedik életévét taposó, aranydiplomás lakatos, ha kell, ma is megfogja a szerszámot.
Ádám Tamás
Címkék: feltaláló automata gép vállalat mezőgazdaság ipar vállalkozó

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció