Ügyfelek, ügyek, ügyintézők

2013. május 11.
Ott ültek a cég ügyfélszolgálatán és várták, hogy a digitális kijelzőn megjelenjen a sorszámuk, s a jelzés, hogy melyik ablaknál ülő ügyintéző színe előtt kell megjelenniük. Ez ugyanis egyáltalán nem mindegy. 


– Csak nehogy az ötös hívjon – dünnyögte a zöld dzsekis férfi. A mellette ülő nő bólogatott:
– Az nagyon goromba, nekem is mindig elrontja a napomat.
– A múltkor, amikor kiderült, hogy engem még nem kapcsoltak ki, pedig szerinte ki kellett volna, ez egyenesen rám förmedt. Hogy történhetett, azt kérdezte. Mondtam neki, úgy, hogy egy kedves kolléganője felvilágosított, kérhetem, hogy ne kapcsoljanak ki, ha csak egy-két napos várakozásról van szó. És nálam annyiról van szó, mert épp a határidő lejárta után két nappal kapok fizetést, úgyhogy engedélyezték. Így nem kell a visszakapcsolásért ezreket fizetnem.
– És ez az ügyintéző ezt nem tudta?
– Dehogynem tudta. Csak lojális. A céghez. Ezt nem érdekli az ügyfél. Aki ugyan ember, és az ilyen ügyintéző belőle él a céggel együtt, de az ilyennek ez nem számít.
Többen is bólogattak, majd a várakozók suttogva megosztották egymással a régi népi megfigyelést, miszerint legtöbbször nem a magas beosztásúak bizonyulnak kevésbé emberségesnek, hanem az alattuk szolgálók. A titkárnő az, akin képtelenség átvergődni, ha a főnőkéhez igyekeznél, az orvosírnok mindig sokkal okosabb, mint a szakorvos, az ügyintéző hatalma meg szinte mérhetetlen.
A szövetkabátos asszony, nyakában színes sállal, példát is felhozott ez utóbbira.
– A fiam nem is tudott róla, hogy a menyem elment a hivatalba segítségért, annyira meg voltak szorulva. Tönkretette őket a sokszorosára nőtt lakáshitel teljesen. Hiába dolgozik az én gyerekem éjt nappallá téve. A gyerekek étkeztetését kellett kifizetni éppen, de nem futotta rá. A fiatal, elegáns ügyintézőn látszott, hogy csak hírből ismeri az ilyen problémákat, foghegyről odavetette az én kialvatlan, meggyötört menyemnek, hogy miért nem megy el dolgozni, hiszen a képzettségével éppenséggel el tudna helyezkedni. Mi viszont akkor már hetek óta sírdogáltunk minden este, mert tudtuk, hogy a fiamat egy hónap múlva munkaszerződés várja Németországban. Nem olyan könnyű ám elmenni! De ez az ügyintéző legalább ezt megkönnyítette.
– A rohadt életbe – fakadt ki a zöld dzsekis férfi, akit az automata végül mégis az ötös ügyintézőhöz sorolt be. A körülötte várakozók együttérzéssel nézték, amint az ablak felé halad.
– Ezzel megint gorombáskodni fognak – jegyezte meg egy borostás férfi. – De legalább nem ugrálnak be az udvarába, mint a gázosok.
– Tényleg. Azok még be is ugrálnak – bólogatott a mellette ülő nő. Csak a kockás kabátosnak kellett megmagyarázni, hogy a gázszerelők, ha le akarnak kötni a rendszerről egy hátralékos ügyfelet, aki épp nincs otthon, hát gond nélkül beugranak a kerítésen át, az udvarába. Többen is tudtak hasonló esetről.
– A szomszédom szegény, aki fél éve munkanélküli, már járt így, még meg is kérdezte: legközelebb hagyja nyitva az ablakot, hogy a lakásába is be tudjanak menni, ha úgy adódik? – mesélte a borostás férfi, de szemlátomást senkinek nem volt kedve vele nevetni.

Koblencz Zsuzsa
Címkék: ügyfélszolgálat ügyintézés várakozás

« vissza

Kapcsolódó cikkek:

Legolvasottabb cikkeink:

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció