Új kihívások előtt a város

2012. november 30.
Létezik egyfajta kettősség mostanában Monoron, amelyet a városközpontot járva és a mindennapokat megélve minden helyi lakos tapasztalhat. Egyrészt hamarosan teljesen megújul a belváros, a külsőségeket tekintve így nyugat-európai lesz a városkép, ugyanakkor a település működése és az itt élők mindennapjai mintha egyre inkább kelet-európaivá válnának. Persze a két jelző között – az európai unió válságát látva – mintha már nem is lenne olyan nagy a szakadék, mint húsz évvel ezelőtt volt. Erről, valamint a város és az itt élők jövőjéről beszélgettem Pogácsás Tibor polgármesterrel.


– Hamarosan elkészül a városközpont, végre egy kisvároshoz méltó főtere lesz Monornak. Az ebből fakadó örömöt nem sutba dobva ugyanakkor joggal merül fel a kérdés mindenkiben, tényleg erre volt a legnagyobb szükség most a városban?
– Mielőtt a konkrét kérdésre válaszolnék, feleleveníteném, hogy az utóbbi években sok közintézmény is jelentős változáson esett át. Kibővült a bölcsőde, megújult a polgármesteri hivatal ügyfélszolgálata, új épületet kapott a gimnázium, hogy csak az utóbbi évek legfontosabb beruházásait említsem. Ugyanakkor mi is látjuk, hogy például az óvodai férőhelyek számát rövid időn belül meg kellene emelni, hiszen 2014-től minden három életévét betöltött gyermeknek biztosítanunk kell az óvodai ellátást. Több közintézmény felújítása sem várhat már sokáig, olyan leromlott állapotban vannak.

– Ha tisztában vannak ezekkel a tényekkel a képviselők, akkor miért nem erre fordítják a város pénzét? 
– Évek óta nincs már akkora saját bevétele Monornak, amellyel ilyen célokat valósíthatna meg. A felújításra, bővítésre csak állami és európai uniós forrásból van lehetőség. Az, hogy mikre lehet pénzt fordítani, már 2004 és 2006 között eldőlt. Az akkori kormányzat szabta meg a fejlesztési célokat. Így például Pest megyében csupán négy szakorvosi rendelő felújítását tervezték és kevesebb, mint 10 óvoda felújítását. Vélhetően akkoriban úgy gondolkodtak, hogy ezekre a célokra lesz majd kizárólag állami fedezet is. Más régiókban más volt a terv, országos szinten sok iskola és óvoda épült. Több olyan is, amely most nincs teljesen kihasználva. A kizárólag állami beruházások az utóbbi hat évben szinte teljesen leálltak. 2006 óta gyakorlatilag alig valósult meg olyan beruházás, amelyben ne lett volna uniós forrás. Az Európai Unió egyébként általában a felét finanszírozza ezeknek az építkezéseknek, a másik felét az állam és a pályázók állják. Monor Pest megyével együtt ráadásul a Közép Magyarországi Régióhoz tartozik, amely amúgy is kevesebb támogatáshoz jut Budapest fejlettsége miatt. A főváros pedig rendkívül sok uniós forrást használ fel, elég a 4-es metróra, az M0-ás körgyűrűre és a most induló elővárosi vasútfejlesztésekre gondolni. Ugyanabból a keretből pályázik Monor, mint például a második kerület, miközben hatalmas az eltérés a fejlettségben.

– Korábban már szó volt róla, hogy Budapest és Pest megye közötti fejlettségi szint és az ebből fakadó egyensúlytalanság miatt a megye kiválna a Közép-Magyarországi Régióból. Ez miért nem történt meg eddig, amikor ezzel Monor is több fejlesztési forráshoz juthatna?
– A kérdés ma is terítéken van. Jövőre kezdődik az unió következő hétéves tervezési ciklusa. Az, hogy mire és mennyit lehet majd pályázni, 2014-re dől el. A fejlesztés irányát nem az unió, hanem az ország vezetői határozzák meg. Azonban még nem tudjuk, hogy milyen lesz az unió költségvetési rendszere. Most ugyanis a gazdag európai országok azt szeretnék elérni, hogy a közepesen módos régiók, amelybe Közép-Magyarország is beletartozik, több forráshoz juthassanak, mint korábban. Amíg ez nem dől el pontosan, addig nem lehet megmondani, hogy Pest megye mivel járna jobban. A helyzetet az is tovább bonyolítja, hogy az agglomeráció települései sok esetben a budapesti kerületeknél is jobb helyzetben vannak, így őket a fővárossal együtt lenne célszerű kezelni, nem pedig a többi Pest megyei településsel.

– Hogyan kapcsolódik ebbe a támogatási rendszerbe a főtér felújítása?
– Amit most a monoriak a városközpontban megvalósulni látnak, csupán töredéke annak, amelyet az eredeti tervek szerint szerettünk volna megvalósítani. Bár tényleg nagyon látványos lesz a főtér és környezete, a kezdeti elképzelésekhez képest alig bővül új funkciókkal a városközpont. Az egész ügy valamikor 2008-ban csúszott félre. Az eredeti célja ennek a pályázati rendszernek ugyanis az volt, hogy azok a Pest megyei térségi központok, amelyek hosszú távon közigazgatási, közoktatási feladatokat látnak el, egy teljes körű átalakuláson essenek át. Ez nem csupán esztétikai megújulást, hanem közlekedés- és intézményfejlesztést is jelentett volna. Ennek megfelelően alakítottuk ki az integrált városfejlesztési stratégiát is 2007-ben. Aztán különböző érdekek közbeszóltak és az eredeti terv annyira felhígult, hogy közben majdnem minden 10 ezer lakos feletti település belekerült. A forrás viszont nem lett több, így a tényleges funkciók fejlesztése helyett sokkal inkább egy külsőségeket fejlesztő pályázat lett belőle. Ennek ellenére próbáltuk a lehető legtöbbet kihozni a megváltozott körülményekből. Sokáig a Kossuth Lajos Általános Iskola teljes felújítása is benne volt a pályázatban, de miután háromszor is visszadobták azzal, hogy ez nem támogatható fejlesztés, nem volt más választásunk, mint mérlegelni a kialakult helyzetet. Vagy veszni hagyjuk a pályázat előkészítésébe fektetett közel 70 millió forintot, vagyis lemondunk a 700 milliós uniós támogatásról és nem indulunk, vagy elfogadjuk a kialakult állapotot és megpróbáljuk a legtöbbet kihozni belőle. Úgy gondolom, hogy jó döntést hoztunk. Sikerült sok tekintetben tartalmi fejlesztéseket is megvalósítani, mint például a könyvtár tetőszerkezetének, nyílászáróinak cseréjét és a homlokzat hőszigetelését, továbbá a főtér közlekedésének nagymértékű javítását. Új körforgalom épül, a parkolóhelyek pedig sokkal praktikusabbak és biztonságosabbak lesznek, mint korábban. Az is nagy előrelépés, bár nem látszik, hogy a városközpontban lefektetett vezetékeket is sikerült kicserélni. S ha már a csöveknél tartunk, bár keveset beszélünk róla, de jelenleg fut egy ivóvízminőség-javítást szolgáló, szintén uniós pályázat előkészítése és megvalósítása a városban, amellyel megszüntethető lesz csapvíz magas vas- és mangántartalma. Talán éppen azért is esik kevesebb szó róla, mert nem látványos, pedig ezzel is közel egymilliárd forint értékben valósul meg fejlesztés a városban, ha minden jól megy, jövőre. Ezzel pedig valóban minden monori lakos életminősége sokat javul majd, hiszen majdhogynem ásványvíz minőségű víz fog folyni a csapokból.

– Tartalomhoz a forma? Pontosabban formához a tartalom?
– A külsőségek sem csupán önmagukért valók. Nagyban befolyásolja egy város népességmegtartó képességét, hogy milyen környezetben élnek az emberek. Egyrészt a betelepülők első megítélése egy városról meghatározó választási szempont, másrészt az itt élők komfortérzetét is növeli. Bár olyan betelepülési hullámra, mint 2008 előtt volt nem számítok, sokkal inkább az a cél, hogy akik itt élnek, vagy az utóbbi évtizedekben letelepedtek a városban, jól érezzék magukat.

– Ehhez jó lenne helyben is több munkahely.
– Erre nagyon kevés befolyásunk van. Persze sok mindent befolyásol majd, hogy az M4-es mikor épül meg, ami nyilván vonzó lesz néhány vállalkozásnak is, de nem számítok arra, hogy középtávon a foglalkoztatás szempontjából önfenntartóvá válna Monor. A lakosság egy részének továbbra is ingáznia kell majd, hogy eljusson a munkahelyére.

– Jövőre átalakul a közigazgatás és az oktatás rendszere, sok feladat átkerül az önkormányzattól az államhoz. Mit jelentenek ezek a változások egy monori lakosnak?
– Ez egy folyamat, amelynek jelenleg nagyjából a felénél járunk, az igazán érezhető változásokra még egy évet várni kell. Az egész átalakulás pedig csak hosszú távon hozza meg az eredményét. A járások kialakításának az a célja, hogy a szaktudást igénylő feladatok koncentráltabban, ezáltal hatékonyabban legyenek elláthatók. Ennek mindenki számára látható megvalósulása lesz az, hogy Monoron is létrejön a kormányablak, ahol bármilyen közigazgatással kapcsolatos ügyet intézhetnek majd az itt élők, és nem kell sok esetben Budapestre vagy Ceglédre utazniuk. Alapvetően az önkormányzati rendszer átalakításáról beszélünk, amelynek a legfőbb problémája az volt az elmúlt húsz évben, hogy olyan fe­ladatokat is el kellett látniuk, amelyek egyértelműen állami feladatok voltak. Csak hogy egy nagyon közérthető példát mondjak, egy személyi igazolvány kiadása semmilyen kapcsolatban nincs a képviselő-testület munkájával, mégis eddig az önkormányzat feladata volt. Az oktatást két ok miatt is célszerű az államra bízni. Egyrészt, mert Magyarország versenyképessége a kilencvenes évek közepe óta folyamatosan csökken, amelyben nagy szerepe van a szakképzés válságának. Sok esetben a szakképző intézmények szociális foglalkoztatók lettek, ahol nem lehet érdemi oktatást végezni. Másrészt az általános iskolák esetében is a törvények folyamatosan minden szakmai felelősséget az intézményekre hárítottak, amelynek a következtében jelenleg szinte csupán a tanítókon, tanárokon múlik, hogy kit mire és hogyan oktatnak az iskolákban, mivel a szakmai kontroll szinte teljesen megszűnt. Így jelentős különbségek alakultak ki akár egy településen belül is az iskolák színvonala között. Sok esetben ugyanazok a kedvezőtlen folyamatok indultak el, mint a szakiskoláknál. Az átalakulás célja, hogy az elmúlt években, főleg a kisebb településekre jellemző, minőségileg leszakadt iskolákat felhozzák legalább egy közepes szintre, míg a kimagasló teljesítményt nyújtani tudó oktatási intézményeket pedig megtartsák a jó színvonalon.

– Az állam nem csupán feladatokat vállal át az önkormányzatoktól, így Monortól is, hanem a korábban felvett hiteleinek egy részét is. Ez azt jelenti, hogy egy kicsit fellélegezhet a város?
– Az ötezer főnél kisebb települések egyértelműen jól jártak ezzel a döntéssel, hiszen ott a teljes hitelállományt átvállalja az állam, sok esetben a legtöbb finanszírozási problémát jelentő iskolafenntartással együtt. A nagyvárosok az eladósodottságuk szerint lélegezhetnek fel, így ott nem ilyen egyértelmű a helyzet. A legnehezebb helyzetbe azonban a Monorhoz hasonló járási székhelyek kerültek, hiszen itt történik a legnagyobb átalakulás a feladatok és a költségvetés főbb számait illetően. Bár a mi esetünkben is több feladat átkerül az államhoz, több új feladatot is kapunk, ugyanakkor az ehhez szükséges pénzforrásokhoz nem jutunk hozzá. Jelenleg is folynak az egyeztetések. A kéréseink jogosak, hiszen a mutatóink alapján is látszik, hogy nincs pazarlás a városban, nagyon alacsony költségek mellett oldjuk meg a feladatainkat minden tekintetben.

 Miközben új feladatokat kap az államtól a város, marad arra pénze, hogy azokra a nem kötelezően ellátandó feladatokra is költsön, amelyek ténylegesen közösségeket teremtenek? Gondolok itt elsősorban a sportra és a kultúrára.
– A több hasonló helyzetben lévő önkormányzattal az a közös célunk, hogy az új feladatok külön állami normatívát kapjanak. Az állam pedig ismerje el azokat a közösségszervező feladatokat, amelyek nem csak egy kisváros érdekét szolgálják, hanem a környező településekét is. A Monori Sportegyesület, a Vigadó és az uszoda mind mind olyan közösségformáló tényező, amelyek hasznait nem csak a monoriak élvezik.

Papp János

Címkék: város polgármester képviselők Pogácsás Tibor

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció