Úrvezetők

Regiszter

2014. június 27.
Az interneten szörfözve találkoztam egy írással, amely azt boncolgatta miért kevésbé jó sofőrök a nők mint a férfiak. Amint a női vezetők – olykor valóban kevéske – önbizalmát még inkább aláásó sorokat olvastam eszembe jutott legutóbbi hosszabb autókázásom, amikor egyáltalán nem a női vezetőkkel gyűlt meg a bajom. Sokkal inkább a bizonyítási vágytól égő, ingerült és agresszív – vélhetően kielégítetlen – férfi sofőrök sokaságával. 

Utam során többször kerültem akaratom ellenére teljesen felesleges feszültséget szító helyzetbe, amelyeknek általában a sietség, a türelmetlenség vagy a kivagyiság volt az oka.
Az agresszorok akkor is támadtak, mikor láthatták, hogy kilométereken keresztül haladt egymás után szabályokat betartva öt-hat autó. Lelkiismeret-furdalás nélkül igyekeztek letolni az útról, mint a konvoj utolsó tagját. Amikor pedig sikerült megelőznie a mögöttem tobzódó idegennek – természetesen közben lassításra kényszerített, hogy beférjen a sorba, mert szemből már érkezett egy autó –, beállt az előttem haladó mögé és kissé lenyugodhatott, mert végül hosszasan haladt velünk tovább a sorban. Talán csak bántotta a férfiasságát, hogy ő volt az utolsó...
Aztán jöttek a méretes luxusautókkal közlekedők. Akik nagy autóikban saját magukat is nagyobbnak, s többnek érzik a nem hajóméretű kocsikkal vagy guruló erődítményekkel közlekedőktől. Levillognak az útról, nem tartják be a követési távolságot, ránkhúzzák a kormányt, zavarnak a szabályos közlekedésben. Közúti veszélyeztetés amit tesznek. Bűncselekmény, ha balesetbe torkollik a dolog, s akár tizenöt évig terjedő börtönbüntetéssel is sújthatók e beteges előzési kényszerben szenvedő egyedek a baleset mértékének függvényében.
Nem csak az agresszorok szándékossága okozhat kellemetlen perceket. A gondatlanoké a másik nagy halmaz, amelyben szintén a szabályosan közlekedők életét keserítő sofőrök foglalnak helyet. Elbambulnak, elméláznak, nem ismerik a szabályokat, nem rendelkeznek kellő gyakorlattal. Félnek, vagy csak egyszerűen nem alkalmasak arra, hogy vezetőként részt vegyenek a forgalomban. Kollégám többször volt szemtanúja – és szerencsére nem elszenvedője –, amint idős emberek a körforgalomban menetiránnyal szemben hajtottak, vagy nem adták meg az elsőbbséget. És még nekik állt feljebb, ha valaki jelezte a vészhelyzetet. Az ilyen vezetők kiszűréséhez például arra lenne szükség, hogy az alkalmasságot valóban komolyan vizsgálják. Ha szükséges vezessenek be egy felső korhatárt, amikor újra gyakorlati vizsgát kell tenni. Lehet, hogy ez radikális javaslat, hiszen az idősek mobilitásukat is elvesztenék a jogosítványukkal. Statisztikák alapján azonban kimutatható, hogy a hetvenedik életév végétől a baleseti kockázat a duplájára emelkedik. A nyolcvanadik évüket betöltők többsége pedig olyan, mint a kezdő vezetők.
Sok esetben nehéz igazságot tenni az utakon, olykor még a hatóságoknak is komoly kihívás az igazságszolgáltatás. Talán azért is, mert a közlekedést úgy kezeljük mint a labdarúgást: mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá. De amíg a fociban különösebb következmény nélkül lehet a partvonal mellől osztani az észt, addig a forgalomban életekről van szó. Persze üdítő kivételekkel is szembetalálkozhatunk az utakon. Ők azok, akik erősítik a szabályt.

Varga Norbert 

 

Címkék: vezetés forgalom autó motor gépkocsi körforgalom út autóút jogosítvány férfi

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció