Utókarácsonyi ellenjegyzet

Regiszter – Papp János jegyzete

2009. január 1.
Értem én, hogy egy jegyzetnek éppen hogy a közízlést kellene szolgálnia, tehát olyan témákról kellene írni ehelyütt is, amely megegyezik a legtöbb olvasó véleményével. S persze akkor meglenne mindenkinek az „aha” élménye, vagyis azt mondaná magában a kedves olvasó, hogy „éppen erre gondoltam én is, hál’ Istennek nem vagyok egyedül a véleményemmel, de jó, hogy végre valaki nyíltan is kimondta, leírta”. Viszont tavaly karácsonykor, ahogy igazság szerint az elmúlt tíz évben is, nem akartam elhinni, hogy tényleg olyan a közízlés, amilyennek jártamban-keltemben láttam. 

Persze az időjárás is rátett egy lapáttal, nehogy karácsony előtt ünnepi hangulata legyen az embernek. Hetekig borult esős idő, havat csak mutatóba láttunk, egyébként csak pocsolyák és sár mindenütt. A kosz és a mocsok ilyenkor pedig valahogy rátelepszik még a legszebb karácsonyi díszekre is.  Azaz csak telepedett volna, hiszen éppen ezzel volt bajom a várakozás napjaiban.
    Vecséstől Pilisig, akármerre is jártam, nem találkoztam egyetlen olyan portával sem, ahol a karácsonyi díszek és a kivilágítás legalább közepes osztályzatot kapott volna egy általános iskola esztétika óráján (tudom, hogy ilyen tantárgy nincs – lehet, hogy éppen ez a baj). A legjobban talán még az önkormányzatok teljesítettek – ha éppen alkalmaztak valamilyen díszkivilágítást – de az ő produkciójuk is csupán azért értékelhető jóra, mert legalább egységesek és következetesek voltak a díszkivilágítás terén. Egyébként pedig biztos voltak szép díszítések is alkalomadtán egy-egy mellékutcában, de hát az ember azokon csak ritkán közlekedik, a főutak mellett pedig valóban siralmas volt  a helyzet.
    Sokhelyütt a szomszédok pedig még mintha versenyeztek is volna azért, kinek lesz giccsesebb, ízléstelenebb a karácsonyi díszítése. Jól van barátom – gondolta az egyik szomszéd – ha neked kötélen csimpaszkodó mikulásod van, akkor most figyelj!: „csakazértis” felfújható hóembert állítok a kerti törpéim közé. Szóval hóemberrel „übereled” a mikulásomat, pajtás – így a másik szomszéd -, hát akkor nincs más választásom, mint bevetni a kínai könnyűipar nagyágyúját: elő a rénszarvas alakú futófénnyel! Így tart a szomszédok közötti giccsháború egészen karácsonyig, hogy a következő évben – immár az előző évben begyűjtött arzenállal fölvértezve – ismét folytatódjon.  S ahogy minden háborúban, itt is az ártatlanok – jelen esetben mi, főúton közlekedők – lesznek az áldozatok.
    Ha látom ezeket a világító giccseket, akkor valahogy úgy érzem, mintha a színes égőket és a futófényeket genetikailag kódolták volna a tudatunkba. Az egész valamikor az első égősorok megjelenésekor – talán ötven éve – kezdődhetett. Akkoriban csak a karácsonyfák díszítésére használtuk őket gyertya helyett, s talán emlékeznek rá: ezeknek az égősoroknak a foglalatai még valóban apró gyertyákat mintáztak. Hálásak is voltak érte a tűzoltók, hiszen felváltották az oly sok karácsonyi lakástüzet okozó gyertyákat. De hát a választék igen korlátozott volt akkortájt. Talán ha kétfélét árultak egyáltalán belőlük a boltokban. S hogy lehetett őket egyedivé tenni? Úgy, hogy a gyári fehér izzókat színesre cseréltük ki. És tulajdonképpen ez is a magyarok zsenialitását dicséri, hiszen évtizedekkel a Nokia cserélhető előlapos telefonjait megelőzve feltalálták a marketingben csak perszonalizációnak, más néven személyre szabásnak nevezett trükköt. Úgy úszott tehát mindenkinél más színben a karácsonyfa, hogy közben mindenki ugyanazt az égősort használta.
    Legalább két generáció nőtt föl az első tarka izzósorok megjelenése óta, s mintha belénk ivódott volna, hogy mást már nem is használhatunk karácsonykor. Ki emlékszik a hajdanvolt gyertyák sejtelmesen világító sárgás-fehér tündöklésére? Bezzeg a tarka fények alatt átadott kisautók és játékbabák képei beleégtek az emlékezetünkbe! Azok voltak ám igazi a karácsonyok!
    De persze mint mindennek, azt hiszem a karácsonyi giccsparádénak is megvannak a globális vonatkozásai. Ez elől pedig talán nehezebb menekülni, mint a múlt rendszer korlátozott választéka elől. Hiába kapható ugyanis rendkívül sokféle karácsonyi dísz, ha azok nem nálunk készülnek, így csak közvetve érvényesülhet – ha egyáltalán érvényesül  - a közép-európai kulturális hagyomány és ízlésvilág. Mert mit tudhat egy kínai a karácsonyról? Valószínűleg amerikai közvetítéssel a következő szavak juthattak el hozzá: fény, csillag (csillogás), mikulás, fenyő, rénszarvas, hó, piros, zöld, ajándék.  A mikulás és a rénszarvas Magyarországon persze már alapból nem stimmel, de elég a többit megfelelő arányban összekeverni ahhoz, hogy villódzó tarka csillagokat és pirosan izzó fenyőfát kapjunk eredményül. Tudom, hogy így van, mert karácsonykor én is megpróbáltam beszerezni valamilyen díszt. Akkor még nem tudtam, hogy a kínai piacon nem érdemes kísérletezni, arra viszont nem gondoltam, hogy a legtöbb ilyesmivel foglalkozó kisboltban is ugyan azokat a termékeket lehet megvásárolni mint a piacon csak – mondanom sem kell – drágábban. Már-már feladtam, amikor véletlenül rátaláltam egy barkácsáruházban egy olyan füzérre, amely nem akart mindenáron villogni, kizárólag sárgásfehér fénnyel világított és az izzók nem futófényszerűen voltak elhelyezve rajta, vagyis legalább 20 centiméter távolságra voltak egymástól. Alig vártam advent első vasárnapját, hogy fölszerelhessem a ház bejáratára.
    Éppen díszítette a család a karácsonyfát, amikor csöngettek. Kint elkezdett esni a hó, a karácsonyfa aljának kifaragása okozta sokkhatáson is túlvoltam már. Még ki sem nyitottam a kertkaput, már akkor hallom: „Jáj kedves, vágye meg mán tőlem ezt csili-vili füzért, nagyon szépen villódzik, meg aztán színes is! Látom magának csak olyan eccerű van az ajtó körű’, meg aztá’ karácson is van, há’ occsóér’ megszámítom!”.
    Nem szoktam házalóktól vásárolni, de akkor úgy gondoltam, hogy a karácsonyra való tekintettel megveszem a felkínált portékát. Csak később jöttem rá, hogy tudat alatt csupán azt szerettem volna elkerülni, hogy jövőre a szomszédomban lássam viszont azt a „szép színes villódzó füzért”.

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció