Verseket ír a kocsmáros

2014. szeptember 3.
Jó tíz éve nagy tervekkel érkezett a Kárpátaljáról Magyarországra Demeter Ibolya, és pici kanyar után Vecsésen kötött ki. A fiatalasszony egy helyi italkimérést üzemeltet, s nem mellesleg verseket ír. Még az is megeshet, hogy a jövőben irodalmi kocsma működik majd a városban.

Demeter Ibolya Beregszász közelében, egy gyönyörű kis faluban nőtt fel, öten voltak testvérek. Rafalnaújfalu színtiszta magyarlakta település, így aztán természetes, hogy magyar iskolába járt. Itt ivódott bele a természet szeretete. Fák, bokrok hívogatták, hempergett a fűben, a madarak énekét sohasem feledi.
Egy ideig minden úgy zajlott, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Jött a házasság, a két gyerek is hamarosan megérkezett. Szép évek voltak, de mintha valami hiányzott volna az életéből, többre vágyott, gyermekei előtt is ki akarta nyitni az utat. Igen ám, de abban az időben arrafelé bezárultak a kapuk, egy magyarnak szinte lehetetlen volt érvényesülni. Fogta hát magát, két gyerekkel, két táskával nekivágott a világnak, Pestig jutott. Merész vállalkozás. Rettentő nehéz helyzetbe került, hiszen senki nem várta őt-, se lakás, se állás, se pénz. Ilyen körülmények között más azonnal visszafordult volna. Ibolyát azonban kemény fából faragták. Járta a várost és erőfeszítései sikerrel jártak, lett munkahely, szállás. Ez kellett ahhoz is, hogy a gyerekek iskolába járhassanak. Kellettek a hivatalos papírok a letelepedéshez. A vendéglátóiparban helyezkedett el. Jó főnökkel hozta össze a sors, ő segített a lakhatásban. Budapest csodaszép, ám akit megérintett a természet, visszavágyik a zöldbe. Az agilis hölgy gyorsan váltott, Vecsés lett az otthona. Pillanatok alatt megszerette a várost, nem vágyik máshová.

Titkos álma, hogy a költeményeket közelebb vigye a vendégek szívéhez
Demeter Ibolya a pult túloldalán tevékenykedik, a Sirató nevű kocsmát üzemelteti. Húszéves fia, Lajos segít neki. Dávid, a kisebbik srác 18 évesen a helyi focicsapat erőssége. Nagy szeretetben él a család, tisztelik, segítik egymást. A vendégek közül kevesen tudják, hogy aki átnyújtja a sört, verseket ír. Az első költeményeket még csitriként vetette papírra, természetesen a szerelemről szóltak. Mondhatnánk, fellángolás, kamaszkorban ki nem ír verset! Csakhogy Ibolya az óta is rendületlenül rója a sorokat, lassan megtelik a kockás füzet. Az érzések, a hatások rímekké formálódnak. Búcsú édesapámtól című verse megrendítő. Amikor ideje engedi olvas, leginkább a versek vonzzák. Kedvenc költője József Attila, ám közel áll hozzá Radnóti is.
Szeretné magát tovább képezni a költészet terén is. Egyszóval tanulni akar, elsajátítani a mesterségbeli fogásokat. Nehezen adja ki magát, inkább csak a közeli ismerősei olvassák verseit. Jól tudja, tovább kell lépni, mert nem önmagának ír az ember. Olykor az Ecseri úton lévő Siratóban is elhangzik egy-egy verse. Titkos álma a csinos asszonynak, hogy a költeményeket közelebb vigye a vendégek szívéhez. Könnyen meglehet, hogy egyszer majd a Sirató, igazi kuriózumként irodalmi kocsma lesz.
Ádám Tamás
Címkék: kocsma kocsmáros vers költészet élet utazás,

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció