Vidéki taxisnak lelke is van

Fuvar

2015. január 19.
- Igen, hallottunk az esetről mi is – biccent egy igent kérdésemre a fiatal taxis, Erdős Balázs a monori vasútállomás előtti téren, amikor a minapi bűnesetet hozom szóba: kalapáccsal ütött le az utasa egy taxist, hogy megszerezze a bevételt.
Kiderül, hogy vele is történt már hasonló, ám amikor elmeséli a különben valóban drámai helyzetet, mégis majdnem elnevetem magam, és elnézését kérve nyomban meg is magyarázom: a helyzet erősen hasonlít a Krokodil Dundee című film egyik epizódjára.


- Egyszer beszállt hozzám egy srác, aki út közben valahogy arra jutott, hogy tőlem szerez pénzt. Fenyegetésképpen elő is vette a kését.
- És?! Hogyan menekült meg? - kérdezem izgatottan, de már kapom is a magától értetődő egyszerűséggel fogalmazott választ:
- Nálam nagyobb kés volt.

Nem volt az olyan régen, hogy a régió nagyobb településeinek vasútállomásai körül is csak buszok sorakoztak – azok se mindig – de taxiról az utazóközönség még csak nem is álmodott. Pedig néha de jól jött volna ez a szolgáltatás!
Ahhoz képest, milyen utópisztikus gondolat volt ez, az utasok hamar megszokták, hogy több településen is taxit hívhatnak, ha szükségük van rá. A legnépesebb droszt minden bizonnyal Monoron van: napközben négy vállalkozás hét autója közül választhat a kuncsaft, este hattól pedig éjszakánként minden cég egy-egy embere van szolgálatban.
- El tud tartani ez a környék ennyi személyfuvarozót úgy, hogy ne vesszenek össze az utason? - kérdezem, mire Erdős Balázs azt feleli, hogy a vidéki taxisok egészen mások, mint pesti kollégáik. Itt az emberek nem ugranak egymás torkának, sőt, egészen példás módon összetartanak. Nem csak, hogy ártani nem akarnak egymásnak, inkább gondosan figyelemmel kísérik a kollégát, igyekeznek vigyázni egymás biztonságára. Azért az sem mindennapos eset taxis körökben, ami itt nem ritkaság: hogy három cég négy ebere együtt megy moziba, a legnagyobb egyetértésben.
Annak ellenére így van ez, hogy a forgalom meglehetősen kiszámíthatatlan – tudjuk meg Erdős Balázstól, a rendkívül barátságos fiatal taxistól, akinek a külső megjelenése is olyan bizalomgerjesztő, hogy nem csodálnánk, ha számos, csakis hozzá ragaszkodó törzsutasa lenne.

Erdős Balázs sokaknak szinte az egész életét megismeri egy út alatt (Fotó: Juhász András)

Megesik – meséli – hogy 24 óra alatt ötszáz kilométert vezet, ami nagyon sok, de előfordul a másik véglet is, hogy csak kétszázat, ami viszont nagyon gyengének számít.
A hétköznapok, különösen napközben, viszonylag csendesek, de a a pincehegyi programok idején alig győzik a munkát. A régióban éjszakai életről nem nagyon lehet beszélni – tudjuk meg. Ez alól szinte csak Gyömrő a kivétel, főleg szombatonként.
Kiderül az is, hogy Erdős Balázs a pénzügyi tanácsadói munkát cserélte fel a taxizással, mert mindig is valami hasonlót szeretett volna csinálni. Bár már három éve ül ebben a minőségében a volán mögött, még mindig nem tudta megszokni – meséli – és változatlanul nagy megtiszteltetésnek érzi, mennyire kitárulkoznak neki az utasok. Sokaknak szinte az egész életét megismeri egy út alatt, vannak, akik tanácsot is kérnek tőle.
És igen, vannak szép számban törzsutasai – erősíti meg korábbi sejtésemet – akiknek, ha nem is éppen a barátja lett időközben, de ahhoz egészen közel álló kapcsolatba kerültek. Nagyon jóleső érzés volt például – meséli – amikor egyikük szinte reflexből őt, és nem a mentőt hívta, amikor a felesége elesett a fürdőszobában, és betört a feje. Amikor azután a rendelőből tovább kellett menniük a fővárosi baleseti sebészetre, ugyancsak ő fuvarozta a sérültet, akivel oda is ért időben, és rendben.
Van nemkívánatos esemény is éppen elég – tudjuk meg. Ezeket a taxisok elmesélik egymásnak, de megelőzni mégsem sikerül őket mindig. Erdős Balázsnak is volt már olyan napja – noha jó emberismerőnek tartja magát – hogy két pesti fuvar utasai is megléptek fizetés nélkül.
Újabban buzgón lájkolják és terjesztik az internetes közösségi oldalon azt a nem éppen irodalmi igényességgel fogalmazott történetet, ami egy idős hölgyről szól, aki taxival viteti magát a kórházba. Út közben derül ki, hogy meghalni megy, s ezt tudja is. A taxis pedig kérés nélkül körbeviszi őt a városban, elbúcsúztatja utasát élete emlékezetes helyszíneitől ifjúságának emlékeitől – a végén pedig nem fogadja el a viteldíjat.
- Előfordulhat ilyesmi a valóságban? Van olyan taxis, akinek ekkora lelke van? - kérdezem, és kiderül, hogy Erdős Balázs ismeri és szereti is ezt a történetet, sőt azt is el tudja képzelni, hogy valóban megeshet. Szinte szabadkozva teszi hozzá: vele eddig csak olyasmi történt, hogy huszonnégy órás műszakból éjszaka igyekezett volna haza egy apa a három gyerekéhez, de már nem volt busz hazafelé, neki viszont egy ezressel kevesebb pénze volt taxira.
Meg sem kérdezem, mi lett a vége. Tudom, még aznap éjjel hazakerült. Taxival.
Molnár Anna
Címkék: taxi sofőr autó fuvar utazás hivatás

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció