Még aznap este felhívott, kérdőre vont, és durva szavakkal lehordott, mindenféle „rosszlánynak” elmondott. Én közöltem vele, hogy a viszonyunkat lezártnak tekintem, ne avatkozzon az életembe, és letettem a telefont. Többször próbálkozott még hívni, de én nem vettem fel a telefont, mert megismertem a kijelzőn a hívószámát. Három nappal ezelőtt este különböző időpontokban SMS-ket küldött, amik közül kettőben különböző obszcén kifejezésekkel illetett. Tegnap este folytatódott a trágár kifejezéseket és fenyegetéseket is tartalmazó SMS küldés, de most csak egyszer küldött üzenetet. El kell viselnem-e ezt a galádságot? Mit tehetek, és van-e értelme feljelentést tenni?”

            Az első kérdésére az a határozott a válaszom, hogy: nem. Nem kell elviselni, vagy eltűrnie a „megzakkant” volt barát gyalázkodásait, hiszen arra senkinek sincs joga, hogy bárkivel szemben ilyen magatartást tanúsítson. Aki pedig ezt megteszi, büntetésre számíthat.

            A Büntető Törvénykönyv szerint (alapesetben): „ aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe illetőleg mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, rendszeresen vagy tartósan mást háborgat, így különösen mással, annak akarata ellenére telekommunikációs eszköz útján vagy személyesen rendszeresen kapcsolatot teremteni törekszik, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, … egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Továbbá: ”Aki félelemkeltés céljából  mást … személy elleni erőszakos …cselekmény elkövetésével megfenyeget, vagy b) annak a látszatnak a keltésére törekszik, hogy a sértett …. életét, testi épségét vagy egészségét sértő vagy veszélyeztető esemény következik be, … két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ugyanez a paragrafus kimondja, aki a zaklatást volt házastársa sérelmére követi el, már akár szintén két évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető. A törvény indokolása szerint a zaklatásnak három alapvető megnyilvánulási formája különböztethető meg: az ún. (munkahelyi) szexuális zaklatás, továbbá az etnikai, faji alapú zaklatás, valamint az olyan zaklatás, amelyik kifejezetten személyes indítékú. A törvény a zaklatást a szabadság és az emberi méltóság elleni bűncselekmények között helyezi el. Ez a bűncselekmény a személyes jellegre tekintettel – a korábbiakban bemutatottak szerint a rágalmazáshoz és a becsületsértéshez hasonlóan – magánindítványra üldözendő, azaz büntetőeljárás csak a jogosult feljelentése alapján indulhat.

            A zaklató jellegű cselekmények megnyilvánulási formájukban igen eltérőek lehetnek, amelyeket mintegy összefoglaló néven, háborgatásként fogalmaz meg a törvény. A törvény a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében külön kiemeli a hétköznapi életben tipikusan előforduló eseteket, a telekommunikációs eszköz útján vagy a személyesen elkövetett rendszeres kapcsolatteremtési szándékot. A törvény kizárólag a rendszeres vagy tartós háborgatást bünteti. Szintén feltétel a tényállás megvalósulásához, hogy a háborgatás rendszeresen vagy tartósan történjen. Az általános zavaró magatartások csak akkor büntetendők, ha elkövetői oldalon egy célzat is szerepel. Az elkövetőnek például célja a háborgatással a sértett megfélemlítése, vagy a magánéletébe illetőleg mindennapi életvitelétbe történő beavatkozás. Nyomatékosan hangsúlyozom, ilyen célzat, továbbá a rendszeres vagy tartós magatartás hiányában a cselekmény kapcsán a zaklatásról mint bűncselekményről nem is beszélhetünk.

            A második kérdéssel kapcsolatban az a véleményem, hogy a jelzett „fenyegetések” pontos tartalmának ismerete nélkül az eddig történtek – a két napon át küldött obszcén és gyalázkodó üzenetek – még nem minősülnek olyan tartós vagy rendszeres elkövetési magatartásnak, amely alapul szolgálhatna a bűncselekmény megállapítására. Javasolom azonban, amennyiben ezek az SMS-ek, vagy telefonhívások továbbra is folytatódnának, azokat lehetőség szerint rögzítse (vagy pl. a telefon kihangosításával a szöveget más is hallja, aki ezt később tanúsítani tudja), és tegyen feljelentést a rendőrségen.

 

"Közel tíz éves házasság után elhagytam a feleségemet, elköltöztem, és közös megegyezéssel elváltunk. A bíróság előtti egyezséggel a vagyonunkat fele-fele arányban véglegesen megosztottuk. Sajnálatos módon a volt feleségem gyakor­latilag a megosztott va­gyonból a mai napig nem adta ki az engem megillető részt. Egy idő után először telefonon, később sms-ekben, legvégül pedig ajánlott levelekkel szólítottam fel a teljesítésre. Eleinte semmire sem reagált, majd néhány hét múlva közölte velem a volt feleségem, hogy amennyi­ben nem hagyom békén, úgy feljelent zaklatás miatt. Arra szeretnék választ kapni, hogy jogos igényem érvényesítése esetén valóban zaklatom-e volt feleségemet, és jogszerű lesz-e a feljelentése?”

            Álláspontom szerint a kérdező jelen esetben azzal nem követi el a zaklatást, ha jogos polgári jogi igényét érvényesíteni kívánja, adott esetben akár telekommunikációs eszközök segítségével is. Nyilvánvaló, hogy a volt feleség többszöri és rendszeres felszólításával nem avatkozik be önkényesen a volt feleség magánéletébe, illetőleg mindennapi életvitelébe. Egyébként pedig azt javasolom, hogy – a kérdésből kitűnően az egyezség jogerős, tehát végrehajtható – ügyvéd bevonásával érvényesítse a jogos polgári jogi igényét, elkerülve ezzel a volt feleséggel történő bárminemű személyes kapcsolatfelvételt.